2009. december 30., szerda

Karácsonyi üdvözlet



Nem akarok nagyon érzelgősködni, de igen szíven érintett mindkettőnket Dénes Hilda, Magyarországon élő, elszármazott óvónő karácsonyi üdvözlete. A lelkesedése, a nyilvános köszönetmondása, az, hogy a székelyderzsiek közé sorol. Köszönjük.
S.

2009. december 28., hétfő

Karácsonyi forgatagban

Sok szempontból más volt ez az ünnep a többinél. Hosszú volt, fárasztó, de nagyon szép. Alig volt időnk pihenni a történések között, ám mégsem a fáradtság él bennem, hanem az ünnep bensőségessége, varázsa és embersége. Istennek legyen hála ezért!
Első napján délelőtt úrvacsorát osztottunk, délután következett a gyermekek műsora, este pedig a fiatalok előadásában színdarab, melyet bál követett. Másodnapján sor került a muzsnai gyerekek műsorára. Ezután megkereszteltem két kisgyermeket. Délután a betegeknek vittünk úrvacsorát, este a vasárnapi iskolásokkal és a konfirmandusokkal kántálni voltunk. Harmadnapján istentiszteletek, ma kepe-szedés... Jól jön pár nap pihenő:)
Íme a felsoroltak mellé néhány kép is:
A nagy karácsonyi öröm

A székelyderzsi gyermekek betlehemese és szavalatai:

Az alkohol öl egyik jelenete:

Süt a hold kezdő jelenete:

A székelymuzsnai gyermekek meghitt szereplése:

Keresztelés

K

2009. december 23., szerda

Üdvözlet a főpásztortól



Karácsonyi csillagok

Gondolatok az Úr 2009. esztendejében az ünnepre készülve

Bármerre nézek is, minden arról beszél, hogy karácsony ünnepére készülünk. Minden pompában áll városunkban, Kolozsváron. Kis üzletektől nagy áruházak kirakatáig minden csillog-villog. Elvarázsol az utcák és terek esti ragyogása. Még az otthonok ablakaiból is látni lehet azokat a jeleket, amelyek ilyenkor karácsonyra figyelmeztetnek: a villogó apró fények, a Mikulások, a mézeskalács-figurák és egyebek. Mindenik hordoz valamit a karácsony misztériumából.

Gyermekkoromtól szerettem csillagokat készíteni a karácsonyfára. Előkerültek az aranyos, ezüstös papírok, én pedig rajzoltam, vágtam a csillagdíszeket, később gyermekeimet is bevontam az ünnepre való készülődésbe, majd a vallásórára járó gyerekekkel együtt, éneklés és versmondás közepette készítettük a sok-sok karácsonyi csillagot. Izgalmas pillanat az volt, amikor az elkészült csillagokra ki-ki ráírta a maga nevét, és karácsonyestén az ünneplésben, a közös ének és versmondás mellett az elkészített „személyes” csillagjainkat a karácsonyfára akasztottuk vagy átadtuk ajándékba valakinek. Egy ilyen alkalommal merült fel bennem a kérdés: valóban tudunk-e csillagok lenni? Csillagjai vagyunk-e egymásnak, a közösségnek, a társadalomnak? A karácsonyt sok díszítő elem teszi varázslatossá. Ott van a jászolbölcső, amely mély üzenetet tömörít. Ott van az angyalok kara, a királyt kereső napkeleti bölcsek, a gondterhelt pásztorok. Ez alkalommal a csillagot emelem ki. Azt szeretném megtudni: ebben a csillogásban, ragyogásban, amelyet mesterségesen magunk köré varázsoltunk, észre tudjuk-e venni ezt a csillagot?

A karácsony ünnepe elképzelhetetlen csillag nélkül. A csillag megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek és az egyszerű pásztorok. Hogy ez így történt-e vagy sem, hogy későbbi korok embereinek képzeletében született-e meg a gondolat, és ők kötötték-e össze Jézus születésével, ez a kérdésen mit sem változtat. Az sem segít, hogy csillagászati számításokkal akarjuk igazolni az Írás állításait. Mindezektől függetlenül ma is eleven erő tör fel ebből az evangéliumi üzenetből: „amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt örömük.” (Mt 2,10)

A csillag mélyen beépült vallásos szemléletünkbe – még a Jézus születése előtti korból –, a kereszténység elterjedésével pedig még inkább keressük jelképes üzenetét. Karácsonyt nem is tudjuk gyertyafény, csillagszóró és csillag nélkül megünnepelni. A jézusi tanítás értékének persze nincs köze ehhez a csillagjelenéshez, személyének nagysága is független ettől. Jézus nem azért nagy tanítónk, mesterünk és megváltónk, mert születését égi jelekkel adták tudtára a világnak, hanem azért, mert megmutatta, hogy mint Isten teremtményei és gyermekei igenis tudunk csillagfénnyel és „csillagenergiával” világosságot, jóságot árasztani. Ma azt kérdezem: díszítőelemként, puszta kellékként van jelen a csillag ünneplésünkben, vagy pedig karácsonyi fénye, sugárzó energiája át tudja hatni egész lényünket és gondolkozásunkat?! Betölti-e életünket ez a fényesség – nemcsak karácsonykor, hanem minden nap?

A csillag jelképe végigkíséri életünket, történelmünket. Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillagmintát szőttek anyáink szövőszékeik fölé hajolva. Meséink-dalaink tele vannak csillagokkal, mutatják az utat a szegénylegénynek vagy katonáinknak a harctéren. Ma is, amikor kicsinyek látják meg Isten napvilágát, szüleik élete egén csillagokként ragyognak. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba a mi szüleink is kimondott vagy titkos vallomással: életem csillaga, fénye! Ám, karácsony csillaga egészen mást jelent.

Karácsony ünnepén a nagy harsogásban és csillogásban csendesedjünk el – Jézus élete, tanítása és példája segít a feleletet megadni! A sokrétűen összetett és bonyolult emberi életre Jézus egyszerű, mindenki által érthető példát állított. E példa követésére hívta el tanítványait. Nemcsak magáról állította, hogy „én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12a), hanem tanítványairól is kijelentette, hogy „ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14). Nemcsak arra intett, hogy „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8,12b), hanem tanítványait is buzdította, hogy „úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket.” (Mt 5,16)

Keresztény Testvéreim! Szaknyelven a csillag olyan égitest, amely energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik – szemben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és elenyésző saját sugárzást bocsátanak ki. A népi gondolkodás nyelve azonban régebben valamennyi égitest szinonimájaként használta a csillag szót. Ezt a gondolatmenetet folytatva ez esztendő karácsonyünnepén a bennem munkáló kérdésre így próbálom megadni a választ: ha igazán csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és bennünket oda emel. Jézus evangéliumában olyan Istenről beszél, aki mindannyiunk Atyja, aki képesnek tart arra, hogy életünkben bizonyságot tegyünk a jóról, szépről és igazról. Jézus élete megmutatta, hogyan lehetséges ez. A gondolkodni tudás erejével ismereteket gyűjtve, a szív szeretetével élve, és a jóságot cselekedve Isten országa munkásai tudunk lenni! Nekünk csak Jézus tanításait kell megtartani és követni. Ha pedig – a csillagászati nyelv szavára utalva – bolygók vagyunk, akkor a központi isteni „naprendszerünk” fényét kell visszaverni. Akár csillagként, akár bolygóként az ember életének értéke abban áll, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza. De ne csak karácsonykor! Ezért Jézus születése ünnepén így hangzik felénk az üzenet: nem lehetsz kellék vagy díszítőelem! Küldetésed van, hogy csillagként ragyogj! A kereső, bolyongó földi halandó, ha meglát, nagy örömmel tudjon örvendezni.

