2009. január 29., csütörtök

Mi is az a blog?

"Akinek nem inge ne vegye magára", avagy aki tudja már, ne olvassa!
Ajánlom azoknak, akik eddig csak találgattak:

A blog egy olyan periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, függetlenül attól, hogy mi az oldal témája. A bejegyzések leggyakrabban – de nem szükségszerűen – fordított időrendi sorrendben vannak. A blogok többsége nyilvános weblapként működik bármely internethasználó által elérhetően. Az eredeti „weblog” kifejezés a „web” és „log” (napló) szavak összetételéből keletkezett, ebből rövidült a mára bevetté vált blog alak.
Témája sokrétű: lehet egyszerűen egy interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos politikai véleménynyilvánítás vagy üzleti jellegű kommunikáció eszköze is, és lehetségesek tematikus blogok is (például kifejezetten csak az irodalommal foglalkozóak). Ennek megfelelően a szerzők köre az alkalmi szerzőktől a nagy írói közösségekig, sőt vállalatokig terjed. Sok weblog teszi lehetővé a látogatóknak nyilvános megjegyzések írását az egyes bejegyzésekhez, ami közösségek kialakulásához vezethet.
A blogok gyakorlatilag semmiféle formai vagy tartalmi megkötéssel nem rendelkeznek.

A blogok formái:
Személyes

A köznyelvben sokszor "webnapló". A napló webes változata. Jellemzően egy szerzője van, aki a saját életének részleteit vagy aktuális, konkrét téma szempontjából nem kötött gondolatait osztja meg. Egy webes napló jellemzően a kevés tapasztalattal rendelkező felhasználóknak is lehetővé teszi, hogy bejegyzéseket hozzanak létre és formázzanak. Az emberek leírják a mindennapi tapasztalataikat, érzelmeiket, költeményeiket, írásaikat és gyakran lehetőséget adnak az olvasóknak a részvételre, így megvalósítva Tim Berners-Lee eredeti nézeteit a World Wide Webről, mint közösségi médiumról. 2001-ben a webes naplók iránti érdeklődés drámaian megnövekedett.
A webes naplók szerves részévé vált sok fiatal életének. Ők jellemzően az ismerőseikkel való közvetett kommunikációra használják.

Tematikus : A tematikus blog egy adott témára koncentrál, csak abban téve közzé bejegyzéseket. Írói általában otthonosak a témában és saját tapasztalataikat, kutatásaikat osztják meg illetve a témában közzétett más publikációkra reagálnak. A tematikus blogok, a szakmai publikációkkal ellentétben általában személyesebb hangvételűek és szubjektív nyelvezetűek.
Sok tematikus blog egy-egy termékkel vagy szűk termékcsoporttal foglalkozik. Gyakori, hogy maguk a termék létrehozásában résztvevők szerkesztenek egy azzal foglalkozó blogot.

Elmélkedő: Amíg egy személyes weblog elsősorban a mindennapi élettel és eseményekkel kapcsolatos, az elmélkedő kategóriába tartozó blogok a szerzők valamely felvetődő témáról szóló gondolatait tartalmazzák. Ezek általában kevésbé véletlenszerű és többnyire filozofikus témákat jelentenek. Az elmélkedő blogok egyik oldalról természetesen beleolvadnak a személyes weblogokba, másik oldalról pedig a tematikus blogokba. Általában ide tartoznak a politikai blogok is.

Haverblog: A HaverBlog egy megosztott napló a weben, mely rövid, gyakran frissített bejegyzésekből áll, amit hasonló érdeklődéskörrel rendelkező barátok szerkesztenek. Ezek egy kisebb-nagyobb társaság hétköznapi életével kapcsolatosak, és olvasóközönségük is ugyanez a társaság.


