2009. február 26., csütörtök

Látjátok feleim szemetekkel?

Hol látható Firtos lova?

Látjátok feleim szemetekkel? Erről szól ez a történet. Olyasvalamiről, ami szemmel nem látható.

Amikor kisgyermek voltam úgy aludtam el majdnem minden este, hogy édesapám bejött a szobába, leült az ágy szélére, elmondtuk együtt az esti imádságot, aztán mesélt. Mesélt régi időkről, mesélt nemzetünk történetéről, mesélt királylegendákat, mesélt helyi mondákat. Szertartásos cselekedet volt ez esténként. Ilyenkor a félhomályban megelevenedtek a bútorok és minden átrendeződött hol várnak, hol templomnak, hol mezőnek, hol barlangnak, hol szegény paraszti háznak. A tömbházlakás kis szobájába ilyenkor látogatott vendégségbe kaputörő Botond, Firtos tündérkirálynője, Attila király, Világszép nádszálkisasszony. Ilyenkor vonultak át a lakáson tatár kánok, erdélyi fejedelmek, szabadságharcosok, mesefigurák...

Már egy ideje udvaroltam a feleségemnek, amikor elvittem Énlakára, hogy megmutassam neki gyermekkorom egyik ilyen mesebeli helyét: Firtos lovát és a hely tündérvilágát. Arramenet regéltem neki a gyermekkori estékről, nannyámék tűzpatoggásos meséiről a sütőházban, a firtosi tündérekről, a várról, gyermekkori barangolásainkról, arról, hogy a ló miként üzen ma is az énlakiaknak...

Kedvesem belegyönyörödött a tájba. Aztán nézte, nézegette Firtos lovát. Egyszer megszólalt: Ne haragudj, hol is kell néznem azt a lovat, mert én semmit nem látok? Magyaráztam neki, mutattam innen is, onnan is. Nem látta.

Eltelt valamennyi idő. Újra ott jártunk. Tündérkertben a Firtos alatt. Kislányunk, Dorottya is velünk volt. Meséltem neki a tündérekről, Firtos lováról... Ahogyan öleltem és meséltem, ugyanaz az érzés jött vissza, mint gyermekkoromban, a bethlen negyedi tömbházlakás negyedik emeletén, amikor életre kelt egy más valóság. Vagy amikor az öregeket hallgattam szénacsinálás idején, vacsora után, félig már szundítva a sezlonon.

Páromhoz fordulva kérdeztem: Tudod, hol van a ló? Kérdő szemei rám kerekedtek. A mellkasomra tett kézzel mondtam: Itt bent.

Látjátok feleim szemetekkel? Amíg bent nem látjátok, szemetekkel sem látjátok.

Ez minden szent hely üzenete.
Ez a szülőföld üzenete.
Ettől lesz a másnak csak egy hely, számotokra a világ közepe.

Látjátok feleim? Így van ez.

2009. február 21., szombat

Újra „itthon”

Szabiról hazatérni nehéz. Vissza kell pattanni a napi feladatokhoz, az elvárásokhoz, a mókuskerékhez, azaz a megszokotthoz. S ez kipihenten nehezen működik. Reméljük sikerül...
Érdekes, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az idei esztendőben megfogadták, hogy több időt fordítanak a rokonokra, barátokra, ismerősökre. (Olvasod Piroska?) Az elmúlt héten Szentgyörgyön és környékén ezt tettük. Még kellett volna egy-két hét, hogy minden kedvest meglátogassunk, de prioritásuk azoknak volt, akiket már évek óta nem láttunk. Pl. az unokatestvéremék, akiknél utoljára öt évvel(!) ezelőtt voltunk látogatóba. Jól esett. De jól esett a kiszakadás is, a „hazamenés”.
De hol is vagyunk mi papok otthon? Mindenhol? Sehol? Sokat gondolok erre a kérdésre mostanság. És Babitsra:

Édes az otthon

Mikor a szöllő leve buggyán
barnúl a fanyar berkenye,
kalászt szentel a dülő utján
az Egyház, az Isten menye,
nap arany sávot vet a falra
s a vidám iskolásfiuk
táskafület lóbálló rajja
a tanteremből rétre fut:
édes az otthon.