Napkeleti bölcsekről szól a régi bibliai tudósítás, de neked a jelenben, a mában kell tudni örvendeni. Ezért egymásnak kell a bennünk lobogó fénnyel világítani, utat mutatni. Legyünk egymásnak örömöt adó, a szeretet energiáját átadó karácsonyi csillag! Ebben a hivalkodóan díszes karácsonyi pompában ragyogjon a magunk egyszerű kis csillagfénye! Ez ad a léleknek meleget és világosságot. Otthonainknak, közösségeinknek ez ad békét és nyugalmat. Ady Endre szép gondolataival zárom elmélkedésemet:

„Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”

Légy segítségre, hogy ez valóra tudjon válni, és az angyalok karával együtt énekeljük az Istent dicsőítő himnuszt: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14)
Legyen boldog karácsonyunk Isten gazdag áldásával!

Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök

2009 decembere

2009. december 22., kedd

Karácsonyi csomagok

Minden karácsony úgy él a lelkemben, hogy a család mellett gyermekeket látok, akik csillogó szemekkel lesik a feldíszített karácsonyfát, megfeledkezve arról, hogy fáznak, hogy izgulnak a versmondástól. Valami nem e világi történik a szemükben. Ha karácsonyra gondolok nem a felnőttek jutnak eszembe, mindig ők, a gyerekek.
Így karácsony előtt mindig külön harc alakul ki, hogy kik, miért, és miért ne kapjanak csomagot. Sok rossz élményem van ezzel kapcsolatosan. Az egyik az, hogy a gyerek miután megkapta az ajándékát, eladta. A másik az, hogy az a nő, aki karácsony első napján úrvacsorát vett áhítatosan, másodnapján ugyanott, az úrasztala mellett kiabált, hogy az ő unokája miért nem kap csomagot. Továbbá fájnak az érvek is: ha a szülő nem fizet kepét, a gyereknek hogy adjunk csomagot?! Ha a szülő olyan amilyen a gyermek sem különb! Régebb az volt a szokás, hogy aki szerette volna, hogy a gyereke/unokája csomagot kapjon, fizetett egy bizonyos összeget. Amikor idekerültünk e miatt nagyon sokan háborogtak. Nem tetszett az a rendszer. Most mintha jobb lett volna az. Rengeteg véleményt hallottam. Ember legyen a talpán, aki el tud ezen igazodni.
De elfeledkezünk valamiről: a gyerekekről. Aki nem hibás a szegénységért, a felnőttek harcaiért, a felsorolhatatlan dolgokért. Mert még Isten tenyerén él!
Az este egy szomorú eset történt. Beszélgettünk egyházi emberekkel a csomagosztásról, annak jó és rossz oldaláról, csínjáról-bínjáról, s közben elfeledkeztünk arról, hogy a kislányom ott van mellettünk. Egy adott pillanatban megváltozott az arca, elfordult és majdnem sírni kezdett. Később, amikor beszélgettünk róla azt kérte, hogy jó-e a gyerekeknek mind adjunk csomagot...
Hát ennyit a felnőtt játékainkról! És az ítéletről, amely nem a mi dolgunk lenne...
K

2009. december 20., vasárnap

A szűztől való fogantatás

Új Zélandon az anglikán egyház egyik haladó ágazata ezzel a plakáttal kíván vitát gerjeszteni Jézus születésének kliséiről.

(Szegény József! Ilyen isteni szeretkezés után nincs könnyű dolga.)

Merész az ötlet és én arra gondoltam, mi lenne, ha itt Erdélyben, az Unitárius Egyház ilyen plakáttal töltené meg karácsony előtt a falvakat, városokat?
Hittanilag tehetnénk. Sőt. A többi gusztus kérdése. De az a másik véglet is, amely megkérdőjelezhetetlennek tartja a Szűzanya misztériumot és a köréje épülő kultuszt.
Egyszer papnövendékként arról beszélgettünk: Milyen következményei lennének annak, ha következetesen és nyíltan terjesztenénk hittani elveinket? Szinkretizálódott gyülekezeteinkből biztosan sokan távoznának. És biztosan nagyon sok új tag is érkezne.
De még tükör által homályosan látszódnak a dolgok, mintha mást hinnénk és mást tanítanánk.

Ui: Máris kiváncsian várom húsvét ünnepét. Ha következetesek Új Zélandon, akkor lesz egy plakát a feltámadás kliséiről is.
S.

2009. december 17., csütörtök

Karácsonyi színdarabos bál

Székelyderzs hagyományos világához hozzátartoznak a karácsonyi és szilveszteri bálok. Volt idő, amikor a karácsonyi időszakban öt-hat bál is volt, de volt idő, amikor egy sem.
A fiatalok próbálkozása a hagyományokhoz vezethető vissza. Szeretnék ha valami szép és tisztelnivaló visszacsúszna ebbe a meggabalyodott világba. Így várunk mindenkit karácsony első napján nagy szeretettel nevetni és bálozni:) Két színdarabot adnak elő a fiatalok: egyik csoport a Süt a hold című vígjátékot, a másik csoport pedig Az alkohol öl címűt.
Az alább látható felhívást Kerestély Hunor készítette:

K.

2009. december 14., hétfő

ADVENTRE HANGOLÓDVA

A Végvár újságunkba advent első hetén a fenti címmel írtam egy cikket. Prédikáltam is róla. Sok visszajelzés érkezett az emberektől, hogy valóban: a vakító fényben észrevenni az igazit nagyon nehéz. Sokkal egyszerűbb a sötétben megtalálni a fényt, mint a nagy fényességben kiszűrni azt a kicsit, az élőt, az igazit...
Az eddigi években már advent elején tudtam, hogy mit főzök karácsonyra, ki mit kap ajándékba s így tovább. Az idén valahogy nem fontosak ezek a dolgok. Valahogy kialakulnak. Nem idegelem magam azért, hogy lassan nagyhét és minden romokban hever, érzem hogy jön az ünnep és azt is, hogy mire megérkezik minden rendben lesz. Mert mindig rendbe kerülnek a dolgok – akár idegelem magam, akár nem... Legalábbis minden év történése erre bólintott rá.
Számomra idén hamarabb érkezett az advent. Valamikor az ősz folyamán. Azóta nagy átalakulásban vagyok, vagyunk. Gyülekezeti szinten is hasonlóképpen. A téli estek beálltával szinte minden estére program alakult ki: nőszövetség, bibliaóra, asszonykórus, fitalokkal színdarabpróba. Minden ilyen alkalom egy-egy esély volt arra, hogy közelebb vigyen az ünnephez, Istenhez, és nem utolsósorban önmagamhoz/önmagunkhoz. A bibliaórák nyüzsgése és nyitottsága megtanított arra, hogy külön ajándék az, amikor 15-20 ember alkotja meg az aznapi isteni üzenetet. A nőszövetség és az asszonykórus az elmúlt héten Molnár Melindát hívta meg, hogy a maga lelkületével gazdagítson bennünket. Két külön alkalommal jött közösségünkbe, hozni az advent egy-egy életszerű mozzanatát. Nagy segítség volt sokunk számára átgondolni, átértelmezni, átrendszerezni az élet különböző oldalait. Ezeken az estéken Isten odahajolt hozzánk és mi is odabújtunk Hozzá elmondani örömet, szépséget, reményt, bánatot és az egész útat. Ezeken az estéken jó volt megállni és csak szemlélődni. Ezeken az estéken nemcsak rácsodálkoztunk az életre, hanem megerősödtünk: csak úgy érdemes ha jobbá tesszük azt!

Áldott ünnepvárást! K.

2009. december 11., péntek

2 építési projekt

Vajon miért írok ezekről a történésekről ebbe a blogba?
Mert java része a személyes (értsd: családi) terünkben történik.
Vagy ha nem, akkor is életünk részei.
A mulandóság megörökítései.
Hát ezért.

Projekt 1 = Papilak előterének felújítása, ablak-, ajtócsere


Befolyt a víz, penészedett minden. Télen jégpálya volt az előszoba. Tavaly anyósom akkorát esett, hogy majd agyrázkódást kapott.

A keblitanács megbízásából Kovács B. Domokos és Csukor Dezső leeresztették a mennyezetet és előkészítették a helyet az ablakok és ajtók kicserélésére.