A blogregény:
A naplóba oltott regények komoly hagyományokkal bírnak a prózairodalomban. Késői utódjuk a különleges talajon fejlődő fiktív(?) történetet és szereplőket használó blog, ami folytatásos, naplószerű formában mutatja be a cselekményt. Írója on-line eszközök segítségével azonnali visszajelzést kaphat olvasóitól; az alkotók e szerint is alakíthatják a cselekményt, így kialakítva egy oda-visszaható rendszert, ahol egy szinten túl már megkérdőjeleződik az író és olvasó státusza. (Lásd Inamorati.)


Hírblog
: Hírkivonatokat tartalmaz egy adott témakörből. Ezek általában rövid összefoglalókat, illetve linkeket tartalmaznak érdekes cikkekre a sajtóból.
Közös blogok
A közös blogoknak több szerzőjük van. Ez általában egy zárt, pár fős "szerkesztőséget" jelent, de a blog akár teljesen is nyitott lehet, engedve, hogy akárki közzétegyen cikket.

Politikai: A kifejezetten politikával foglalkozó tematikus vagy elmélkedő blogok elsősorban az Egyesült Államokban számítanak népszerűnek. A legtöbbször egy személy a hírekre hivatkozik és hozzá csatolja saját megjegyzéseit, ennél fogva ezek téma szempontjából nem annyira egységesek.
A politikai blogok 2003-ban kaptak figyelmet, mivel az egyesült államokbeli jelöltek (Howard Dean és Wesley Clark) is elkezdték használni. Mindketten nagy figyelmet kaptak. Joe Trippi, Dean kampánymenedzsere nagy figyelmet szentelt az internetnek.

Leírásblogok: Olyan blogok, amik tippeket adnak a felhasználónak vagy leírás formában vezetik végig a felhasználót valamilyen műveleten. Elsősorban technikai jellegű témáknál fordul elő, de itthon népszerűek a konyhai blogok. Ezek jellemzően egy adott étel elkészítésének folyamatát mutatják be, így publikálva a receptet.

Vállalati : A vállalati blogokat egy adott cég alkalmazottjai vezetik. Jellemzően ezen belül egy a cég által fontosnak tartott témára koncentrál. Ilyen lehet például egy olyan, ami egy adott termékvonallal foglalkozik, vagy valamilyen szempontok alapján vizsgálja a cég termékeit, de gyakoriak azok, amik a termékek használatát mutatja be.

Komplex blog: A komplex blogok keretében a szerző egy blog alá integrálja különféle tevékenységét, ugyanott - csak más rovatba sorolva - teszi közzé például személyes (magánéleti) bejegyzéseit, szakmai jellegű cikkeit, fotóit, netán közéleti-politikai észrevételeit. A szerteágazó tematikájú komplex blog egyfajta egyszemélyes webújság benyomását keltheti. Gyakorlatilag több különálló blogról van szó, amiket csak a közös megjelenés és jellemzően a szerző személye köt össze.
(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
K.

2009. január 27., kedd

Elröpültél már

Ma temetési szertartás volt. Utolsó útjára kísértük Dénes Béláné Bara Esztert, aki élt 67 évet, melyből házasságban 45 évet. A koporsója felett elhangzott temetési beszédet, a Márk szerint íródott evangélium 12. részének 27. versére alapoztam: “Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

A Márk szerinti evangélium tudósítása szerint Jézus olyan üzenetet fogalmaz meg, amelyet ebben az órában mindenképpen meg kell hallgatnunk. Ebben az órában, amikor megkezdődik egy szeretett családtagtól való szertartásos elbúcsúzás. Ebben az órában is Istenről beszél nekünk Jézus. Ebben a helyzetben is Róla szól. Ebben a helyzetben is, amikor mi talán a legkevésbé tudunk figyelni rá, és figyelni Istenre. Vagyok – mondta Isten az ősi kijelentésben. Az élők Istene – fejti meg nekünk Jézus. Két érv is van, amiért ebben az órában is fontos meghallgatnunk:
1. Ha Isten az élők Istene, akkor aki meghalt is él.
2. Vagyok - mondja Isten – a halálon innen és túl élők istene.