Mikor a zsaluk leeresztve,
mert félhomály kell, nem üveg,
Lord hüs kövön, nyelvet eresztve
hemperg - és áll a légysüveg,
keresztutnál, hol tócsa poccsant
máskor, most por füstölg eléd:
izzadtan áll meg s levest loccsant
az ebédet vivő cseléd:
édes az otthon.

Mikor a nappal megin' enyhe,
mikor az ember ujra vig,
mikor csupán a beteg renyhe,
amikor a diót verik,
mikor szellőztetik a pincét
s a gazda a tanyán időz:
őrizni a hegyeknek kincsét
fényes fokossal jár a csősz:
édes az otthon.

S mikor a kályha tűz pattog,
mikor a szoba jó meleg,
halkan a régi óra kattog
s jégcsapot olvaszt a gyerek:
benn nyájas körtől vig az asztal
s a meghitt lámpa gyul korán,
bár uj hó ablaknál marasztal
merengni lepkezáporán:
édes az otthon.
Szebb jövőt,K.

2009. február 13., péntek

Visszatért a tél

Amikor már azt hittük itt a tavasz...


Ez csudajó!!!


Kicsit ferde lett...


Titkon azért reménykedem még egy szánozásban is...K

2009. február 12., csütörtök

Nyílt levél Románia elnökéhez, Traian Băsescu Úrhoz!

Nyílt levél Románia elnökéhez, Traian Băsescu Úrhoz!

2009. február 06., péntek

SZÉKELYFÖLD VAN, VOLT ÉS LESZ!

Elnök Úr!

Ön, mint Románia legfőbb állami méltósága, Románia hivatalos álláspontját képviselve, Budapesten, a Magyar Köztársaság elnökének jelenlétében kijelentette, hogy „Székelyföldön soha nem lesz autonómia", megtoldva azzal, hogy Románia egységes nemzetállam, és soha nem fogja elismerni a kollektív jogokat.

Kijelentései ellentmondanak a nemzetközi jognak, ellentétben állnak azokkal a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyeket Románia vállalt, sértik a székely nép, a magyar nemzeti közösség önérzetét, és az európai stabilitást veszélyeztető kényszerhelyzetet próbálnak teremteni.

Elnök úr!

Ön, és Ön által a hivatalos román politika, ezzel tagadni próbál egy több mint ezer éves valóságot, a székely nép állami formában szervezett létét Erdély földjén.

Létezésünket Románia 18 éve született alkotmányával próbálja cáfolni.

Tudomására hozzuk, hogy a székely nép alkotmánya (Constitúciója) már 1500-ban írott formában létezett, és már akkor kimondta a bírói függetlenség és az ártatlanság védelmének elvét.

Ön egyéni kisebbségi jogokat kínál önrendelkezése helyett népünknek, melynek tagjai nem egyéni beszivárgókként érkeztek Erdélybe, hanem őshonos államalapítóként él a Székelyföldön.

Európa népei tudják, hogy a székely nép Erdélyben őshonos. Ősi, maga teremtette kultúrával, saját jogrenddel, írásbeliséggel rendelkezve, évezreden át, védte, ha kellett fegyverrel és véráldozat árán is, szülőföldjét, közösségi fennmaradását, tiszteletben tartva más népek jogait.

Tudatjuk Önnel, hogy a Székelyföldön, a mai lakosság 80%-át alkotva, él ma is a székely nép, a magyar nemzet részének tekinti magát, és mint ennek a területnek őshonos népe! Az elmúlt évszázadok során saját jogrendjére és a székely székek autonómiájára alapozott közigazgatási és védelmi rendszert működtetett, mai szóval autonómiát élvezett.

A magyar királyok és a mindenkori hatalmak által ismert vagy elismert autonómiájának és olthatatlan szabadságvágyának köszönheti fennmaradását.

Ön épp úgy tudja, mint mi, hogy a népek önrendelkezési joga nemzetközileg elismert, kötelező jog. Ezt a jogot nem adják, nem kell elismerni, arról le sem lehet mondani! Az önrendelkezési jog természetes jog.

A székely nép akaratnyilvánító népszavazáson mondta ki 2007-ben, hogy élni akar önrendelkezési jogával, és ennek értelmében igényli Székelyföld Autonóm Közigazgatási Régió törvény általi létrehozását, mely nem sérti Románia területi integritását, de biztosítja a székely nép közösségi fennmaradását ősi földjén. Ön örökre lehetetlenné nyilvánítaná ezt a megoldást.