Az ablakokat, ajtókat id. és ifj. Oroszhegyi Ernő készítette. Fehéregyházán élnek, de innen származnak Székelyderzsből. Annak az Oroszhegyi családnak a leszámazottai, akik az 1600-as évektől az 1980-as évekig nemzedékről-nemzedékre adták egymásnak a "kastélyőrséget", harangozást.

Hirtelen így nézett ki a papilak...
Aztán lassan minden a helyére került.


Projekt 2 = Régi iskolában egy nagy terem felújítása

A keblitanács Kovács B. Domokost és Csukor Dezsőt bízta meg, hogy ezt a termet rendbe tegyék...

Egy gyülekezeti szilveszter megszervezésére készülünk, ehhez volt szükségünk kényelmes, fűthető teremre... Ezzel a munkálattal belevágtunk a már több évtízede húzódó régi iskola felújítási munkálataiba. A 10*8 négyzetméter alapterületű terem, ahová a munka kezdetén ablakok híján bevert az eső, néhány nap elteltével már így mutat...


Őszi hálaadás ünnepén úgy vettünk úrvacsorát, hogy éppen szép felújítási munkálatokkal végeztünk a templomban.
"Jézus születése napján" hasonlóan szép ajándékokat hoz az angyal. Nekünk is, a gyülekezetnek is.
Munkálkodunk az Úr házában.
Nem csak kövekből.
S.

2009. december 7., hétfő

Székelymuzsna

"Szászföld határán".
Ezzel a címmel mutatta be mostanság az M2 azt az unitárius összeállítást, amelynek része a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség is.
A film elkészülése Bencze Mártonnak köszönhető.
Az, hogy most itt is, és még sok más helyen látható, Márkó Laci munkájának az eredménye.

Unitárius templomok - Watch more Videos at Vodpod.

2009. december 6., vasárnap

Advent 4

- Imádság befejezetlen mondatokban -

„Keressétek az Urat mind...” (Zofóniás 2,3)


Egy Istenünk...

Megfoghatóan sűrű itt a csend...
Csak téged hallunk, Istenem...
Kiszürtünk minden egyéb hangot...
Erős és meleg hangod...

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Zúg évszázadok híradó harangja....
„...dicsőség a magasságban Istennek...” (Lk 2,14)
Akaratosan búg az orgona...
„...és éneklek a felséges Úr nevének...” (Zsoltár 7,18)

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Csendes és meghitt az imádság útja...
Érezzük, eláraszt minket az erőd....
Megfáradtunk, s kezdünk mindent újra...
„... dicséreteddel aratunk új erőt...” (J.A)

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Keressétek az Urat mind...
Mind keressétek...
Keressétek...
Mind...

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

„Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tettenértem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.” (J.A)

2009. december 2., szerda

Advent 3

De te, Uram, pajzsom vagy nekem... (Zsoltár 3,4)


"Minden harcos fegyvertárának szerves része a védőfelszerelés. Ennek egyes darabjai szinte egyidősek a haditörténelemmel. A harcba indulók testi épségének megóvása mindig lényeges volt. Minél tapasztaltabbak, képzettebbbek voltak a harcosok, annál inkább." (Kelemen Zsolt: Lóháton fegyverben)

2009. december 1., kedd

Románia a Tiszával határos

Néhány nappal a nagy román, népi gyülekező előtt került hozzám ez a térkép.

1915-ben készítették. A Tiszáig minden település, hely, folyó, hegy, domb stb. csak román nyelven van feltüntetve rajta.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyivel a magyar politikum előtt gopndolkodtak és cselekedtek.(?!)
S teszik ma is.
Ez a román népi perspektíva.
Van-e magyar nemzeti?

S.

2009. november 30., hétfő

Advent 2

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység,
embert és állatot megtartasz, Uram.
Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.


Milyen személyes a zsoltáros megszólítása: Uram, Istenem!
Magáénak tudja Istent. Ez az ő vall(om)ása.
"A vallás tehát: Isten állandó tettenérése az itt és most-ban" - olvastam minap konfirmálóimnak az Unitárius Ösvény tanítását.

Milyen sokszor tettenérjük Istent az életünkben! Ilyenkor magunkénak tudjuk. Odabújunk hozzá, mellé húzódunk egészen. Fagypont alatt szokták így saját testmelegükkel életben tartani társukat az elveszettek. Vágyjuk, hogy így felforrósítson melegsége!

Milyen tulajdonságait ismerjük meg ilyenkor?
Múlt heti bibliaóránkon mindenkitől ezt kérdeztem. Körbefutott a kérdés és senki nem hagyta válasz nélkül! Egyik idősebb asszony (konfirmált már több mint 50 éve!) gondolkodás nélkül rávágta:örökkévaló, tökéletes, mindenható, jó, igaz és irgalmas. Káténk 38-as kérdése szerint Istent így ismerjük meg az ő gondviselő munkájából. Sok egyszerűen elmondott, szép hitvallást hallottam azon az estén! A zsoltár szavai már nem tanítottak, nem újat mondtak. Alátámasztották azt, ami a szívekben amúgy is ott van: Az Úr, a mi Istenünk igazságos, ítélethozó, megtartó és szerető, befogadó, gondviselő, áldásosztó...

Milyen más az, amikor az Istenem, Uram nem csak egy szó. Tapasztalat.

Advent 1

A tavaly is igyekeztünk megszépíteni az adventi várakozást néhány gondolattal, üzenettel, vers közzétételével...
Az idén szentírási üzenetekkel és azokhoz kapcsolódó gondolatokkal igyekszünk nyomában lenni a karácsonysürgető adventi napoknak.

Mindenki várakozva néz rád... (Zsoltár 145,15)


Az gondolom egyértelmű, hogy mindannyian Istenre nézünk.
Várakozva. Adventben is. És még milyen sokszor az életünkben...
Várakozhatunk tétlenül. Karba tett kézzel. Sült galambot várva.
Várakozhatunk aktívan is. Ahogyan Jézus is tanította: "Zörgessetek és megnyittatik..."
Két kutyánk van.
Bárhonnan érkezzünk, rögtön ott van mindkettő a kertkapunál. Ugatnak, játszanak, szöknek, bújnának át alatta, egy helyben tapognak, reszketnek az örömtől...
Mindig eszembe jut róluk egy vers:
Nézd ezt a bolt előtt megkötött kutyát,
a gazdájára gondol és tépi hozzá magát
várja két lábon állva
számára a gazda az uvdvar az erdő a rét az otthon
a szemével kíséri
a farkával sóvárogja

csókolj mancsot neki
tanítja hogyan kéne Istenre várnunk (Jan Twardowski: várakozás)


S.

2009. november 27., péntek

Legyetek okosak

Íme, én elküdelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. (Máté evangéliuma 10,16)




Istentisztelet a székelyderzsi unitárius templomból 2009. október 27-én.
Prédikál: Demeter Sándor Lóránd, unitárius lelkész

2009. november 20., péntek

Istennel minden lehetséges

Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)




A 2009. október 11-én elhangzott istentisztelet hallgatható változata.
Helyszín: Székelyderzsi Unitárius Templom
Elmondta: Demeter Sándor-Lóránd

2009. november 17., kedd

Nőszövetség

Amikor megalakult az Asszonykórus, néhány asszony a gyülekezetből jelezte, hogy ők is csatlakoznának a közösséghez, de nincs hangjuk, nincs kedvük énekelni, túl öregek már ilyesmihez stb. Nem lehetne, hogy más formában találkozzanak egymással?
Úgy éreztük megérett az idő a Nőszövetségre. Vasárnap, istentisztelet után egy gyors megbeszélést tartottunk az istentiszteleten résztvevő, érdeklődő asszonyokkal. Melyik nap, hánytól stb. Nem volt sok választási lehetőség. Szerdán bibliaórák, csütörtökön kórus, pénteken a fiatalok színdarabot próbálnak. Hétfő, 7 óra.
A tegnap este megvolt az első nagy találkozó. 16 asszony döntött az este a gyülekezeti közösség mellett. Az általános szokástól eltérően pontosan, időre érkeztek.
Az estet 3 részre osztottuk. Az első részt áhítatra és a nők dicséretére szántuk: "Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó." (Példabeszédek 31,30)
A második részt szintén egy biblia idézettel vezettük fel: "az aszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek." (1Kor 14,34) Aztán pontosan az ellenkezőjét kellett tegyék: beszéljenek, beszélgessenek. És beszélgettünk... Emlékeket idéztek és közben elmondták mit is szertetnének ezeken az estéken...
Hirtelen eltelt másfél óra.
Az est harmadik, záró részében egy történet hagzott el. Vasárnap a prédikációban szóba került Jókai: Egy az Isten című regényének egy részlete. Ez a részlet hangzott el. Rólunk szól unitáriusokról. Ilyen egyháztagok kellenek, akik hasonlóképpen gondolkodnak.