Ma ezzel a kettős bátorítással állhat a család, a rokonság és az együttérző gyülekezet e koporsó mellett, amelyben egy asszony fekszik: feleség, édesanya, nagymama.
Úgy kezdődött, ahogyan Berzsenyi Dániel írja versében: “Elröpültél már, szeretett ifjúság! / Eljön a sok baj, és jő a sok aggság. / A vidám orcát halovány hidegség /Váltja fel gyorsan, s követ a betegség. “ (Berzsenyi Dániel: Az ifjúsághoz) Hiábavaló volt arra hivatkozni, hogy az ember ideje 70,80 esztendő. Végig kellett kísérni a betegség kacskaringós, de egy belátható cél felé tartó útján. Adatott 3 esztendő, amikor vele együtt lehetett azt mondani: Ilyen nincs! Adatott 3 esztendő amikor vele lehetett sírni, amikor vele és érte lehetett imádságba mélyedni. Ettől a héttől másként kell továbblépni: emlékezéssel és belenyugvással. Emlékezéssel, belenyugvással. Milyen könnyű kimondani: belenyugvással, emlékezéssel. Milyen nehezen járható ez a kettős út. Hogy mi a nehézsége?

“…az orrszarvúak nem látnak jól, és nem tudnak már a jelenlegi bonyolult világban tájékozódni. Ősrégi korból itt felejtett vaksi lények, akik nem ismerik már a mai őserdők és szavannák útvesztőit, a pleisztocén kor utáni új és veszedelmes állatfajokat, és ezért az Isten küldött nekik egy madárkát, aki az orruk hegyére ül, s hangos csiripeléssel irányítják őket a sűrűben. Megmondja nekik merre menjenek, hol forduljanak, torpanjanak, meg, kivel vigyázzanak, és mikor áll elő olyan helyzet, amikor hanyat–homlok menekülniük kell.” (Müller Péter: Varázskő)
Ezek után el kell képzelni egy orrszarvút, amelyiknek az orráról odalesz a madárka: Merre menjen? Hova legyen? Mire figyeljen? Hol torpanjon meg? Mire vigyázzon?
Amikor meghal egy asszony, aki feleség, édesanya, nagymama – ezért nehéz a belenyugvás és emlékezés útját járni. Mert – ahogyan az özvegyen maradt férj mondta – olyan, mintha levágnák az ember fél karját.

A lelket ért sebesülés ennél is fájdalmasabb. Hosszú ideig eltart özvegynek, gyermeknek, unokáknak megjárni a megnyugvás és emlékezés útját. Helyére kerül minden az udvaron, lejár a sok kérdés ideje, lecserélődik a gyász-öltözék – és még akkor is lesz egy-egy hirtelen, életveszélyes kanyar ezen az úton.Jó bátorítás Jézus szava: Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Az itt élőknek is és az ott élőknek is Istene. Ha a koporsóban fekvő asszonyra értjük, akkor vigasztalással-; ha magunkra vonatkoztatjuk, akkor bátorítással szól hozzánk az evangélium.
A Jézustól kapott vigasztalás és bátorítás mellé, hadd helyezzek oda egy egészen gyakorlatii biztató üzenetet:„Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél,addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.” (Shakespeare)

Éljetek a bátorítással, biztatással, vigasztalással, hogy beteljesedhessen, az amiről a Szentírás látomása beszél: “Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé.” (Jel 21:4)

Isten adja meg ezt nektek, neki pedig adjon zavartalan nyugodalmat.
S.

2009. január 26., hétfő

Az istentisztelet

Sokfelől hallani, hogy azért nem járnak templomba, mert nem szeretik a papot. Ha a pappal nincs semmi baj, akkor jöhet a gondnok vagy a keblitanácsból valaki. Vagy egy régi sérelem. De legtöbb esetben a pap a célpont. Az elmúlt időben elég gyakran találkoztam ezzel a mentalitással, ezért elkezdtem keresgélni...