Elnök úr!Kategorikus kijelentésével egyértelműen tudtunkra adta, hogy a székely népnek, mint közösségnek Románia keretein belül nincs jövője! Tudtunkra próbálja adni, hogy Romániában soha nem fog megegyezés születni a demokrácia szabályai szerint, a székely nép és a román hatalom között.

Ön a hatalom birtokában, a hatalom eszközével szándékszik megakadályozni egy nép közösségi fennmaradását és gyarapodását, azt a demokratikus, mindkét fél érdekeinek megfelelő megoldást, mely tiszteletben tartja Románia területi integritását és a székely nép önrendelkezési jogát.

Ön kényszerhelyzetet teremt székely közösségünk számára.

A székely nép SOHA nem mond le, mert nem is mondhat le önrendelkezési jogának érvényre juttatásáról, közösségi értékeinek megvédéséről, arról a jogáról és kötelezettségéről, hogy saját szülőföldjén közösségi jövőt teremtsen saját maga és gyermekei számára.

SZÉKELYFÖLD ÖRÖK!

A „Székelyföld örök" önrendelkezési fórum résztvevői:

Borsos Géza – a Székely Nemzeti Tanács szervezési alelnöke (Gyergyószék)
Benkő Emőke – a Székely Nemzeti Tanács alelnöke (Bardóc-Miklósvárszék)
Andrássy Árpád - a Székely Nemzeti Tanács jegyzője (Marosszék)
Ferencz Botond - az Orbaiszéki Székely Tanács elnöke
Benedek Barna - a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke
Ambrus A. Árpád - a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Bardócz Ferenc – a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Krizbai Imre – a Bardóc-Miklósvárszéki Székely Tanács alelnöke
Kádár Edit – a Bibarcfalvi Települési Székely Tanács tagja, SZNT küldött
Tordai Árpád – a Bibarcfalvi Települési Székely Tanács tagja, SZNT küldött
Elekes Józsa Márton – a Gyergyóújfalvi Települési Székely Tanács elnöke, SZNT küldött
Korpos Levente – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács elnöke, SZNT küldött
Székely Álmos – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács alelnöke
Török Zoltán – a Gyergyószentmiklósi Székely Tanács tagja, SZNT küldött
Madaras Albert – a Ditrói Települési Székely Tanács tagja, SZNT küldött
Baricz Gergely – a Borzonti Települési Székely Tanács elnöke, SZNT küldött
Csíki Dezső – a Borzonti Települési Székely Tanács tagja
Antal Teréz – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács tagja
Székely Levente – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács tagja
Csala József – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács jegyzője
Baróti Ferenc – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács tagja
Vitéz Huszár András – a Gyergyócsomafalvi Települési Székely Tanács tagja
Pildner József Károly - a Magyar Polgári Párt tagja (Sepsiszentgyörgy)
Czirják Károly - a Maroshévízi Székely Tanács elnök, SZNT küldött
Strasszer István - a Maroshévízi Székely Tanács alelnök, SZNT küldött
Ambrus József - a Maroshévízi Székely Tanács alelnöke
Csibi István - a Maroshévízi Székely Tanács titkára

Kelt Gyergyócsomafalván, az Úr 2009-ik esztendejének böjtelő hava 6-ik napján

2009. február 11., szerda

Jézus blogot ír...

Mindig felröhögtem a "keep smiling, Jesus loves you" és hasonló feliratok láttán, olvasatán. Hitemből kifolyólag nem bírom a túlzásokat. Az igazi görcsöt azonban ma kaptam, amikor ráakadtam Jézus blogjára!!! Nem vicc, létezik. Sőt, már cikk is született róla, amit ide bemásolok, hogy Te is csodálkozz...(K)

Digitális Ámen, avagy Jézus online!

Bizonyára sokunkat foglalkoztatnak az élet mélységes rejtélyei, honnan származunk, kik vagyunk és mi célból e világegyetemben.
Jó hírem van! Nem kell többé a sötétben tapogatóznunk. Maga Jézus válaszol a kérdéseinkre! Nem téríteni akarok, ez a huszonegyedik század: Jézus blogot ír.