– Elviszesz-e hát magaddal? – kérdezé a nő.

– Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.

– Jól tudod te azt, hogy ami tért a két karoddal átölelhetsz, az az én láthatárom; az én egész világom.

– Akkor még most csak rabom vagy. S abban én nem nyugszom meg. Én nem akarom veled elhitetni, hogy te egy hajótörött vagy, az én szívem egy mentő deszkaszál, melyen tovább úszhatol. Ez nagyon sötét prognosztikon volna neked is, nekem is. Hogy téged a kétségbeesés dobott volna keblemre! Miért kiáltottad azt, hogy „Ed io sono la condannata!”, mikor legelőszöt megcsókoltál?

– No! És nem esett jól neked az a csók?

– Nem! Fájt…

– Fájt – a csók?

– Fájt az, hogy te haragodban csókolsz.

– Nem volt-e okom elkeseredve lenni? Nem omlott-e abban a percben minden hamuvá, amit addig örökké égő fénynek hittem? Nem veszett-e el a hitem az emberi alakok istenségében; az áldások foganatjában, magában az emberi igazságszeretetben is? Akik engem mártíréletre, mártírhalálra elítéltek, maguk elfutnak az ő ítéletük elől. Mit higgyek én tovább azoknak az égig emelkedésében, akiket a földön így futni láttam?

– Összetéveszted a fogalmakat. A földet ők el fogják veszíteni. De az ég kulcsait mindig bírni fogják. Az, akit te futni láttál, a földi uralkodó volt, ki itt hagyta koronáját, aki ellen a hús és vér fellázadt. De a szellemek megmaradnak neki. A szentek, a dicsőültek serege, az apostolok, a vértanúk, akikkel telve van az a világ, nem jönnek eléje alkotmányt követelni, s százmilliói az élőknek fogják ezután is kérni tőle, hogy nyissa meg előttük ezen világnak kapuit, és teneked fájni fog a szíved, hogy kiléptél abból a fényes processzióból, amelyet ő vezetni fog.

– És ha le kellene érted mondanom magáról az égről; már meg van téve. Te jól tudod azt. Belőlem nem lehet többé más, csak az, amit a szép Cyrene mondott, vagy amit te mondtál.

– S te választottál a kettő közül. Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned az utat odáig, ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell térned az én vallásomra.

– Készen vagyok rá.

– Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.” Neked előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.

– S hogyan ismerem meg őt?

– Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt, hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van; örülni a munkának, a hűségnek, a megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk – hogy legyünk „boldog emberek” abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az én atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene; akkor nem fog neked fájni az én csókom.

– Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?

– Mind jobbak ők nálamnál egytül egyig.

– Akkor már szeretem őket.

…És többé egyiküknek sem fájt a másik csókja.


S

2009. november 14., szombat

Imádság



Helyszín: Székelymuzsnai Unitárius Templom
Elmondta: Újvárosi Katalin unitárius lelkésznő

2009. november 13., péntek

Kántorgondok

"...és éneklek a felséges Úr nevének..." (Zsoltár 7,18)


11 év kántorkodás után lemondott tisztségéről Ádám Zsolt énekvezér, a helyi János Zsigmond Általános Iskola igazgatója. Istentisztelet idején a gyülekezet nevében megköszöntem neki 11 év munkáját.

Vasárnap rendkívüli keblitanácsi ülést tartottunk és igyekeztünk számba venni a tisztség betöltésére adott lehetőségeket.

Hamarosan vasárnap, istentisztelet. Még nem tudom lesz-e kántor?

Az este próbája volt az Asszonykórusnak. Végigénekeltük az istentiszteletre kiválasztott zsoltárokat. Az Asszonykórussal arra készültünk, hogy szólamokban kezdik el tanulni énekeskönyvünk zsoltárait. Lemondtak róla. Kérésemre fontosabbnak tartják, hogy ott legyenek az istentiszteleten és énekeljenek. Az egyházközség hitélete most ezt követeli meg. Közben - a székelyderzsi előadás mellé - szeretnénk összehozni egy olyan műsort, amely unitárius nagyjaink kedvenc zsoltárain keresztül mutatna be unitárius hitélet-képeket.

Egy félezres gyülekezet énekvezért keres. Olyant, aki a kórus zenei útját is egyengetné.

Mert énekelnénk is az Úr nevének.

S

2009. november 9., hétfő

Miénk itt a tér!

Miénk itt a tér! - felhívással fordulunk mindazokhoz, akiket hozzánk hasonlóan felháborított a Matyi tér múlt heti látványa. A Főtér továbbra is a miénk, s a mi feladatunk azt élettel megtölteni.
A kolozsvári magyar egyetemi hallgatók közkedvelt terére hívjuk november 10-én, kedd este 18 órától mindazokat, akik velünk együtt újrarajzolják azt. Élő teret alkotunk élő virággruppokkal, sétányokkal, padokkal. Felelevenítjük a Főtér régi arcát. Tudjuk, hogy a nyugati trendet hazai változatban majmoló átalakítást már nem állíthatjuk meg, de célunk nem is ez. Azt szeretnénk, ha az lenne a tér, ami volt: a magyar egyetemisták találkozóhelye, a mindenkori magyar lakosság jelképes és tényleges városközpontja.
Várunk fiatalt, felnőttet, hogy csatlakozzon a csírázó mozgalomhoz, és együtt lakjuk be a teret hétről hétre, hónapról hónapra!
Viszlát kedd este 18 órától a Főtéren!

A kezdeményező kolozsvári fiatalok

2009. november 6., péntek

Az Udvarhelyi Híradó Hit-Vallás rovatának születésnapi ünnepségén egyházközségi esemény miatt nem lehetünk jelen. Az Asszonykórussal és az Erdélyi támogatókkal a jótékonysági út kiértékelését tartjuk, egy kis kosaras mulatsággal megsépkelve. Erről is fogunk írni, de most egy levélváltás olvasható köztünk és Molnár Melinda, a Hit-Vallás rovat szerkesztője között.


Kedves Melinda, tisztelt Házigazdák, ünneplő Testvérek!

Székelyderzsből, a történelemmel együtt élő faluból, a végvárból, szeretettel köszöntünk mindannyiatokat a Hit-Vallás 3. születésnapi ünnepségén. A tavalyi itt, Székelyderzsen, ünnepelhettük Melinda híradós munkájának, és a Hit-Vallás rovatnak 2. születésnapját.

Mivel -egyháközségi esemény miatt- személyesen nem tudunk veletek ünnepelni, úgy ildomos, hogy legalább írott formában továbbítsuk köszöntésünket és jókívánságainkat.

Ildomos, és volt házigazdaként kötelesség is.
Ildomos, és a Melinda iránti barátság is erre késztet.
Ildomos, és a Híradó ránkfigyelése is kötelez.

A Hitvallás rovatnak még sok születésnapi ünnepséget kívánunk.

Melinda!
Számodra hitet, kitartást, jó munkát és egész életedre a mi egy igaz Istenünk áldását kívánjuk.
Áldjon meg téged a jóságos Isten, ma és holnap, és minden időben.

Demeter Sándor-Lóránd és Újvárosi katalin
unitárius lelkészházaspár
Székelyderzs-Székelymuzsna


Megosztom naplónk olvasóival Melinda válaszát is, remélem nem neheztel majd miatta :))

Kedves Kata és Sándor,

köszönöm szépen a levelet! Nekem azért nagyon fogtok hiányozni, de persze az állapotbeli kötelességet tiszteletben tartom.
Sokat foglalkoztatott az elmúlt napokban a kérdés: nem is az a fontos egyazon időben egy helyütt sokan legyünk, hanem sokan, nagyon sokan gondoljunk szeretettel egyazon célra. Nekem ilyen a Hit-Vallás, és ami abból sarjadzik.

Most izgalmasak a napok, nem is nagyon tudok más témával foglalkozni, de hét végén remélem egy kicsit aludhatok. :-)

Szép együttlétet kívánok Nektek és jó mulatságot.

Szeretettel ölellek,

Melinda


S

2009. november 2., hétfő

Magyarország népszerűsítése

Naponta tízezer ember nézi meg a YouTube-on a hazánkat népszerűsítő, Budapesten játszódó rövidfilmet. A Get Engaged című filmben egy kibontakozó szerelem történetét láthatjuk, miközben a háttérben, a főváros a legszebb arcát mutatja.

A kisfilm különlegessége, hogy a sztoriba szervesen beépülve szerepet kapnak a világ meghatározó találmányai: melyek mind magyar feltalálóktól származnak. A kivételesen jól sikerült országimázs-filmet Madarász István a Budapest Business Region megbízásából egy müncheni kiállításra készítette. A kisfilm azóta a YouTube új sztárja lett.

Sokan lelkesednek a filmért, azonban sok a kritikus hang is, például, hogy rossz a zene, és csak régi találmányokat mutatnak be. A negatív vélemények ellenére azonban a Get Engaged nagyon gyorsan óriási karriert futott be, és a vírusmarketinggel terjedő film sokat használ hazánk külföldi megítélésének.
Forrás itt

K

2009. október 31., szombat

Legutóbbi olvasmányaink




A címek sokmindent elmondanak. Aki önismeretre törekszik, olvassa el. Ne ijedjen meg, olykor vulgáris a nyelvezet.

Nekem tetszett. A páromnak is. Szívesen ajánlom mindenkinek.
K

2009. október 27., kedd

Álom és szüret - képekben is

Zsoltáréknelés a Nagy Ignác utcai unitárius templomban

Séta a Lánchídon - kissé álmosan

Budakeszin - szüreti mulatság keretében

Törökbálinton

Az Országház előtt

Köszönet a képekért Kerinek:)
K

2009. október 24., szombat

Álom és szüret

Öt éve mindennapos terveink közé tartozik a templom rendbetételének ügye. Rengeteg hegyet megmásztunk ezért, sokszor nyakaszegetten értük el a földet, de azért belestünk a felhők fölé is, és minden egyes alkalommal megfogalmazódott, hogy ne adjuk fel! Az ügy kapcsán születtek a különböző rendezvények, ezt a célt szolgálják a kiadványok és nem utolsó sorban ezért kulcsolódnak imára a kezek – most már nemcsak helyben, hanem határokon túl is.
Egy ilyen „megmentési akciót” ajánlott fel ittjártakor a Budakörnyéki Székely Kör elnöke, Bege Attila. Az álomból terv lett, a tervből munka, majd a munkának megérett a gyümölcse. Hála legyen a mi egy igaz Istenünknek!
Hosszú az út az álomtól a szüretig. És keskeny. De jó arra is – a megvalósuláson túl – hogy barátokat adjon, közösséget kovácsoljon, jókedvre derítsen vagy akár megtanítson a bánatban is jelen lenni. Igen, mert egy ilyen út önismeret is, egyfajta tükör, amibe olykor nagyon nehéz belenézni. És még nehezebb ottmaradni avagy megmaradni. Hogy történt? Született egy asszonykórus, spontánul, olyan emberekből, akik szeretnek énekelni. Ez természetes. Aztán született egy érzés mellé: hogy jó együtt énekelni. Majd társult hozzá valami melegség is, amely akkor kezdett életre kelni, amikor elmaradt egy-egy esti találkozás. Ki tudná megfogalmazni mi az? Sok ilyen érzés szülte azt a műsort, melyben helyett kapott a varázslatos derzsi múlt, a maga sokszínűségével és fájdalmával, a népdalaival és táncával, a határkerüléssel és a kitaszított magyarságával, de ott van a jelene Lídi néni egyszerűségével és békéjével. És mindenek felett ott magaslik a „szentegyháza”, mely sokaknak ma is az „élet”.
Az utazás költségeit „megszolgálták” az asszonyok: kiflit sütöttek a turistáknak, akik boldogan ízlelgették a derzsi süteményt. Segítő emberek is társultak az útra, akik támogatásukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy utazásunk ingyenes legyen! Köszönet érte!
Budakeszin lelkes csapat fogadott. Egy szüreti mulatság kezdetén léptünk fel, melynek bevételét a templom javára ajánlották. S bár egy éjszakát végigutaztunk, mindenkinek volt kedve részt venni a bálon, együtt énekelni, beszélgetni, örülni vagy akár csárdást járni. Másnap az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete és Törökbálint polgármestere látott vendégül a helyi Művelődési Házban. Más jellegű fellépés volt ez. Csendesebb és megrendítőbb. De az itthonről vitt házi kenyér, szalonna és vörös hagyma ugyanolyan siker volt, mint Budakeszin:)
A pénz, ami gyűlt e két helyen elegendő lesz arra, hogy Szent László „megtisztuljon”. A restaurátorral beszélgetve kiderült, hogy az északi falrészen be tudják fejezni a feltárásokat, illetve sor kerül arra is, hogy a Szent László freskókat megtisztítsák. 1887 óta, amióta Huszka József feltárta, így állanak. Most jön el az a pillanat, amikor színesebben fog pompázni a szent király. Hála az összefogásnak, a segítségnek, az egymásrafigyelésnek.
Igen, ilyen nagy dolgokra képes a szeretet.
És ami számomra többlet, hogy magyarokként oldottuk meg ezt az „ügyet” - eddig.
K

2009. október 13., kedd

2009. október 12., hétfő

Unitárius papnőtalálkozó

Az unitárius közösségben nem új a lelkésznői hivatás. Voltak már a két világháború között is, sajnos kevés időre. És volt akivel csúnyán elbántak akkoriban. Az állam aztán letiltotta a nők jelentkezését a teológiára, csak 1990 után lehetett erről ismét szó. Azóta rendszeresen jelentkeznek lányok és rendszerint el is végzik. Mostanság 20 lelkésznő működik az Unitárius Egyházban. Bizonyára nem könnyű megszokni, hogy egy nő is lehet lelkész, ugyanúgy, ahogy nehéz volt megszokni valamikor azt, hogy egy nő tanítson. Minden gyülekezet, amely női lelkészt kap, kérdőjeleket fogalmaz meg, de ezekre csak az idő adhat választ. És az idő mindig megadja a válaszokat.

2000 óta minden évben találkozókat szervezünk. Ez nem kötelező egyházi tevékenység, csak egy óhaj a találkozásra, együttlétre és beszélgetésre. Akkoriban még teológus voltam s bár hívtak, nem mentem el a találkozókra. Egyrészt mert mindig egybeesett valami más tevékenységgel, másrészt, mert akkoriban a nagy keresés kitöltötte minden időmet. No és persze a pletykák: hallottam én erről jót is, rosszat is. Főként férfikollégáktól.

2005-ben itt volt Derzsben a találkozó. Házigazdaként sok másra oda kell figyelni, ezért nem éreztem a lényeget. De a találkozás fontos volt. És hasznos. Akkor volt a nagy árvíz. Egyik kolléganőnk házát is elvitte a víz. A szomszédban hallott gyermek. Rettenet volt. Mindenki hívta a családját, de se áram, se jel – csak az ima ereje. De az megtartott.

Idén Bencédben voltunk. Sokan. Úgy tűnik a találkozás igénye nagyon fellángolt bennünk. Bár továbbra is mondják, hogy minek kell ez – hadd mondják. Mi tudjuk, hogy kell, mert feltölt, mert megkönnyít és elrepít messze, oda, ahol a madár sem jár...

Aki nem hiszi, járjon utána!
K

2009. október 11., vasárnap

Ősz van

Ősz van. Napos, szőlőillatú, elmúló ősz. A nyári melegnek már nyoma sincs, a napnak pedig foga van – ahogy a régiek mondják. Esténként tüzet gyújtunk. A füst szaga belengi a szobát, beívódik a bútorokba és sokáig érezni ottlétét. Az árnyak kilopóznak a kályha pocakjából és mesés alakokat rajzolnak a falra. Visszacseng a gyermekkor (óh, a gyermekkor) és eltűnődöm: vajon az én lányomnak milyen emléke lesz ez?
Bár akad kint is tennivaló, többnyire bent vagyunk a házban. Tesszük a dolgunk és este korán lefekszünk. Jól esik ez a megpihenés a nyári hajrá után.
Ősz van. Iskolaszagú, befelé fordulós ősz. Hálaszavak születnek lépten-nyomon: bőségesen mérte idén a termést az Úristen. Ám a hálaszavak harmóniájába be-bevegyül az istentelen káromkodás, a semmiért nem járó köszönet és az egyházra, istenre legyintő ember rosszindulatú nemtörődömsége.
Ősz van. Bár csípős a reggel és tudom, hogy közelít a tél még reménykedek egy-egy meleg napban. Ha megadatik, bájosan keresem a tenyérnyi helyet is hogy meglebbentsem lelkemet a melegségben. És felsóhajtok: maradj még ősz!


K

2009. szeptember 26., szombat

Hálaadásra

Sören Kierkegaard: Hála mindenkor

Uram, Istenem!
Téged hív az ember az ínség napjain,
és neked tartozik hálával az örvendezés idején.
Milyen nagyszerű dolog hálát mondani,
amikor minden nehézség nélkül belátjuk,
hogy jó és tökéletes ajándékokkal halmozol el minket;
amikor maga a szív is készséggel belátja ezt,
és földhöz tapadt értelmünk is hozzájárul azonnal.
De még boldogabb, aki hálát ad akkor is,
ha élete szomorú marad.
Még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is,
ha szíve elkeseredik és lelke elsötétül,
amikor a kétségek közt hányódó értelem hitszegővé lesz,
és az emlékezet feledékennyé válik,
amikor a szeretet rémülten visszaborzad,
és az okosság ellenáll,
nem is büszkeségből, hanem kedvetlenségből,
- még boldogabb, aki ilyenkor is hálát tud adni Istennek.
Mert az igazán szereti Istent.
Elmondhatja neki, a Mindentudónak:
,,Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!''

Adjon a jó Isten szép hálaadást!
K

2009. szeptember 23., szerda

Gazdagodjon bennetek a szeretet

Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel. (Filippi 1,9)




A 2009. szeptember 20-án tartott istentisztelet audió-változata (imádság, ének, prédikáció, áldás).
Helyszín: Székelyderzsi Unitárius Templom
Elmondja: Demeter Sándor-Lóránd unitárius lelkész

Meghatódottság

Jó együttműködési kapcsolatunk van a Fehárvár Travel utazási irodával. Rendszeresen ellátogatnak hozzánk csoportjaikkal. Ma is. A felforgatott templomban (vakolás előtt) kellemes órát töltöttünk együtt egy igen nyitott és érdeklődő (többnyire nyugdíjas) csoportjukkal. Szalonnanézőben egy idősebb öregúr megfogta a kezem és könnyes szemekkel mondta: Régen nem hatódtam meg ennyire. A Jóisten tartsa meg magukat, tegye eredményessé a munkájukat, áldja meg az életüket.

Szép imádság hálaadás ünnepére.
Köszönöm.

2009. szeptember 13., vasárnap

Nyugdíjbúcsúztató

Édesanyám középső lánytestvérének
Ilonka nénémnek
,












és az ő férjének,
Dénkó sógoromnak


volt a nyugdíjbúcsúztatója. Sok szép nyarat töltöttem náluk. Amikor náluk járok, vagy látom őket mindig eszembe jut egy-egy szép kőrispataki emlék. Mert ők a szalmafonás földjén, Kőrispatakon élnek. Anyai ágon erre az ünnepségre verődött össze a rokonság egy napra. Ők pedig (ahogy errefelé székelyesen mondják) igazán kitettek magukért. Azt volt jó benne, hogy ez mégis olyan természetesen történt. Ilyen emberek. Az utolsó falatjukat is képesek megosztani, odaadni. Valahányszor a székely vendégszeretetre keresek példát, őket tudom említeni (édesanyám másik testvérével együtt.) Néhány fényképben igyekeztünk elkapni a hangulatot. (Bár az én hangulatom nem volt csúcson, miután már egy kerek hete gyötör a fogfájás. Azért kidagadva, fogfájósan is jó volt velük lenni.)

Ünnepi ebéd


Nagymamám és édesanyám


Három nemzedék


Istennek legyen hála ezért az alkalomért is.
S.

2009. szeptember 7., hétfő

Megloptak...

Lassan egy hete ízlelgetem ezt a szót: MEGLOPTAK.
ROSSZ íze van.
Nem a pénzmennyiség fáj, hanem a BIZALOM. Hogy az tehette, aki több időt töltött el a házunkban. S ha több időt tölt el, akkor azt jelenti megbízunk benne.
Az egyház pénze sokkal inkább szem előtt van (a turisták miatt - többen tudják), abból viszont semmi nem hiányzik. (Komám poénja találó: az tehette, aki szereti az egyházát) Aki csak besurran, azt viszi el, nem keresgél.
A párom örökölt egy házat Énlakán, azt próbáljuk felújítani. Erre spórolgattunk. Beszéltünk a mesteremberekkel, hogy jöjjenek és készítsék el a tornácot és a kaput. Vennénk elé a pénzt. Hiányos. Ha felületesen belenézek az a látszat, hogy nem hiányzik.
ALJAS
Várom, hogy belenézhessek a szemébe. Mert ahogy mondják: a pénznek ördöge van.
De szomorú vagyok, mélységesen szomorú.
K

2009. szeptember 3., csütörtök

Újabb falképes munkálatok a Székelyderzsi Unitárius Vártemplomban

Pál Péter és csapata az idén tovább folytatja a vártemplom falképeinek 2007-ben elkezdett restaurálását. Továbbra is az északi falrészen, a Szent László legendaábrázoláson dolgoznak. A munkálatokat a Szülőföld Alap Iroda és Hargita Megye Tanácsa támogatja.







2009. szeptember 2., szerda

INDIAI FALUSI KERESZTÉNY IMÁDSÁGA egy városi látogatás után

Nem panaszkodom,
hogy itt villanyvilágítás nincsen.
De köszönöm Uram
a fénylő csillagokat és az ezüstös holdat.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem mehetek operába.
De köszönöm Uram
a fákon ülő madarak hangversenyét.

Nem panaszkodom,
hogy itt sem múzeum, sem szobrok nincsenek.
De köszönöm Uram
a pillangókat, melyek a vadvirágokkal játszanak.

Nem panaszkodom,
hogy itt vízvezetékünk nincsen.
De köszönöm Uram
a zúgó vízesést és a monszunesőt.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem kőházban lakom.
De köszönöm Uram
a bambuszt, melyből kunyhómat építhetem.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem alhatok puha ágyban.
De köszönöm Uram
a puha gyepet, melyen kényelmesen fekhetek.

Nem panaszkodom,
hogy itt telefon nincsen.
De köszönöm Uram,
hogy a barátaimért imádkozhatom.

Nem panaszkodom,
hogy itt vendéglő nincsen.
De köszönöm Uram,
hogy az emberek, a szomszédaim vendégszeretők.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem élnek nagy filozófusok.
De köszönöm Uram,
hogy hihetünk tebenned.

Nem panaszkodom,
hogy nagy terveink a jövőre nincsenek.
De köszönöm Uram,
hogy tebenned reménykedhetünk.

Nem panaszkodom,
hogy mi itt műveletlenek és szegények vagyunk.
De köszönöm Uram,
amiért meggazdagítottál, hogy másokat szerethessünk.