A Biblia azt mondja, az istentisztelet célja és lényege Isten tisztelése.
Egyszerű és bonyolult.

Nézzük az istentiszteleti rendünket – mert összességében ezt szolgálja!
1. Ha két unitárius ember találkozik így köszöntik egymást: Isten áldjon! Áldáskérés az én felebarátomra – rajtam keresztül!
2. Énekek – minden ének egy imádság. Énekeljetek egy szívvel, egy szájjal –mondja Pál apostol. De énekeljetek szívvel és értelemmel is!
3. Imádság – bizalom Istenben, elfogadása annak, hogy Tőle kérjük a legkisebbet és a legnagyobbat is. És Neki is tartozunk hálával mindenért.
4. Prédikáció – Isten üzenete nekem. Az emberi szavakon, a pöszeségen, a dadogáson, stb. túl. Ezzel formálja életünket, mert cselekvésre buzdít.
5. Csendes ima – személyes kapcsolat Istennel
6. Áldás
7. Adakozás – elfogadása annak, hogy minden amim van Tőle van.
8. Áhítat esetén: „Mutasd meg Uram a Te utadat, hogy járhassunk a Te igazságodban és teljes szívvel tisztelhessünk Téged. Ámen.”

Nem lelkészekből áll az egyház és nemcsak prédikációból az istentisztelet. Fontos a pásztor, mert ő legelteti a nyájat. De igaz a népi meglátás, miszerint: „bántsátok a pásztort és szétszéled a nyáj!”

Voltak idők, amikor a papokat elvitték fogságba. Akkor harangozni sem volt szabad. De volt gyülekezet, amely ennek ellenére összesereglett, énekeltek és imádkoztak, és újra énekeltek és úgy mentek haza: istentisztelet volt!
Vajon ha ma nem érkezek meg a gyülekezetbe valami okból kifolyólag imádkoztatok volna-e? Énekeltetek volna-e? Akadt volna-e Biblia amiből felolvassatok? Lett volna-e istentisztelet?

Mi az istentisztelet célja? Együtt és nyilvánosan imádni Istent. Keresni a Vele való találkozást, készülni rá. Ne mással foglalkozni ez idő alatt, hanem egyedül Vele. Félretenni az emberit és csak Rá figyelni. Így lesz istentisztelet az istentisztelet, ellenben igazzá válik Jézus mondása: „ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem” Ámen
Adjon Isten mindannyiunknak igazi istentiszteleti alkalmakat,
K

2009. január 24., szombat

Isten országáért

"Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi elhagytuk, amink csak volt és követtünk téged." Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvérét, szüleit, gyermekeit Isten országáért, anélkül, hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon: a másvilágon pedig az örök életet." (Lukács evangéliuma 18:28-31)

I.Az evangéliumot szerkesztő Lukács (?) szempontjából milyen üzenete van a párbeszédnek?
A gazdag ifjúval való beszélgetésben Jézus - követése feltételéül nem csak a törvények betartását szabja, hanem a teljes lemondást követeli. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy az üdvösség nem nála, hanem Istennél van.
Ezt hallva Péter kerülő módon arra kérdez rá: akkor mi minek követünk téged, ha nem tudod nekünk adni az üdvösség jutalmát?
Péter kérdésére Jézus nem csak az üdvösséget ígéri meg, hanem az örök életet. Növeli a tétet. Aztán kiteríti a lapjait és megjövendöli szenvedését, halálát és feltámadását.
A szerkesztő evangélista következetesen és logikusan építette fel könyvének ezt a részét. A szociális életforma megváltoztatásához kapcsolódik az üdvösség útja - mindez a Jézus-követésre alapozva. Jézus üdvtörténeti küldetése így bizonyítva van.