Hogy egészen pontos legyek nem ő írja, egy közvetítő médium „vési” digitalitásba a Megváltó szavait. Ez azonban részletkérdés, a lényeg, hogy az égi minisztérium imázs- és kommunikációs osztálya foglalkozik velünk földi (élet)felhasználókkal. A misztérium blogján válaszol hát minden felmerülő kérdésünkre.

Számtalan mély filozófiai probléma mellett meg vagyok győződve, hogy szinte mindenkiben megfogalmazódott már a kérdés, hogy hány mikronos a koalák lelke? És Jézus válaszol: negyedmikronos. Legyünk előrelátók, ez az információ egyszer (mondjuk bármikor) még jól jöhet.

Igazi mindenható, aki mindentudóként válaszol a legkülönfélébb kérdésekre. Korrepetál kvantumfizikából, csillagászatból, biológiából, jártas múltbeli/aktuális társadalmi, gazdasági kérdésekben, valamint idegen életformák, civilizációk, és más szellemi létformák ügyében is forduljunk hozzá bizalommal.

Felvilágosítást kaphatunk létezésünk céljáról, folyamati stációiról, az univerzum és az idő szerkezetéről, a bibliai rejtélyeken át Bruce Lee életfeladatán, a női menstruáció Holdciklus szinkronizációján, a génmanipuláción keresztül a fekete lyukakig mindenről! Rövid kedvcsináló az általa megválaszoltakból: megvalósítható-e az emberi hibernáció? Létezik galaktikus Internet? Lesz-e és mikor földönkívüliek által lebonyolított kitelepítés a Földről? Miért hagyja Isten, hogy szörnyű dolgok történjenek jó emberekkel? Gilisztalélek sorsa a giliszta kettévágáskor... Science fiction rajongóknak, elmélet-gyártóknak és gyűjtőknek egyenesen kötelező!

Végezetül összefoglalok néhány fontos, gyakran életbevágó, de megnyugtató közlést, amolyan jó tudni jelleggel: az égiek nem befolyásolják a lottószámokat, Jézus kedveli a magyarokat, az égő földönkívüli űrhajót poroltóval vagy homokkal, de semmiképp ne vízzel oltsuk! A telepátia tanulható. A gabonaköröket az UFO-k tapossák, 1947-ben, Roswell-ben pedig tényleg földönkívüli űrhajó zuhant le.

A SETI program mindörökre sikertelen marad, mert a rádiókommunikáció a világegyetem más részein már nem divat. Ha bármi további kérdésünk lenne kérdezzük bátran Jézust, a www.jezusvalaszol.blog.hu honlapon.

Valóban válaszol valaki. Vicces kérdésekre humoros és néha elgondolkodtató válaszokat kapunk; még ha a valóságban nem is Jézus válaszol. Bááár... Jézusom! Mi van, ha Jézus valóban blogot ír?

Totka László
Új Magyar Szó

2009. február 9., hétfő

Egy megoldás 2

Köz-gazdaság-talan

Közgazdaságtani alapelvek mindig is jelen voltak a társadalomban. Ahogyan most, úgy a régi időkben is, bizonyos javak mennyiségének a léte meghatározta az emberiség egy részének az életét, befolyásolta akár egy ország, akár egy nemzet, akár egy kontinens létformáját. A bibliai vámszedő Lévitől kezdve, a Fugger családon át Bill Gatesig minden nemzet történetéből lehetne olyan személyeket kiemelni, akiknek ez volt a fontos. Az emberi létezés alapproblémája, hogy mekkora szabadság adatik neki? Már Platón azon akadt ki, hogy az ember beleszületik az államba és sehogyan sem tud kilépni belőle.

Elmúlt korok a közgadaság bizonyos elveit mindig is fenntartással kezelték. Ez a fenntartás egyfajta fékrendszerként működött, nem lehetett mindent a gazdaságnak alávetni. A felvilágosodással sok minden megváltozik. A közösségi létezésből az ember átlép az individualista életformába. A közgazdaság, mint tudomány, ekkor lesz önálló katedra az angliai egyetemeken. Ami akkor elkezdődött, az a high tech gazdasággal kezdi döngetni a csúcsot. Egyetlen célja van: az írott és audio-vizuális manipulációval kialakított FOGYASZTÓ EMBER.