(A mai napon nagy döbbenet ért. Ennek ellenére sokmindenért tudok köszönetet mondani. Csak így lehet megmaradni. K.)

2009. augusztus 31., hétfő

Turistaszezonban

Szokva vagyunk ahhoz, hogy úgy indul a napunk turistaszezonban, hogy a reggeli kávénkba vagy a reggelinkbe valaki „belemászik”, beleköszön, belemagyaráz, s ha egyik sem akkor valaki biztosan beletelefonál. Voltam ezért már ideges, nevettem is rajta, vonogattam a vállam is, most már csak egyszerűen legyintek.
De így van ez az ebéddel, sok esetben még a vacsorával is. A többi teendőről ne is beszéljünk.
Csodálkoztam sokszor a furcsaságaikon. Megszoktam. De tartogatnak még meglepetéseket.
A legjobb kérdés, ami elhangzott az volt, hogy „hadd kérdezzem már meg, milyen állatból van a szalonna?” (kutyából, jutott eszembe hirtelen...) vagy „hány éve lógnak itt a szalonnák?” vagy „honnan hozták a szurkot a szuroköntőkbe?” vagy „hova vécéztek harc idején?”. Sorolhatnám. Tervezzük már rég, hogy összeírjuk.
Volt arra is példa, hogy a pesti gyerek örömmel tudatta szüleit, hogy a papilak udvarán papagájokat látott. Tyúkok voltak – ábrándítottam ki.
Volt olyan vegetáriánus, aki a szalonna látványától öklendezni kezdett.
Volt aki megkívánta és megkóstolta. Azóta zárjuk a bástyákat.
Volt aki a templom tövébe végezte el a nagydolgát. Volt, aki pelenkát dobott el a bejárat mellé.
Ma nevetőgörcsöt kaptam. Megérkezett két román család. Az egyik férfinek a hóna alatt egy kiló puliszkaliszt. Azt mondja, hogy úgy olvasta valahol, hogy itt sonkákat tárolnak a bástyában. Ők gondolták itt reggeliznek. Főznek puliszkát és vesznek mellé sonkát...
K.

2009. augusztus 25., kedd

2009. augusztus 23., vasárnap

Család a gyülekezet hátterében - aftatámadás és szülői aggodalom

Augusztus 9-én, vasárnap gyermekhetet zártunk. Kata már írt róla, és az ameriakaiak vendégeskedéséről a gyülekezetben.

Hétfőn elszekereztünk velük Muzsnába, megnézni az ottani unitárius templomot, a falut, a tájat. Bencze Márton és az MTV csoportja épp forgattak ott, az unitárius templomban. Hazafele Korhán hídja mellett egy nagy tokányolás volt a program. Dorottya végig velünk szekerezett.

Másnap épp útban voltam az amerikaiakkal a repülőtér fele, amikor Kata felhívott, hogy belázasodott Dorottya. Estére már 40 fok körül volt a láza. Először azt gondoltuk napszúrást kapott, aztán megjelentek a torkán vmi fehér akármik. Fertőzésre nem gondoltuk, de a gyulladásra, lázra antibiotikumot kezdtünk adni (Nurofen).
Szerdán hajnalra virradóan megszökött Kurázsi,a lovunk, egész délelőtt őt vadásztuk. Vissza kellett vinni a bérelt buszt, Muzsnán készültünk a püspökfogadásra...
Csütörtökön Kata elvitte az orvoshoz. Szájfertőzés. Afta. Tele volt vele a szája és már alig tudott enni valamit. Vízből is csak buborékmenteset.

Az orvos antibiotikumot írt (Ospen), mellé pedig valami speciális kevertet. Többek között B2-t tartalmaz. Udvarhelyen végigjártam érte egy pár gyógyszertárat, de sehol nem volt B2. Végül közölték velem, hogy ez már ősidők óta nincs forgalomban. Gyorsan telefonálok, az orvos megnyugtat, hogy anélkül is lehet. Megrendelem. Természetesen Udvarhelyen lehetetlen azonnal megvásárolni. A Tündébe rendelem meg. Szükség esetén ott szoktunk gyógyszert venni, mert családi barát a tulajdonos és unitárius is. Főnök szabadságon, alkalmazottak Küldenének más gyógyszertárba, mert ők csak ketten dolgoznak. Rájuk szólok, hogy nem mondhatom szenvedő kislányomnak: Bocsi, a nénik épp csak ketten dolgoztak, szenvedj még egy kicsit! Csend. Estére ígérik. A receptet letették, estig ott állt. Este 10 perc alatt elkészült.

Dorottya továbbra is alig tud enni valamit. Minden étkezés után kenni kell a száját. Először kis fültakarítóval ecseteljük, aztán szólnak, hogy steril gézzel jó erősen meg kell dörzzölni. Nem kell megijedni ha vérzik, az a jó. Nagyon fájdalmas. Ordít. Nekünk hasad meg a szívünk, de meg kell tenni, és miküzben készülünk, szervezünk, ünnepelünk igyekezni minél több időt tölteni vele, hozzá bújni, ölelni, szeretgetni, elmondani neki, hogy mennyire szeretjük. És amikor nem lehet, akkor is mindegyre vele lenni gondolatban.

Nem csak ő, mi is egyre nehezebben bírtuk a kezeléssel járó tortúrákat.
Vasárnap este, mire befejeztük a kezelést már az egész család sírt. Édesanya tartotta az ölében, én pedig igyekeztem elvégezni a "mészárlást". Vasárnap este jegyeztem fel magamnak: Amikor két kezelés között sírva kérdezte tőlem: Mit csinálsz velem édesapám? - akkor nem bírtam tovább sírás nélkül. Utána éreztem, hogy kiszakad a szívem, amikor láttam, hogy legszívesebben kitépné a nyelvét, hogy ne fájon, közben toporzékolva, igazán mérgesen mondta: A fenéjébe, szétszakad a nyelvem! Kicsi tündér, csodálkozom, hogy bele tud aludni a fájdalomba.

A közös családi sírás egyértelműsítette, hogy valami más megoldás után kell nézni. Abból indultunk ki, hogy csak van ebben a mai modern világban valami olyan szer, spry, valami, ami zsibbasztja, ami gyorsítja a gyógyulást és nem annyira fájdalmas?!

Elkezdtünk orr-fül-gégész szakorvos után keresgélni. Udvarhely kiesett. Aki épp nincs szabadságon, ahhoz is lehetetlen bejutni. A világhálón kezdtem el keresgélni, hogy kihez is lehetne fordulni. Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy – Marosvásárhely. Bárhová vittük volna, csak... Ezt a csakot most ne kelljen megmagyarázni. Aki beteg gyermeke szenvedéseinek enyhítésére megoldást keresett, vagy elindult a nagyvilágba beteg családtagjával, az érti miről beszélek. Ez az érzés készteti az embert arra, hogy keresgéljen, kutasson, hogy pénzt borítékoljon, hogy... Most nem ez a lényeg.

Ráakadtam egy csíkszeredai prof. elérhetőségére. Itt van, ha mások is használnák: http://www.orvostudakozo.hu/?/DrFodorIstvan. Mi másnap már mehettünk Csíkszeredába. Hangulatosan elkészített járóbeteg rendelője van a csíkszeredai orr-fül-gége osztálynak. Csupa meleg színek, kényelmes padok... A megbeszélt időben kiszólt az aszisztensnője, hogy akik Székelyderzsből jöttek azok következnek. Úriember volt a doktor. Nem nyálaskodott a leánykával, ha kellett határozottan rászólt, ha kellett viccelődött vele, és nem durváskodott. Hamar meggyőzte Dorottyát, hogy egyezen bele a kezelésbe. Ebben azt hiszem nekünk is szerepünk volt. Felkészíetttük Dorottyát, hogy azért megyünk a doktor bácsihoz, hogy ne kelljen tovább kínozzuk, hogy a doktor bácsi segítsen neki, ne fájjon a nyelve és tudjon enni. Megegyeztünk, hogy akkor, ha együttműködik a doktor bácsival elmegyünk egy lovas üzletbe. Elmentünk.

Alig telt el két nap, Dorottya tudott enni, minden falás után nem vott vizet és nem ordítva nyelte az ételt. A kezelése így is járt némi fájdalommal, de legalább nem volt drasztikus. A kezeléshez szükséges anyagokat leírom, hogy ha máshol is lesz ilyen fertőzés, ne kelljen ugyanezt a drámát végigjátszodja.

A Dr. Fodor István által javallott kezelés napjában háromszor, étkezés után:

AgNo3 – ezt tőle kaptuk fecskendőben, nem tudom, hogy gyógyszertárban beszerezhető-e? Ecsetelni kell vele az aftákat. Az ezüstnitrát oldat leszárítja az aftákat. A bőrön megfeketedik, vigyázni kell vele, hogy ne cseppenjen le.

Solutie contra aftelor bucale. A másikat követően egy újabb ecsetelés. Ez kapható a gyógyszertárban. A szagja után szesztartalma van. Dorottya ettől irtózik a legjobban, mert csípi.

Bioparox – spray. Kapható a gyógyszertárban. Hűtő, fertútlenítő spray. A szaga nagyon erős vanília. 2-3 pumpálás.

Ma már szinte 100%-os a gyógyulás. A tegnap már az esküvőre is eljött velünk, ma ott volt az istentiszteleten. Hálásak vagyunk a jó Istennek és köszönettel tartozunk dr. Fodornak.
S.

2009. augusztus 21., péntek

Estefelé...

Estefelé a családunk próbálja elvégezni a ház körüli teendőket. Egyrészt, mert ekkor jön a csorda, másrészt, mert napközben folyamatosan lézeng valaki az udvaron. Nem felemelő nézőközönség előtt végezni a mindennapit.
Ma estefelé megállt egy busz. Kiszállt belőle egy csoport. Semmi új. Jó lenne ha kerülne valaki, aki körbevezetné. Természetesen. Hagyom a 20 kg vinete sütögetését anyámra, megyek templombemutatni. Szívesen.
Elmondom az első szabályt: cigarettával ne menjenek be. Néznek furán. Én is. Hogy nem érti, hogy ott bent minden fa és könnyen meggyúlhat. Mindegy. Megszoktam már.
Bemegyünk a templomba. Kezdem a bemutatást. Többen pusmognak hátul. Megnézem. Gondolom már voltak, ismerik a storyt. Később kiderül, nem.
Megkérem, bent ne fényképezzenek. Ki van téve a tiltás. De szólok. Ezt is megszoktam már.
A kutyáik futkorásznak a templomban, erőssen csodálkozom. Ezért már nem szólok.
Belelendülve mesélek. Mert nagyon szeretem Szent Lászlót. Ezt még kibírták. Utána kezdődött a számonkérés. Mi az hogy csak ennyi freskó van itt feltárva? Mit csinál az Unesco? A politikusok? Próbálom elmondani. Nem engednek szóhoz jutni. Közben az illető, akit kértem ne fényképezzen kihasználja az alkalmat és fotózni kezd... Szólok. Kedvesen. Erre azt kérdi milyen jogon kérem, hogy ne fényképezzen. Mondanám... De látom, nem is érdekli.
Közel jön a csoport egyik tagja, szinte összeér az arcunk, szilvapálinka szaga van, szidja a dákelméletet. Folytatnám a templombemutatót, nincs kinek. Állok és dühös vagyok.
Egy józanabb rájön, hogy miért jöttek ide. Kihasználva a csendet próbálom megválaszolni kérdéseiket. Még csak ezt kellett nekem. Nem tudjuk micsoda kincs ez? (dehogynem!), nem teszünk érte eleget! (mit mondjak erre??), hol a reklám? (részletezzem?), mit teszünk a megmaradásért? Aki az utóbbi kérdést felteszi büszkén mondja, hogy vásárhelyi. Pár méterrel odébb kiderül, hogy már rég Budapesten él. Na ne, ne ők osszák ki az észt! Aki itthon marad, attól elfogadom. De ilyentől soha!
Mondják, hogy támogatnának. De ők megmondják, hogy mire adnak. Megköszönjük mondom. Minden kicsinek örülünk. Isten ajándékának tartjuk.
Elmennek úgy, hogy kifizetik a belépőjegyet... Egy nő marad, aki odajön, megpuszil és adományoz az egyházközségnek. Nem mondja, hogy mire... Isten fizesse!

Így estére elszállt a nyugalmam. Pedig minden este arra vágyom. Egyszer csak megadatik...
K

2009. augusztus 17., hétfő

Főpásztori látogatás a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközségben

Egyházunk jelenlegi püspöke Bálint Benczédi Ferenc anyai ágon Székelymuzsnáról származik. Így egészen természetes volt a falunapot szervező Viharsarok Egyesület vezetőinek részéről is, hogy idénre a püspök úr legyen a tiszteletbeli meghívott és a kicsiny unitárius gyülekezet az ökumenikus istentisztelet házigazdája.

A Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség az Erdélyi Unitárius Egyház legkisebb, önálló lelkésszel rendelkező gyülekezete. Egy maroknyi gyülekezet igyekszik építően megélni jelenét és jövendőjét. Sorsa most sem könnyebb annál, mint ami az évszázadok alatt őseiknek rendeltetett. Négyszáz év alatt ez a gyülekezet háromszor épített templomot, iskolát tartott fenn és neves unitáriusokkal öregbítette az Unitárius Egyház nevét, akik támogatói voltak az antitrinitárius gondolkodásnak, az unitárius iskolaügynek. Ez a maroknyi gyülekezet ma is épít, szépít, élni akar.

Fiatal gondnok, öregedő asszonyok, lelkes fiatalok, a lelkészi család... együtt fogtunk neki, hogy szépre varázsoljuk a környéket. A templombelsőt, a papilak udvarát, az utcát. Mert kevésszer adatik meg, hogy a Püspök Úr ellátogasson egy ilyen kicsi gyülekezetbe és szinte fél évezred alatt egyszer fordult elő, hogy muzsnai gyökerei legyenek a Főtisztelendőnek!





Katának már régi terve, hogy a szószékre készíttet egy Bibliatartót. Ezt az ünnepi alkalmat fel is használta arra, hogy adományát megtegye. A Bibliatartót egy házashétvégés barátunk faragta. Különlegessé az teszi, hogy a síkból kiemelt címer és felirat nem vésővel, hanem "bicskás faragással" készült.


Évszázados szokás, hogy amikor a Főtisztelendő meglátogat egy gyülekezetet, a falu határában lovas küldöttség fogadja és vezeti be a faluba. Ehhez tartottuk magunkat. Lóra ült a gondnok, összeverődtek fiatalok is, én pl. reggel korán Derzsből lovagoltam át Fülöppel (és 2 ünnepség között vissza, amit meg is sínylett a hátsóm :), hogy bátorítsam a muzsnaiakat és megtiszteljem a főpásztort. A Főtisztelendő ragaszkodott hozzá, hogy az elöljárókkal és a lovasokkal egy képet készítsen. A képen balról jobbra: nemzeti zászlóval a kezében Nemes Zoltán, egyházközségi gondnok;Ft. Bálint Benczédi Ferenc püspök, Újvárosi Katalin lelkésznő, Zoltáni Csaba polgármester, Demeter Sándor-Lóránd lelkész.



A templom előtt Nemes Zoltán gondnok köszöntötte a püspököt. Az ünnepi istentiszteleten még meghittebbé vált az együttlét, amikor a püspök úr prédikációjából kiderült: első palástos szolgálatát a székelymuzsnai unitárius templomban végezte.



Ft. Bálint Bencédi Ferenc szószéki szolglatát követően Kata köszöntötte a püspök urat, majd az ökumené jegyében a református lelkészt és a baptista képviselőt kérte fel szolgálattételre.



Az ünnepi istentisztelet után a falunap koszorúzással, kultúrális műsorokkal, utcabállal folytatódott. Részletek a Viharsarok Egyesület honlapján.

S.