II. Lélektanilag mit közvetít a Péter és Jézus közötti beszélgetés?
Nézd, - kezdi Péter. Ez olyan kioktató, számonkérő, gőgös, lekezelő. Így szól Péter Jézushoz. Az elhangzó mondat mögötti kimondatlanságban ez a kérdés áll:
1.Miért követünk, hanem tudsz nekünk üdvösséget adni?
Nagyon hamar támad Péter. Néhány szó nincs a helyén és máris támadásba lendül. Nagyon hamar meginog Péter. Néhány nem világos válasz, kevés kétértelműség és máris kétségbe von mindent.Péter, a kőszikla: ingatag. Csoda, hogy az elfogatást követően, amikor Jézus-követőnek ismerik, akkor is tagad? Csoda, hogy mégis ő mondja el a nagy tömegeket Jézus-követésre ösztönző ominózus pünkösdi beszédet? Nem csoda.
2. Mi a jutalmunk azért, hogy a te követésed választottuk?
A jutalmazás várása alapvető emberi tulajdonság. Még a kutyának is dobunk egy darab jutalomfalatot. A helyzet akkor visszás, amikor magáért a jutalomért cselekszünk, vagy fizetségként követeljük a jutalmat. Péter hangneme ilyen. Követelőző. Ennél is több. Úgy igyekszik hatni Jézus lelkiismeretére, hogy a ráhatása zsarolás lesz. Olyan, amilyent sokszor a szülő követ el a gyermekkel: én mennyi áldozatot hozok érted és te mégis/mégse.
Jézus rendreutasítja Pétert: Senki sincs, aki hiába követne engem. Meglesz a jutalmad Péter. Neked is, mindenkinek. Evilági és eljövendő jutalom. Sztankóczy Zoltán unitárius teológus e kettőt így összegezi: "Jézus közösségében a hit és szeretet kapcsolata nagyobb érték annál, amit korábbi, családi és rokoni körükben kaphattak. Továbbá számukra megnyílt az üdvösség lehetősége, aminél nagyobb kincse az embernek nem lehet." (Sztankóczy Zoltán: Unitárius bibliaóráink I/140)

III. A párbeszéd üzenete az egyháznak és a gyülekezeteknek

"Senki sem hagyhatja el (...) Isten országáért, anélkül..." Az egyházat és gyülekezeteket alkotó embereknek a párbeszéd tanulságul adja, hogy minden Isten országáért történik. Az Erdélyi Unitárius Egyház, kátéjában ezt a történést ekként igyekszik behatárolni: "Az unitárius anyaszentegyházon azoknak a híveknek lelki közösségét értjük, akik Jézus tanításainak és példájának követésével Isten országa építésén munkálkodnak. (...) Az unitárius anyaszentegyház testet ölt azokban a gyülekezetekben és egyházközségekben, melyekben Jézus tanításait hirdetik, és példája követésére törekednek."

IV. A párbeszédből megtanultak gyakorlata a liturgiában
Az eddigiek gyakorlati összefoglalásánál azt kell megnéznünk, hogy egyházunk szertartásaiban hol érvényesül: az üdvösség lehetősége, a jézusi hit és szeretetközösség, az "országépítésben" való megerősödés? Közösségi szertartásainkban ezek a mozzanatok elsősorban az úrvacsoravételnél vannak jelen.Egy másik liturgikus alkalmazás lehet a közös csendes-imádság mellett a közös MI Atyánk-mondás. Ami még az imádságban összeköthet az a közös hitvallástétel. Sajnos egyházunk liturgiája eddig a temetési szertartásokra szűkítette a "halál felett is diadalmaskodó" hitvallásunkat. Pedig nem ártana minden istentisztelet alkalmával erősödni a jelenvaló és eljövendő jutalom ígéretében:

Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében, gondviselő Atyánkban.
Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben.
Hiszem a Szentlelket.
Hiszek az Unitárius Egyház hivatásában.
Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen.

Áldott vasárnapot: S.

2009. január 20., kedd

Juhééééé!



Vasárnap délutáni "pihenő" a családdal, leöntve forralt borral!
Kár, hogy nem tartott tovább a hó:)

2009. január 18., vasárnap

Embernél lehetetlen, Istennél lehetséges

Jó hangulatú közgyűlése volt ma a Székelyderzsi Unitárius Egyházközségnek. Kevesen jöttek el rá, de aki ott volt az aktívan részt vett a 2008. esztendő kiértékelésében. Tavaly óta úgy tartjuk a közgyűlést, hogy PPS bemutató formában, projektorral kivetítjük a mondanivalót, így azt inkább nyomon lehet követni. Egy-egy téma (pl. pénzügyek, templom helyzete stb.) részletes bemutatását követően a közgyűlés tagjai kérdeznek és véleményeznek. Így az egyházközség működésének minden területét részletesen végig lehet járni.
(Ide szerettem volna feltenni a PPS bemutatót, de bogra futottam a technikával. Valamikor pótolom. Ha valaki segíteni tud megköszönöm.)
A közgyűlést követően kezdődnek a családlátogatások, amelyeket az egyházközség gondnokával végzünk. Minden családnál imádkozunk és bátorításként egy szentírási üzenetet hagyunk. A 2009. esztendőre Jézus tanításával kívánom bátorítani és biztatni a gyülekezet tagjait és magamat is: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges."(Lk 18:27)


(a kép szépségéért Katának jár dicséret)
S.

2009. január 16., péntek

Óvszer a papilak kapuján


Ma Udvarhelyről hazajövet -ahol leginkább az egyházközség ügyeit intéztük - egy óvszer fogadott a kilincsen. Azon gondolkodtam, miközben lefényképeztem, hogy vajon nekünk szánták ezt, vagy a ma este találkozó ifjúsági egylet tagjainak. Amennyiben nekünk, ez a válasz rá: "Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is" (Máté evangéliuma 18,21-22)
K és S

2009. január 14., szerda

Disznóvágás - képekben

Gyere, gyere, gyere...

Fürdés után

Tűzben

Isten, Isten!

Apa!Melegedjünk!

Mi rejlik ott bent?

Csak hús és más semmi

K

2009. január 12., hétfő

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat "

Vasárnapra közgyűlésre készültünk, de egy haláleset másként alakította terveinket. Életének 83. évében eltávozott az élők sorából Brók Bálint.
A templomba járó, egyházszerető, érdeklődő emberrel a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy idekerülésem után nem sokkal, az első esperesi vizsgálószék alatt, igen keményen beszólt nekem, hogy olvassam el mit ír a szószékkoronán, tartsam magam ahhoz és beszéljek hangosan, hogy mindenki hallja.
Szentgyörgyön és Udvarhelyen ahhoz voltam szokva, hogy hangosítás van, itt a nagy templomhoz módosítanom kellett a hangfrekvencián, légzésen, sok mindenen.
A szószékkoronán Ézsaiás próféta üzenete olvasható: „Kiálts teljes torokkal, mint a trombita.” (Ézsaiás 58:1)
Nem esett túl jól, hogy a nyilvánosság előtt kemény hangon rám szólt, de értékeltem, hogy egyenesen a szemembe mondja (!)és, hogy tudja, milyen értékei vannak a templomnak. (!)
Így indult az ismeretségünk. Az évek során - istentiszteletek utáni beszélgetéseken, a családi asztal mellett beszélgetve, festett bútorokat nézegetve, betegsége és gyógyulása idején - egy másik arcát is megismerhettem. Életének utolsó éveiben mindennapjainak középpontja a látás volt. Az idegeskedő kérdés: a tapogatózó emberből lesz-e még látó ember?
A végtisztességére készülve ezért szólított meg az evangélium Simeonról szóló része: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél.”(Lukács evangéliuma 2:29-30) Utoljára karácsony ünnepén láttam a templomban, ez a Simeon-történetet még aktuálisabbá teszi.
„A szív érez, a szem kutat” –olvastam Józísef Attila versében, kiegészítve a Jézustól kapott tudást: „A testnek lámpása a szem.” (Lukács evangéliuma 11:34) Üdvösséget érez a szív, azt kutatja a szem. Azt akarja fényességbe hozni az ember az ő lámpásával. „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak.” (Máté evangéliuma 13:16). Amikor – várt és egyben rettegett – szemműtéte után hazatért, sütött életéből, mozdulataiból a látás öröme. Visszanyerte a szeme világát. Szemei boldogok voltak, mert láttak.
Utolsó templomjárása karácsony ünnepén volt. Megünnepelte az Üdvözítőt. Meglátták szemei az üdvösséget. „Amikor az ember úgy érzi, hogy rendben van, vagy, hogy majd mindent megért.” (Vas István)
Szemei meglátták, amit a szíve érzett; amit a szíve érzett, azt hosszas kutatás után megtalálta a szeme is. A meglátást követően az Úr elbocsátotta őt. Azzal a békességgel, hogy minden rendben van. Így ment el ebből az életből.
Sírhantjánál búcsúbeszédet mondott mondott Katona Dénes, az egyházközség előző lelkésze, beszédében kiemelve Bálint bácsi egyenes, igazmondó természetét. Pál Ákos egyházközségi jegyző a falu részéről búcsúztatta.
Isten legyen vele, Isten maradjon velünk.
S.

2009. január 10., szombat

Tíz perc a léleknek

Müller Péter üzenete a nőknek

"Az igazi nő – így mondják évezredek óta – odaadó. Ez a természetes.

De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó.
Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni –ez minden kapcsolatunk alapja.

Szeresd a társadat, mint önmagadat – mondja Jézus.
De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni?

Ezért én híve vagyok annak – nem az örök női szerep , hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!"

Karácsonyra egy Müller-könyvet kaptam. Szeretem, ahogy ír. Köszönöm.
K

2009. január 9., péntek

Névtelen(ek)nek

Tudom, hogy a legjobb védekezés a támadás. Tudom, ha valaki dolgozik, az hibázik. Tudom, hogy soha nem ÉN vagyok a hibás, mindig MÁS. Tudom, hogy a pap (nemcsak én vagy ő, mindenik) csaló, hazudik és lopja az egyházát.
Lehetne folytatni a „tudom” kezdetű mondatokat...

De kérlek: ha véleményetek van rólam/rólunk, a faluban/községben végzett munkánkról vagy más jellegű dolgokról és véleményezitek azt, akkor vállaljátok fel a neveteket. Mert a továbbiakban leállítottam a névtelen bejegyzéseket. Elkerülve a még nagyobb mélységeket, esetleg jogi utakat.
Tisztelettel, K

2009. január 2., péntek

El nem hangzott könyörgés szilveszter éjszakáján

(Botrányos szilveszter éjszaka)