A folyamat lényegét az egyik jó nevű közgazdasági szakember Schumacher összegzi: „...Aligha túlzás azt állítani, hogy az egyre növekvő bőség egyenesen a közérdeklődés középpontjába állította a közgazdaságtant, és hogy a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés, a gazdasági terjeszkedés stb. a modern társadalmak állandó témájává, ha nem rögeszméjévé vált. Az elmarasztaló ítéletek mai tárházában kevés szónak van olyan lesújtó és döntő jelentősége, mint a »gazdaságtalannak«. Ha egy tevékenységre rásütötték a gazdaságtalanság bélyegét, nemcsak hogy kérdésessé vált a létezéshez való joga, de egyszer s mindenkorra el is vesztette azt. Amiről egyszer kiderült, hogy gátolja a gazdasági növekedést, az szégyenletes dolog, és ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, azt vagy szabotőrnek, vagy őrültnek tekintik. Mondd azt egy dologról, hogy erkölcstelen vagy csúf, hogy lélekölő vagy lealacsonyítja az embert, hogy veszélyezteti a világbékét vagy az eljövendő nemzedékek jólétét — nos, addig, amíg nem bizonyítottad be, hogy »gazdaságtalan«, valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, a növekedéshez és a gyarapodáshoz való jogát.”
(Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991 - Kemelés tőlem DSL)

Schumacher munkája – benne a fentihez hasonló felismerésekkel – alapmű azoknak a felelősen gondolkodóknak, akik látják, hogy ezzel a globalitásra törekvő haladási tendenciával az ember egyrészt hozzájárul saját lakókörnyezete elpusztításához (az unitárius etika már 1700-as évek végén hangsúlyozta az erre való odafigyelést!), másrészt elveszti szabadságát és szabad akaratát (mindkettő alappillére az unitárius vallásnak!)

Egyre többen hívják fel a figyelmet a nagyüzemi termelés helyett a kisgazdaságok működésére. A nagyüzemi fogyasztásra nevelő intézetek mellett a kicsikre. Mert a kicsi személyes. Személyességéből adódóan biztonságosabb. Ráadásul még gazdaságos is. (Szép összefoglaló a témáról itt olvasható.)
A nagy elveszti a mértéket. Mérték nélkül pedig előbb-utóbb romba dől az élet. A gazdasági, fizikai, szellemi... Bármelyik.

Vegyük például a cserépkályhák és az erdők viszonyát! A mai építkezés teljes egészében nagyiparra rendezkedett be. Fogyasztásra. A mai házak többsége a szükségszerűt többszörösen meghaladja. A mai házak többségét úgy építették/építik, hogy pl. A fűtésénél a nagyüzemi termelést tartják szem előtt. Ha a tulajdonos saját két kezével kellene kitermelje a fűtéshez szükséges fát, egész esztendőben azzal dolgozna. Ilyen házaknál megbukik a cserépkályhás elmélet. De ha veszünk egy régi parasztházat (amelyben ugyanakkor egy család létszükségletéhez elégséges tér van), akkor rögtön megfordulnak az arányok. Van olyan ismerősünk, - egy kis udvarházban lakik - aki a téli fájának jó részét a gyümölcsfái metszéséből biztosítja. Egyszerű erdőtakarítással, rendbentartással biztosítani lehetne a lakás fűtését. Mértékkel és az igények megváltoztatásával.

Ugyanez a modell látható a termelésben. Azzal, hogy a Kauflandban, Sparban stb-ben vásárolok (ahol egyébként jóformán nem kapni helyi terméket, vagy ha igen, csak szemszúrásból), gazdasági potenciálommal olyan vállalkozást támogatok, amelynek semmi köze nincs a helyi közösségekhez. Ezzel láncreakció-szerűen hozza járulok saját gazdasági potenciálom elvesztésének lehetőségéhez is. Vannak ezen a téren is jelentős kezdeményezések és megvalósítások. A Polgár-Társ alapítvány Transylvania Autenthica márkajelzéssel ellátott termékei. Ausztriában pl. működnek olyan kistérségi üzlet-társulások, amelyek csúcsminőségű helyi termékeket forgalmaznak. De ehhez is kell egy mérték és közösségi igény.

Szellemi síkon ugyanezen az elven lesznek az iskolákból diákgyárak, az egyetemekből munkanélküli leosztóközpontok.

Székelyföld szekularizálódó társadalma most van azon a határvonalon, hogy döntenie kell: megtartja vagy engedi elpusztulni kisközösségeit?!
Utolsó végvárai még állnak...
S

2009. február 8., vasárnap

Muzsnai ébredések

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor legelőször szolgáltam Székelymuzsna Unitárius templomában. Október eleje volt. Várandós voltam, közelgett a szülés ideje. Ellentmondással indult: a gondnok azzal fogadott, hogy nem érti miért mentem oda. Nem kell Muzsnába pap! Mit mondjak? Cseppet sem esett jól. Istentisztelet után hátramentünk a papilak udvarára, ahol az asszonyok szatyrából előkerült a sütemény és a bor. Nem értettem. Egyrészt ne menjek oda – másrészt süteménnyel kínálnak.
Az idő sok dolgot megoldott. Két évre kivettem a szülési szabadságot, ezalatt a férjem helyettesített. Havonta egy istentisztelet, úgy ahogy azt az elődünk gyakorolta.
Két év után sokminden világossá vált. Elkezdtem családokat látogatni, vallásórákat és bibliaórákat tartani, több kevesebb sikerrel. Felszámoltuk a havi egy istentiszteletet. Azóta minden vasárnap találkozunk. És nem igaz, hogy nem jönnek az emberek templomba. Jönnek. Szívesen.
Az idei év nagy változásokat hozott. Egyre többen jönnek templomba és az asszonyok megtáltosodtak. Majd minden vasárnap valaki hoz kávét vagy valami finomságot. A múlt héten Zsuzsika néni pánkóval lepett meg, ma Márta néni tündérkedett: főtt kukoricát hozott a gyülekezetbe. Jövő héten muzsnai kiflit fognak sütni – a cél, hogy a bejött pénzből tudjuk kimeszelni a papilakot.
Egy kis gyülekezet élni akar! Vannak gondok – hol nincsenek? De az összefogás mellett eltörpülnek és jelentéktelenné válnak a bajok.
Jó köztük lenni! Köszönöm nekik, hálásan!
K

2009. február 7., szombat

Egy megoldás

Erre ma akadtam rá, érdemes elolvasni! K

Rózsa Péter: Gondolatok a nemzet felemelkedéséhez vezető útról
A mai átlagember érzi, hogy fokozatosan süllyedünk erkölcsileg, morálisan, gazdaságilag. Elveszítjük nemzeti értékeinket, hagyományainkat, miközben egyéni és az ország vagyona is fogy. A fiatalok egyre hosszabb ideig tanulnak (20 év), miközben megszerzett tudásukat nem tudják hasznosítani, mivel nincs mögötte tényleges tudás. Eközben a társadalom szinte minden rétege „tanul”: nézi a televíziót, reklámújságokat olvas, stb., stb., hagyja magát hülyíteni.

Vannak, akik a kormányt okolják - nem is ok nélkül - hiszen neki vannak lehetőségei. Van, aki az ellenzéket is ide sorolja, hiszen az ő kormányzásuk alatt sem voltak gyökeres változások, de nem is lehettek, mert a fő ok a globalizáció, amely teljesen átszőtte a társadalmat, a politikát. Megszerzett minden gazdasági potenciált, uralja a sajtót és a kultúrát, a stratégiai szolgáltató szektort (gáz, elektromos áram), a kereskedelem jelentős részét stb., stb., szinte mindent.

Ez azonban nem csak Magyarországra vonatkozik, hanem a fejlett és fejlődő világban mindenhol ugyanolyan propaganda folyik, Angliától Mongólián át Chilléig. Ugyanolyan baseball sapkával reklámoznak és colát isznak mindenhol, stb.

Mit tehetünk ez ellen?
Erővel megdönteni nem lehet, ahhoz gyengék vagyunk. Az embereket meggyőzni megint nem lehet, hiszen a média által le vannak butítva, ráadásul a társadalom döntő többsége függ tőle (kölcsönök, nyugdíj, végrehajtó apparátus, mint munkáltató, stb., stb.)

Két lehetőség van a változtatásra.
Az egyik, hogy magától bedől, mert nem tud terjeszkedni vagy a globális természeti katasztrófák (felmelegedés, ózonlyuk, a föld pusztulása) idézik elő. Ezekre azonban kicsi a befolyásunk.

A másik lehetőség, hogy egyszemélyes ellenállók leszünk és felismerjük, hogy úgy szolgálhatjuk a nemzetet, hogy magyar termékeket veszünk, magyar ruhákban járunk, a helyi erőforrásokra támaszkodunk: gáz helyett cserépkályhával fűtünk. Nyilatkozatok és magyar föld védelme érdekében kampányolás helyett azzal támogatjuk a parasztokat, hogy megvesszük tőlük a tejet, a gyümölcsöt, feltéve, hogy ha nem a globális cégek technológiáját alkalmazzák. Azokat a fajtákat keressük, amelyek jobb ízűek, de nem biztos, hogy bírják a csomagolást úgy, mint az un. szupermarket fajták. Ez a kisebb gazdákat életben tartja. A nagyobbaknak (pl. akinek 30 ha gyümölcsöse vagy 1000 tehene van) az lehet a megoldás, ha a sok millió egy részét - amit az ültetvényeikre és állataikra áldoznak - a feldolgozásra fordítanák és akkor nem alapanyagot, hanem forgalomképes élelmiszert állítanának elő.

Erre találta ki a globalizáció az összefogást (pl. új típusú szövetkezet), csakhogy ezek nem nyújtanak védelmet, egyetlen céllal hozták őket létre, hogy könnyebb legyen ellátni a multinacionális bevásárlóközpontokat.
Igazi magyar boltokra, de még inkább piacokra van szükség, ahol a helyi termelők és feldolgozók kínálják a portékát, helyi viseletben, ekkor az ipar termékei is elindulhatnának felfelé, először a kézművesség, majd a gépek és így tovább.
A propaganda munkahelyekről beszél és a munkanélküliség megszüntetéséről, én egy példán keresztül levezetek egy megoldást a sok közül:

Jelenleg 1 kg búza 30-40 Ft.
1 kg kenyérhez szükséges 70 dkg liszt + víz + kovász + só + munka + energia. A ma kapható kenyerek 20 dkg lisztből készülnek + adalékanyagok + káros anyagok (amelyek egyébként más élelmiszerekben is jelen vannak) és az áruk 200-250 Ft körül van.

Tételezzük fel, hogy 1 kg jó magyar búza 100 Ft lenne (ami a jelenlegi ár háromszorosa és akkor már nem kellene segély a parasztoknak). 1 kg 100 Ft-os búzából 70 dkg fehér lisztet lehet őrölni + 30 dkg korpa keletkezne. Ha lennének kis malmok, amelyek ezt tudnák szolgáltatni a 30 dkg korpáért vagy a 20 % vámért, akkor jól megélhetnének belőle. A lisztből rengetegen süthetnének kenyeret kenyérsütőgépben, utána egyesek a kertjükben építhetnének egy kemencét.
Vállalkozások indulhatnának:
- malmok
- pékek, akik a 100 Ft lisztből 500 Ft-ért kenyeret sütnének, amely még így is olcsóbb, mint a jelenlegi 250 Ft-os, hiszen 3-szor több lisztből van, így kevesebb kell belőle, hiszen nem a levegőt esszük, ráadásul még káros anyag sincs benne.
- Lennének, akik kemencét építenének, mások malmot, lenne, aki teknőt gyárt stb.

Ezzel elérnénk azt is, hogy több embernek lenne tényleges alkotó munkája, a paraszt 3-szor annyit keresne, a pék és a molnár jövedelme is többszöröse lenne a jelenleginek (most tönkre megy vagy már tönkre ment) és több ideje lenne kultúrára és utódai nevelésére. A termékek egészségesebbek lennének, a pénzt helyben költenék el, ezzel egymást gazdagítanák támogatások nélkül, egy öngerjesztő folyamat indulna el.

A szupermarketek mellett magyar piacok létesítésén kellene fáradozni, de nem méregdrága modern építményekre lenne szükség, mint amilyenek épültek. Párizsban, Münchenben vannak termelői piacok, ahol ingyen vagy jelképes összegért lehetnek jelen a termelők, mindazokkal a kivételekkel, amelyeket nem ratifikáltak a magyar vezetők, pedig más gazdagabb országok nem szégyellik felvállalni.

Minden város központja, főtere ilyen neveket visel, mint Búza tér, Piac utca, Széna tér, hiszen századok óta folyt ott a csere és minden más közélet...

2009. február 4., szerda

Az utolsó út

Temetésen voltam egy nagyvárosi temetőben. Lelkésztársam szép, lélekhez szóló prédikációt mondott. