2008. október 25., szombat

Isten akarata a házasságban

Ifj. István János és Sándor Csilla esküvőjére

„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, ne a kívánság szenvedélyével.” (1Tessz 4:3-4) – Új fordítás

Kedves Csilla és Jancsi! Örömszülők, ünneplő gyülekezet!
Ami az apostoli üzenetből elsőre megfogalmazható, hogy a mai napotok nem véletlen: Istennek akarata van életetekben. A továbbiakban azt világítanám meg néhány gonndolat erejéig, hogy: Mi Isten akarata az életetekben/házasságotokban? Az isteni akarat milyen módon érvényesület életetkben/ házasságotokban?

A. Megszentelődjetek/ Szentekké legyetek (Katolikus fordítás) / Megszenteltetéstek (Károli 1908)
- Legjobb párhuzam a Mi Atyánk Istenre vonatkozó sora: Szenteltessék meg a te neved – Azzal, hogy felajánljuk magunkat Istennek, az Ő lényege szenteltetik meg bennünk.
- Amikor azt mondja az apostol, hogy Isten akarata ti megszentőlédesetek, abban az is benne van, Isten akarata az, hogy életetkben / házasságotokban az Ő lényege érvényesüljön.

B. A paráznaságtól tartózkodjatok / megoltalmazzátok magatokat (Károli 1908)
- A régi Károli írja: megtartóztassátok, de ennek olyan íze van, mintha csak időszakosan kellene. A tartózkdjatok és megoltalmazzátok magatokat sokkal nyomatékosabb. Hogyha a gondoltatot még tovább akarjuk vinni és az üzenet értelmét feszegetni, a megoltalmazásban az is benne van, hogy óvakodjatok tőle.
- Mitől is? – Paráznaságtól. Amagyar nyelv mindig finomít. Nagyon stílusosan és árnyaltan fogalmaz. Más nyelvek direktebben kimondják, hogy mitől kell tartózkodni, óvakodni. Például a román nyelvű szentírásfordítás sem finomít, hanem célratörően kimondja, hogy mi az amit a magyarban paráznasággal illetnek: „Să vă feriţi de curvie...” Ez az amitől a házasság tisztaságáért, szentségéért, békességért mindkét félnek, asszonynak és férfinak egyaránt meg kell óvnia magát.

C. Szentségben és Tisztaságban tudjatok élni / Tisztességben (Katolikus fordítás, Károli fordítások)
- Az újabb fordítások azt mondják: feleségével. A régi olvasatok hangsúlyozzák a mindkét nemre vonatkozó általánosságot : „és tudja mindenitek bírni a maga edényét szentségben és tisztességben” (Károli 1908) . – Ez mi? - A görög eredetiben: edény, szerszám, test . Vagyis ha újrafordítjuk: Mindeniketek tudjon élni az edénnyel, a testtel. Kettős vonatkozásban mondja: a magáéval, a másikéval.
- Tudjon élni / tudja bírni – olvassuk a különböző fordításokban. Érdekes módon a görög itt megint egy olyan fogalmat használ, amelynek kettős jelentése van. Benne van az, hogy tudja megszerezni és az, hogy tudja megtartani is. Való igaz: A társat nem csak megszerezni kell, tudni kell megtartani is. A megtartás kulcsszavai az isteni akaratban: szentségben, tisztaságban és tisztességben megélt élet és házasság.

D. A negyedik pont, amelyben az apostol megfogalmazza az isteni akaratot és annak érvényesülését: Ne a kívánság szenvedélyével (gerjedelmével – Károli; szenvedélyes érzékiségben – Katolikus) éljetek. Klasszikus veretességgel így hangzik: Ne a bűnös testi vágy, a szexuális szenvedély éltessen. Néhány kiegészítés, hogy érthetőbb legyen az apostol üzenete: „...megítélhessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.” (1Péter 4:6) „Mondom pedig, lélek szerint járjatok és a test kívánságát véghez ne vigyétek.” (Galáta 5:16)

Isten áldjon meg benneteket. Éljetek jó egészségben, békességben és egyetértésben Isten akarata szerinti házasságot, amelyben érvényesül a Teremtő Isten szentségének lényege; a ti tisztaságotok, tisztességetek; testi, lelki és szellemi egységetek. Ámen.

Jó munkához idő kell

Sietünk. A gyors és látványos eredményeket szeretjük. Tetteinknek nagyon gyorsan akarjuk látni az eredményét. Nem tudom ez alapjellemzője-e az embernek, vagy csak kiprovokálják belőlünk? Tény, hogy van. Gyorsaságigényünkkel szemközt, a másik oldalon ott vannak örökölt bölcs-mondásaink: Jó munkához idő kell, A türelem rózsát terem... A jóhoz tehát – többek között – idő kell és türelem. Van egy régi szavunk, amely az időnek és türelemnek ugyanazon időintervallumban való együttlétét, hatékonyságát és mélyéségét fejezi ki: állhatatosság.

Az Értelmező szótár így határozza meg az állhatatosság jelentését: "következetesen, szilárdan kitartó, hűséges valamiben." Jelentésváltozatára három szentírásfordítást idéznék: "Ellenben törekedj igazságra, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre." (1 Timóteus 6:11, Új fordítás); "Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre." (1 Timóteus 6:11, Katolikus fordítás; "...kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." (1 Timóteus 6:11, Károli fordítás). Az értelmező szótáras hármas jelentéshez társul a szentírásos hármas jelentés: állhatatos, türelmes, békességes tűrő.

Az apostoli üzenet okfejtése fél mondattal elébb így kezdődik: "Te pedig Isten embere..." Így hát egészen hozzám szólónak, személyesen nekem szántnak érzem az állhatatosságról szóló üzenetet. darabjaira bontva az összes jelentésnek van egy-egy mozaikkockája az életemben. Mélységének és magának az állhatatosságnak a megértésére most csupán három példát jegyzek le:
1. Kolozsvár - Budapest - Sepsiszentgyörgy - Székelyudvarhely forgataga után Székelyderzsben mindent fel akartam forgatni. Ahogy itt mondják, az ideg vetett fel, hogy miért nem jön össze ez-az, miért nem így, miért nem úgy stb. Állhatatosságból jó lecke volt megtanulni, az idő máskénti működését. Hogy lassabban, komótosabban halad, hogy olykor megáll, hogy darabosabb, hogy szinte megfoghatóvá válik.
2. A második megértés egy lovasoktatáshoz kötődik. Rudi barátunknál voltam Magyarországon. A Parelli módszer elsajátítására tanított.A módszer alapja a ló ellenszegülési reflexeinek a kiiktatása. Ez egy hosszabb folyamat, amit állandóan vissza kell ellenőrizni. Kívülálló személő hamar megkérdezheti, hogy miért kell annyit tapogatni a lovat? Egy bemutató után (nyereg, zabla és mindenféle eszköz nélkül) megkérdeztem Ruditól, hogy a sikeres munkának mi a legfontosabb mozzanata? Azt mondta: állhatatosság. A későbbi gyakorlásokat követően saját lovunk is sokszor gyakoroltatta velem az állhatatosságot.
3. A tegnap este ifjúsági találkozó volt. Egylet. Amikor Derzsbe kerültünk ez volt az első kezdeményezésünk, de nem jött össze. Aztán még egy ideig próbáltuk, de sosem jártunk sikerrel. A tegnapig. Az együttlét,a teázás, az éneklés, a beszélgetés, az imádkozás után a párommal megilletődve vettük számba, hogy elmúlt 4 évi munkánknak, vasárnapi iskolás foglalkozásának, gyermekekkel való barátságainknak a tegnap este volt az egyik ajándéka. Jó lecke volt az Atyától állhatatosságra: kitartásra, hűségre, türelemre, békességre.

Utolsó mondatként egy ajándék apostoli gondolat vasárnapra: "állhatatosságra van szükségetek, hogy megkapjátok az ígéretet mint olyanok, akik az Isten akaratát cselekedtétek" (Zsidókhoz írt levél 10:36)

Isten áldjon!

2008. október 21., kedd

Séta Rózsa kutyámmal

A párom írta, hogy amikor Udvarhelyen laktunk Rózsa amolyan ölebnek indult. A zárt környezet korlátozta a mozgásterét, ezért minden nap sétáltatni kellett. Nagyon szerettem az ilyen kutyasétáltatós órákat. Olyankor megszűnt a sterilizált világ és csak a játék volt a fontos. Rákaptunk Rózsával, hogy Szombatfalváról nekirugaszkodtunk a gyümölcsösnek és a Budvár oldalában játszottunk. Egy idő után azt figyeltem meg, hogy mindig, amikor oda kiérek valami megváltozik bennem, hogy másként érkezem haza, hogy jobban tudok figyelni és döntéseket hozni, hogy nyugodtabb vagyok. És elkezdtem ellenőrizni magamban, hogy mi is, ami változik és mi miért változik? Azt figyeltem, hogy mi történik, amikor oda megyünk? Aztán egy délután, amikor félig esős időben haladtunk kifele Rózsával és a vizenyős részeket kerülgetve az ösvényt kerestem, akkor hirtelen mint egy jelzőlámpa kigyúlt bennem Jézusnak az a bizonyos utas tanítása: a szoros kapu az üdvösségre vezet, Isten Országába; a széles pedig kirekeszt Isten Országából. Azt hiszem, hogy akkor, azon az ártatlan sétán értettem meg igazán, hogy a széles utak mindig egyenesek, könnyű rajtuk járni és belevezetnek valamibe, rendszerint kátyúba, ahol az ember elfeledkezik a küldetéséről, az énjéről, az istenképűségről. A széles utakon mindig sok az ember, nagy a zaj, eltompulnak az embernek az érzékszervei: nem érzi az illatokat, nem hallja a finom hangokat, megzavarosodik a látása. A keskeny utak mindig kacskaringósak és mindig valamiből kifele tartanak. A keskeny utakon az embert először elkezdi idegesíteni a csend, aztán magányosnak érzi magát és rendkívül egyedül. Majd kezdi érezni az illatokat, hallani kezdi a kipattanó rügyek hangját, tisztulni kezd a látása és az ég, amely addig elejtette színét lassacskán újra kék lesz.