Könyörgés
Mennyei Atyánk, egy igaz Isten!
A 2008-as esztendő hatalmi harcainak és versengéseinek sikamlós talaján – amikor földi hatalmaskodók ígérgetésekkel, megvásárlásokkal, zsarolásokkal és más kampányeszközökkel igyekezték megnyerni bizalmunkat – egyetlen biztos pont maradt életünkben. Az amit tudás és tapasztalat erősített meg bennünk, hogy „az Úr hangja hatalmas” (Zsoltár 29:4).
Esztendei munkánkat, igyekezetünket számbavéve, teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy „az Úr hangja fenséges” (Zsoltár 29:4). Gyülekezeti életünkben a te fenségedet hirdetik közösségi és hitbeli fejlődéseink, imádságos bibliaóráink, az asszonykórus áldásos munkája, a kebli elöljáróság áldozatvállalásai, a szép számú keresztelési szertartás, építéseink, javításaink. Testi, lelki és szellemi gyarapodásaink.
Ó- és újesztendő választóvonalán, a számbavétel és jövőbetekintés megismételhetetlen pillanatában, a tapasztalat mondatja velünk: „Az Úr hangja cédrusokat tördel” (Zsoltár 29:5), „Az Úr hangja megremegteti a pusztát; az Úr hangja megriasztja a szrvasokat.” (Zsoltár 29:9). Amikor elfeledkeztünk a békességes szándékról, az egymás iránti tiszteletről, a megértésről; amikor halottas zsoltárainkat énekeltük; amikor akár betegként, akár látogatóként kórházba kényszerültünk; amikor jégeső fenyegette azt a kicsi termést... Mind olyan helyzetei életünknek, amelyekbe beleremegett gyülekezeti életünk, amelyekben megtapasztalhattuk, hogy gyengék, elesettek, törhetőek, akár letörhetőek vagyunk.
Egy Istenünk, atyáink Atyja!
Számba véve dicső jelenléted gyülekezeti életünkben, keressük a köszönetmondásank és hálaadásnak szavait. Ismét zsoltáros szavakat rebegve ismételjük, a veled való együttlétekre figyelmeztető magatartásformát: „Templomában mindenki őt dicsőíti.”(Zsoltár 29:9). Bár ez a teljesség még várat magára, hadd emlékezzünk meg azokról, akik imádságaikkal, zsoltáros lelkületükkel, cselekedeteikkel, templom- és egyházsegítésükkel a Te neved dicsőítették. Kérünk téged, dicsőítésüket fogadd szeretettel.
Édes Atyánk, örök Úr odafönt!
A múlt számbavételéből átlépve a jelen és jövendő előretekintő idejébe, azzal a reménységgel állunk a te jelentlétedben, hogy „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét” (Zsoltár 29:11). Szeretnénk felsorolni személyes és gyülekezeti nagy terveinket, és mindenikhez kérni tőled a segítséget. Az imádság áldott pillanatában egységesítjük erőnket, hitünket, szándékainkat, terveinket, és úgy kérjük tőled, hogy a 2009. esztendő is a Te esztendőd legyen. A te 2009. esztendődben szaporodjon a száma azoknak, akik imádsággal, zsoltáros lelkülettel, cslekedettel, templom- és egyházsegítéssel téged kívánnak dicsőíteni. Kérünk téged, ne törj meg bennünket és ne riaszd meg életünket. Maradj az új esztendőben is egyetlen hatalma életünknek, kérünk „maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” (Zsoltár 36:11). Ámen.

Botrány
Székelyderzsen az a szokás, hogy szilveszter éjszakáján éjfélkor zsoltárénekléssel érkeznek a templom elé az ünnepelők, ahol a gyermekek és fiatalok tüzes nyílvesszőkkel íjaznak a toronyra. Amikor az egyházközség gondnoka elkiáltja, hogy "Halljuk a tiszteletes urat!", akkor mindenki abbahagyja az íjazást és együtt imádkoznak.
Valójában ezeket mind múlt időben kellett volna írjam. Mert ma már az íjazást abbahagyják ugyan, de a városról szilveszterezni falura kivonult paraszt banda és csőcselék (persze a helyiek között is van,aki ide tartozik), tűzijátékkal, petárdázással, ordítozással és káromkodással tesz arról, hogy az ünnep bensőséges hangulatát elrontsa. Ez történt most is. A polgármesternek a sok robbantás között valahogy sikerült elmondania beszédét. Én öt mondat után abbahagytam az imádságot. A Mi Atyánk közös elmondására kértem az ott levőket. Még az imádság közepén sem tartottunk, amikor hangos kurvaanyázással valakik úgy gondolták, hogy megadják a módját és méltóságát imádságunknak, valamint széppé és áldásossá teszik ünneplésünket. Természetesen rendőr még véletlenül sem volt sehol. Így indultunk neki 2009-nek. Ennél már csak jobb lehet.
S.