És a vándor egyszer csak megsejti miért is küldetett, és visszatalál az Ő Istenéhez, aki magához öleli és pajkos mosollyal ennyit mond: „Én az Úr vagyok a te Istened, arra tanítlak, ami a javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48:14)


Ui: A képet Kata követte el a Hargitán, egy olyan kedves délutánon, amikor néhányan (papok, hitvestársak, gyermekek) éppen a kéket igyekeztünk visszavarázsolni életünk egére.

Rózsa kutya


Rózsa kutya családtag.
Most négy éve kaptuk Bálint Zolitól. Alig négy hetesen ez a picurka kutyus odamászott Sándor lábához és kiválasztott. Amikor elhoztuk sírtam. Sírtam, mert sírt ő is és az anyja is. Persze házi kutya lett belőle. A nevelése nem volt zökkenőmentes, el is kényeztettük rendesen.
Valahányszor otthon hagytuk egyedül az ajtóba piszkolt. Mikor ezen már nem dühöngtünk akkor "olvasni" kezdett. Aztán jött az asztal teteje -innen repült, követte ezt a virágrágás - ezért kizáródott a belső szobából, majd jött a festett bútor rágása - ezért kapott. Egy délután mentem haza s hát a kutya s az uram ülnek a lépcsőn s bőgnek. Egyik jobban mint a másik. De rendesen. Életemben kutyát nem láttam eddig sírni. Az történt, hogy a párom megverte Rózsát, az sírt, s neki jött a lelkiismeret furdalás. Soha nem felejtem el...
Mikor kiköltöztünk Derzsbe Rózsa kutya kiszorult az udvarra. Volt is koncert egy hétig akkora, hogy csodájára járt a szomszédság! De megszokta. Udvari kutya lett.
Dorottya születése után mindenki óvott a kutyától: biztosan féltékeny lesz, nem szereti majd a kicsit, stb. Ő lett a legjobb dada. Odafeküdt a babakocsihoz és senki nem tudta megközelíteni, amíg valamelyikünk oda nem ment. Mikor járni tanult segített neki. Mikor nem bírta már a gyámbászást, bökött egyet a kicsin s értették egymást rögtön.
Tavaly született meg (augusztus 20-án!)az első alom: öt kicsi fekete kutyus. Sajnáltuk őket, meghagytuk. Egy reggel bejött az udvarra a róka s mind kiterítette őket.(Rózsát éjszakára véletlenül bezárta a pajtába.) Egy maradt meg, azt elajándékoztuk, de a kisgyerek, aki kapta megetette valami műanyag játékkal és megdöglött az is.
Most ismét kölykei születtek. Kilenc darab. Egyelőre négyet hagytunk meg.
Dorottya végig ott ült mellette, nézte a szülést és putyulgatta a kölyköket.


Mindennap kimegy hozzuk, játszik velük, simogatja őket, viszi a kedvenc könyvét és mondja nekik a mesét...

2008. október 19., vasárnap

Vasárnap, ünnepnap

Már a második vasárnapja, hogy Muzsnán és Derzsen is Kata tartja az istentiszteleteket. Rám hárult a vasárnapi iskola és a konfirmálási felkészítő. A héten az iskolai vallásórákat is én tartottam. Katával megegyeztünk, hogy havonta egy alkalommal én tartom az órákat és ilyenkor énektanulásra helyezzük a hangsúlyt. Ifjúsági és énekeskönyvbeli énekeket kellene minél többet megtanuljanak.

Udvarhelyi tartózkodásunk ideje alatt írtam egy zsoltárfeldolgozást. Az elmúlt héten azt tanítgattam a vallásórás diákoknak. Az imádságot követően, a vasárnapi iskolában ennek az ismétlésével hangolódtunk rá az együttlétre, és vasárnapi együttlétünk ezzel ért véget. Nem nevezem versnek, inkább amolyan énekszöveg. Csodálatos volt, ahogyan a gyermekek beleélték magukat az éneklésbe és felszabadultan dobolták a ritmust. Ez volt a mi vasárnapi hálaadásunk a Jóistennek.

Ma ezzel kívánok mindenkinek áldott vasárnapot, szép jövendő hetet.



148. zsoltár

D G
Istent áldja az égi csillag,
A D
Dicsérje őt a hold és a nap,
h e
Dicsérjék a dombok és hegyek,
A A7 D
Mert csak ő szent mindenek felett.

Dicsérje őt ifjú és gyermek,
Dicsérje őt az is ki öreg,
Dicsérje őt asszony és férfi,
Mind'nek szíve hódoljon neki.

Dicsérjétek együtt az Urat,
Dicsérjétek őt énekszóval,
Dicsérjétek együtt szent nevét,
Dicsérjétek minden tettéért.


Istent áldja az égi csillag,
Dicsérje őt a hold és a nap,
Dicsérjék a dombok és hegyek,
Mert csak ő szent mindenek felett.

Mert csak ő szent mindenek felett.

2008. október 18., szombat

Szüret – képekben





Az öt nagy világvallás közül az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus kifejezetten tiltja vagy nem különösebben ajánlja a bor fogyasztását. A zsidó vallásban és a kereszténységben a szőlőnek és a bornak jelentős szerep jut mind anyagi, mind lelki értelemben.
A Bibliában Noéval kapcsolatosan esik szó először a borról. Az ember a bort már a vízözön előtt ismerte. A bibliai hagyomány Noénak tulajdonítja a szőlőművelést, sőt egyes teológusok szerint Noé jelentése - nyugalom, vigasztal - is erre utal.
A zsidóság a Biblia szellemében élt a bor fogyasztásának lehetőségével. Palesztina híres volt szőlőskertjeiről, s a bor népi italnak számított. A választott nép használta a bort mint a gyógyítás eszközét, mirhával keverve - súlyos szenvedés esetén - kábítószerként, használta mint élvezeti cikket (vízzel vegyítve), de a bor szerepet játszott a nép vallási életében, rituális gyakorlatában is. Az Ószövetségben létezett ún. borünnep is. A jó szüret Isten áldásának, a rossz pedig Isten büntetésének számított.
Az ószövetségi vallás áldozatai között szerepelt az ún. italáldozat, de a bort önmagában nem mutatták be áldozatul, legfeljebb más áldozatok adalékául szerepelt. Az áldozati lakomán a választott nép előírásszerűen használta a bort. Különös hangsúlyt kapott a bor a húsvéti bárány elfogyasztása alkalmával. Bizonyos bibliai személyek (Sámson, Keresztelő János), ószövetségi papok isteni intésre vagy önként vállalt vezeklésből nem ittak, illetve nem ihattak részegítő italt (nazireusok).
Jézus életében a bor különösen kitüntető szerephez jut. Példabeszédeiben (Munkásokat felfogadó szőlősgazda, Gonosz szőlőmunkások, Jézus a szőlőtő - mi a szőlővesszők) szívesen használ szőlővel és borral kapcsolatos képeket.
Jézus első csodája is borral kapcsolatos. A kánai menyegzőn édesanyja, Mária kérésére úgy oldja meg a vőlegény gondját, hogy a vizet borrá változtatja. Cselekedetének jelképes utalása nyilvánvaló: a Mester a vizet, gyarló emberi lelkületet borrá, vagyis hitből fakadóan a szeretetért áldozatot is vállalni tudó emberré nemesíti. Jézus híres mondása: "Az új bor új tömlőbe való", kifejezi az ő tanításának újságát.
A bor a legnagyobb vallási szerepet az utolsó vacsorán kapta. Jézus ezen a húsvéti lakomán a kenyeret megáldotta és szétosztotta, a bort szintén, majd felkérte tanítványait, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére. Minden felekezet gyakorolja ezt a maga liturgiája szerint.
Mi, unitáriusok ezen alkalmon leginkább az önvizsgálatot és a példavételt hangsúlyozzuk. Természetesen EGY korty bor kíséretében...

2008. október 14., kedd

Kálvária

Temetési beszéd Ballok Ödön, egyházközségünk egykori keblitanácsosának koporsójánál, aki élt 53 évet, ebből házasságban 31 esztendőt.

Text: "Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál hol a te diadalod, halál hol a te fullánkod?" (1Kor 15:53-55)

Misi pápóval többször találkoztunk, amikor vejénél járt. Mindig elbeszélgettünk veje állapotáról, az ő sorsáról, életről... Szombaton vizenyős szemmel, szédülten támolygott hazafelé: Tiszteletes úr meghalt a vejem! Még egy órája beszélgettünk, most meghalt. - mondta és azzal választ sem várva megtörten imbolygott tovább.

Beléptem a kapun, arra gondoltam: minden haláleset fájdalmas és nehéz a hozzátartozóknak, de amikor fiatal ember élete törik derékba, olyan emberé, aki ereje teljében, élet előtt álló gyermekeit hagyja itt, akkor nehéz megtalálni azt a kapaszkodót, amivel a megnyugvás ösvényére lehet lépni. A másik gondolatom az volt: a szabadságot szerető embert, aki eddigi életét traktoristaként, beondózóként, juhászként a természet közelségében élte le és még a kezelés idejére is nehezen viselte a bezártságot, az Úristen megmentette attól, hogy magatehetetlenül, ép elmével bezártságra legyen ítélve. Bár fájdalmas a halálesete, mégiscsak megmutatkozik benne az Úristen gondviselése. A harmadik gondolatom pedig az volt: véget ért egy család kálváriája.

Kálvária. Mennyit használjuk ezt a szót, amikor valaki bajban van, amikor nehézségekkel harcol, amikor összegyűl minden, amikor az ember feje fölött összecsapnak a hullámok....Kálvária = Jézus keresztútja. Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig. A tudatunkban tehát az van, hogy a bajban, nehézségek közepette levő ember Jézus keresztútját járja végig.

A keresztút megállóit a 18. században a ferences rendi szerzetesek gyakorlatának mintájára 14 pontban rögzítették. A halálra ítéléstől a sírba helyezésig 14 megállón keresztül élhette, élheti át a zarándok a szenvedésnek és a gyötrelemnek történetét, hogy azt átvetetíve saját életére hitélete fejlődésében előrehaladhasson. Az ismert megállókon végighaladva járjuk el most együtt néhai testvérünk Ballok Ödön és Ballok család kálváriáját, hogy beleélve magunkat az ő szenvedéstörténetükbe átérezhessük nehézségeiket és gyötrelmüket. Kettős a célja ennek a kálváriajárásnak! Az egyik célom az, hogy ha megéreztük, átéreztük a gyötrelmüket, akkor azzal az átérzéssel legyünk mellettük gyászútjukon. A másik célom, hogy a mostani újraélésben a megnyugvás ösvényeire segítsük gyászoló testvéreinket.

1.állomás - Jézust halálra ítélik –„Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia.” (Jn 19:71) – Ballok Ödön kálváriajárása azzal a pillanattal kezdődik, amikor januárban egy rosszuléte után az udvarhelyi kórházból nem engedték haza, mer „súlyosabb a baj”. A rettentő bajra mit sem számító emberhez és családjához hirtelen és kegyetlenül vágta hozzá a betegség a maga üzenetét: "törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia."

2.állomás – Jézus vállára veszi a keresztet - Az evnagélium így foglalja össze a keresztvállalás lényegét: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét!”(Mk8:34) – A Ballok család életében, ez az állomás volt, amikor összeszorított fogakkal, családi összefogással így szóltak: Szembeszálunk betegséggel, szembeszállunk még a halállal is. Nem hagyjuk!

3.állomás – Jézus először esik el a kereszttel – “Ő pedig maga vitte a keresztet.” (Jn 19:17) - Az első elesés, amikor kiderült, helyi szinten nem lehet reménykedni a segítségben akkora a baj.

4.állomás – “Lelkedet tőr járja át, hogy nyilvánosságra jussanak a szív gondolatai.” (Lk 2:35) - Azt mondja a régi szólás, hogy a bajban mutatkozik meg ki a a barát. Ennek az állomáshelynek az üzenete arról szól: Összehasogatódik az ember lelke. A betegé, a családtagé egyaránt. De az összehasogatott lélek fájdalmaiból szív-kapcsolatok épülnek.

5.állomás – “Miközben kifelé vonultak találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.” (Mt 27:32) -Simon segít vinni a keresztet – A család segít vinni a keresztet.

6. Veronika kendőt nyújt – A család simogatásai – Budapesti út - műtét

7. Jézus másodszor esik el a kereszttel – Amikor kiújul minden

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz “Ne miattam sírjatok, magatokat és gyermekeiteket sirassátok” Lk 23:28)-!

9. Jézus harmadszor esik el – amikor végig kell nézni a leépülés kezdeti fázisait – “Mint a bárány, amelyet leölésre visznek…” (ApCsel 8:32)

10. Jézust megfosztják ruháitól – Lemeztelenítés -Kiszolg

11. Keresztre feszítés –“Átlyuggatták ezemet és lábamat, megszámlálhatom minden csontomat.” (Zsolt 22:17) -számvetés

12. Meghalás

13-Levétel – “Ó, ti mindannyian akik az úton jártok, tekintsetek ide és lássátok: van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam? (Siral. 1,12) – Hogy erre válaszolni tudjunk szükséges volt az előbbi 12.

14. Testét sírba helyezik – 1 Kor 15,55)

Születésnap - kicsit másképp

Ha valami nagy és kerek akkor az ember hajlamos több figyelmet szentelni annak. Tudja a fene miért... Természetesen így volt ez a születésnappal is: nagy tervek, izgalmas meglepetés s társai. Mégiscsak 30 éves az emberem.
Az első döbbenet, hogy az előkészített diót az ünnepelt a lányával ( s aztán velem) megeszegette. Töröltem a megszokott tortareceptet. Gyorsan kerestem egy másikat. Az feketére pirult. (pedig csak20 percet hagytam 45 helyett) A következőre igyekeztem jobban figyelni - 45 perc után rájöttem, hogy kifogyott a gázpalack. Álltam a konyha közepén s azon gondolkodtam, hogy kivágjam az ablakon a félkész tortát gázpalackostól vagy számoljak tízig ügyesen, úgy ahogy azt javasolja a szakirodalom. Az első variáció rettenetesen vonzott, de győzött a humorérzékem s elkezdtem kacagni. A vasárnap esti igyekezet nem jött össze.
Hétfő délelőtt Dorottyát elvittük óvodába s osztán berobogtunk a városba. Elindultam megkeresni a kigondolt ajándékot ... hát persze, sehol nem találtam. Dühös voltam, hogy miért kellett utolsó percre hagyni, mindig ez van, miért pont most történik, stb. No, mindegy. Azon filóztam, hogy maradok a minden évben megszokottnál: a kinézett könyv. Aztán mégiscsak elvetettem. Vigasztalásként elhívott egy cukrászdába, hogy a süti azért ne maradjon ki...:)
Hazafele sietni kellett, mert 2-től temetés volt. A temetés után meglátogatott egy kedves ismerős. Kiderült, hogy hozott is valamit: egy könyvet (melyet egy jó barátja adott ki s őt kérte fel, hogy terjessze). Nem akármilyet. Amikor megláttam, tudtam: az egész körítés ezért volt. (Ó, az a Gondviselés!)
Mégiscsak a könyvnél kellett maradni! Isten éltessen kedves!

2008. október 13., hétfő

3 esemény

1. Születésnap
Egoista módon azzal kell kezdenem, hogy ma töltöm életem 30. évét. Vagyis már betöltöttem, mert anno reggel 8-kor születtem. Köszönöm.

2. Temetés
2005. január 9-től kezdődően ma végeztem Székelyderzsen a 67. temetési szertartásomat. Ma egy 53 éves fiatalembert temettünk, aki november 1-én tartotta volna 54. születésnapját. A párom Dorottyát is elhozta a szertartás istentiszteleti részére. Kb. 1 órával ezelőtt beszélgetünk a temetésről: Megkérdezte, hogy miért halt meg a bácsi? Mondom, azért mert beteg volt. Kérdezi: Miért volt beteg a bácsi? Mondom, neki, hogy nem tudom erre a választ. Így szól: Az angyalok tudják! Amikor jön az angyal megkérem, hogy mondja el apának és anyának is.

3. Régészeti kutatás
Ma reggel kezdetét vette egy régészeti kutatás a vártemplom területén. Sófalvi András régész mellet két régészeti hallgató golgozik. Eredményekről majd a munka végén.


2008. október 11., szombat

2 tételben az öregségről

1. tétel - Zsoltár 71:5-9

"Mert te vagy Uram reménységem te vagy Uram bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el."

Számomra egyértelműen megfogalmazza a zsoltár, hogy földi létezésünk során, ittlétünknek van egy olyan időszaka, amelyet a duzzadó életerő határoz meg; és van egy olyan, amelyet a lankadó életerő jellemez. Arra voltam kíváncsi, hogy a két eltérő időszakban hogyan látja az ember önmagát, az Atyát, és az Atyával való kapcsolatát?

A duzzadó életerő időszakában Isten tettenérésének területei: remény, bizalom, támasz, életerő, erős oltalom. A Teremtővel való kapcsolatot is a túltengő energia, a szétpattanó lüktetés jellemzi: dicsérlek szüntelen, szám dicsérettel tele, minden nap dicsérlek, akkor is dicsérlek, ha sokan csodálkoznak.


A lankadó életerő időszakában az ember jellemzője: elfogy az ereje. Az Istennel való kapcsolatát is az elfogyó erő határozza meg. Annak a szempontjai szerint közelít a Teremtőhöz. A korábbi, mindent szétpattintó lüktetésből, a szüntelen dicséretzengésből kérésre vált a hangszín: Ne vess el, ne hagyj el; Ó Isten ne légy távol tőlem; Istenem ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedékkel. Már azt hihetnénk, minden a mulandóságnak lesz alávetve, minden a lemondás hatalma alá kerül; már azt hihetnénk, hogy a régi, élő Istenkapcsolat elveszti értelmét... Amikor gondolataink továbbáramlanak a zsoltároz imádságával, rádöbbenünk, hogy a lefele hajlásnak is akkor van/lesz értelme, ha Isten ebben az időszakban is ugyanúgy tetten érhető lesz. És az lesz. A zsoltárban így tér vissza: "Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz (...) hozzám fordulsz és megvigasztalsz." (18-21 versek)

Összefoglalásban: Aki ereje teljében Istenre hagyta magát, ereje fogytán is Istenre hagyatkozik. Aki ereje teljében Istenre tudta hagyni magát, ereje fogytán is Istenre hagyatkozhat.

2. tétel - Lukács 1:13 és 18

"Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. (...) Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."

A gyülekezet több mint 10%-a 80 esztendőnél öregebb, a feleségem gyülekezetében az átlag életkor 70. Így bőven van alkalmunk ilyeneket hallani: Megérett gabona vagyok már! Ejszen már sokáig nem akar itt tartani a Jóisten! Hasonló megjegyzéseket hosszasan lehetne jegyezgetni. Az evangélium idézett részében ezeket a gondolatokat látom visszatérni. Zakariásnak életet ígér az Atya, de ő el van foglalva saját magával. Mintha bizonyságot akarna, nehogy az atya esetleg meggondolja magát. Számára az öregésg , az előrehaladott kor nem fér össze az élettel. Ahogyan a zsoltáros tettenéri Istent egy ilyen életciklusban, ugyanúgy Zakariás is rátalál erre a - az élet stabilitásához szükségszerű - pontra. Amikor megszületik a fia, ekként nyitja énekre száját: "Áldott az Úr (...) félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján." (68. és 75. versek)





2008. október 7., kedd

Oltóágat hozzatok

Nagyon jó kezdeményezést indított a Civitas Alapítvány: megmenteni egy-egy régió jellegzetes természeti értékét; újratelepíteni a régi, erre a vidékre jellemző gyümölcsöket; megmenteni a még meglévő fajtákat; piaci forgalmazásban hasznosítani a háztáji gazdálkodás időszakos terményeit... Amolyan Leader-programos elgondolás, de nagyon jó.
Egy tájékoztatót, felmérést tartottak ma a faluban is. Jelenlét - elszomorító. Az a néhány személy viszont, aki jelen volt lelkesen osztotta meg tapasztalatait, ismereteit, emlékeit, ötleteit.
Ez a lépés továbbvezethet mindannyiunkat affelé, hogy megmaradjanak az itteni értékek, hogy fennmaradjanak olyan ismeretek, amelyeket a sebesen globalizálódó Európa délkeleti szegletében végvárként őriz a székelység.
Ma még csak azt látjuk, hogy gyorsan, és még gyorsabban. Nyugat-Európa ezen már átesett és ott már azt is látják, hogy hová vezet ez a nagy gyorsaság. Tudunk-e tanulni az ottaniak hibájából? Meg tudjuk-e őrízni azokat az értékeket, amelyek eddig fenntartottak nemzedékeket? Be tudjuk-e oltani értékmentésre magunkat, vagy vadhajtásai leszünk az anyaföldnek?

2008. október 6., hétfő

Priznic

Elhagyatott vagyok - mondja a párom. Borostás a képem, fáradt az arcom, karikásak a szemeim. Jó néhány éjszakája már nem aludtam rendesen. Vagy mert nem tudtam, vagy mert esküvői tűzijátékot rendeztek, vagy... Az utóbbi két éjszaka azért nem, mert a kislányunk folyamatosan lázas. Az éjszaka már 39,6 volt a láza. Mihez is lehet ilyenkor kezdeni?

Van elég nagy választék gyógyszeres kezelésre, de ugye az ember elgondolkodik azon, hogy kell-e rögtön antibiotikum bomba a kicsinek? (Amikor 3 hónapos korában náthás volt, akkor is rögtön azt írt neki a gyermekorvos.) Mi úgy gondoljuk nem kell. Elővettük azokat a régi recepteket, amelyek az öregek szerint ilyenkor hatni szoktak.

Órákon keresztül újabb és újabb vizes borogatásba csomagoltuk. Prizniceltük. Valamelyest sikerült enyhíteni, de csekély eredménnyel. A télen még volt hasonló helyzet, akkor a harmadik borogatásra visszaesett a láza. Az összehasonlítás alapján kiszűrhető, hogy nem megfázásos, hanem vírusos (ráadásul makacs) fertőzésről van szó. (Nem lepődnék meg azon, ha egyszer valaki nagy botrányt kirobbantva bebizonyítaná, hogy az összes védőoltás azért kell, hogy bebiztosítsanak betegségre és fenntartsuk a gyógyszerpiacot!)

Bevetettünk egy másik módszert is: félbe vágott pityóka ecetes zoknival. Jobb esetben ez is hatni szokott. Az ecetes borogatásra a kicsi bőrének érzékenysége miatt elsősorban házi készítésű almaecet javallott.

Az előző kettővel együtt gyakoroltuk az imádkozást is, mint a gyógyulásnak, gyógyításnak szerves részét.

Azért, hogy tüdőgyulladást meg egyéb gyulladást kizárjunk, ma elvittük orvoshoz. A kányádi orvos szereti a népi gyógyászatot és nem nagyon tolerálja a gyógyszermaffiát. Szerinte magas láz esetén szinte ellenjavallt az antibiotikumos kezelés. Javasolta a lázcsillapítót és 39 fölött a priznicet. Egy másik orvosismerősünk szerint, nem kell attól megijedni, ha a gyermek 3 napig lázas, mert az egy természetes tisztulási folyamat. Ha a negyedik nap után is magas láza van, akkor kell orvoshoz menni. Népi gyógyítók szerint a láz kiégeti a rosszat a szervezetből.

De hát milyenek vagyunk anyukák/apukák? Látjuk, hogy szenved a kicsi, gyorsan valami hatékony megoldást keresünk, ami hamar-hamar... Mert ugye ma már vajon mit is lehet hinni, kinek is...

Lázas gyermeknek mos két fajta gyógyszert ajánlanak: Nurofen szirup és Paracetamol kupp. Örvendek a hatékony módszereknek, de a gyógyszereknél mindig aggasztanak azok a megjegyzések, ameyet mindeniknél feltüntetnek a Mellékhatások csatolmányban. A Nurofennél például ilyeneket: hasfájás, allergiás reakciók, magas vérnyomás... A listát bárki kiegészítheti.

Nem tudom melyik jobb: kivárni amíg a régi módszerek hatni kezdenek (kezdenek?) vagy beadni gyorsan a gyógyszert és arra várni, hogy az hat, vagy a mellékhatás?

Azt viszont tudom: vagy ezek a baciluosk lettek nagyon kitenyésztettek, vagy mi lettünk gyengék, vagy a kettő egyszerre történik. És nincs ebben semmi összeesküvés-elmélet.

Gyógyulást a betegeknek, jó pihenést mindenkinek.

2008. október 3., péntek

Katyófőzés


Három napja felcsaptuk az udvart konyhának. Sógorom apja megelégelte a szomszédok szilvalopkodását, ezért felbiztatta a menyét, hogy társuljon velem katyófőzni. Amikor hozzáláttunk nem gondoltunk arra, hogy így megáldotta az Úristen idén a szilvafákat (no meg a szomszédok is jó sokat hagytak...) Három üstre való szilva került össze. Nyilván ilyenkorgyűlösszeminden alapon alig haladtunk. No meg két apróság a lábunk mellett, akikre folyton oda kell figyelni – ha nem akarunk olyant látni, hogy pl. milyen megfürödni egy teknő szilvában?!

Szóval három napig főztük a katyót. Meglett. De hogy mit csinálunk ennyi katyóval az is egy nagy kérdés... Bár ha a hét kövér, illetve hét szűk esztendőt vesszük alapul, akkor nem kell aggodalmaskodni.

Amióta Derzsen élünk minden ősszel főztem katyót. Ezt a fílinget nem szabad kihagyni annak, aki falun él. Én emlékeket is hoztam magammal, melyek éltetik az efféle dolgok megtartását: Isten nyugtassa drága nagyanyám minden évben főzőtt. Három négy szomszédasszonnyal összeültek és lökték a történeteket. A rablótörténeteket. Sajna kicsi voltam s hamar kidőltem, nem bírtam kivárni a reggelt, amire megfőtt az íz. De így is őrzöm emlékként és melengetem lelkem mélyén.
Amúgy a katyófőzés óriási alkalom arra, hogy az ember lánya meditáljon. A fa ropogása és a szilva pattogása segít kizárni a külvilág zaját, a kavargatás pedig különös útakra indít. Ajánlom melegen! És szívesen adok a katyóból is!

2008. október 2., csütörtök

Őszi hálaadás

Oltárépítők
Oltárépítők

Sok-sok munka után megállunk pihenni. A megállott idő pillanatában, mint jó gazda, tekintünk szét mindenen. Mindenünkön. Hajla­mo­sak vagyunk azt mondani: „Min­denem, amim van, azért van, mert megdolgoztam érte. Lám mennyi mindent elér­tem.”

Mielőtt a lelkünkre vas­tagodna a büszkeség, jó esetben megérkeznek hozzánk az a­postol kérdései: „Mert ki tesz té­ged különbbé? Mid van, amit ne kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7) Kér­dések, amelyek segítenek, hogy lelkünkről lepattogtassuk a büszkeség, az önelégültség, önteltség, az ön… ré­te­geit. A ránk rakódott világ-szenny alól előcsillámlik é­le­tünk, létünk lényege; az a va­lós felismerés, amit ismét csak apostoli szavakkal tudok vissza­adni: „Aki dicsekszik, az Úr­ral dicsekedjék.” (1Kor 1:31)
A felismerést követően nem tudunk mást tenni: hálát adunk. Szentírást olvasó em­ber tudja Noé történetéből, hogy az újrakezdés első lépése a hálaadás. Az unitárius ember ilyenkor elmegy a közösség meg­szentelt helyére, hogy hála­adását az úrvacsora meg­új­ító erejével tegye áldottá. A megszentelt helyen végzett cse­lekedete arra szolgál, hogy meg­erősítse kapcsolatát a Te­remtővel. A találkozást illendő így kezdenünk: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tar­tóz­kodhat szent hegyeden?” (Zsoltár 15:1) A megválaszolás buk­tatóin vezessenek a zsol­tá­ros tanácsai: aki, fedd­he­tet­lenül él, aki igazságra törekszik, aki szív szerint beszél, aki nem rágalmaz, aki nem hamis, a­ki nem megvehető, aki nem só­várog hiábavalóság után. Sok-sok fogódzó - és mi gyar­lók mindeniknél elbukhatunk. Mégis tovább kapaszkodva, az úr­vacsora szertartásában meg­kaphatjuk a legtöbbet, mi kap­ha­tó: „Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot szabadító Istenétől.” (Zsoltár 24)
Ő tegye áldottá hálaadó i­gye­kezetünket, ünneplésünket.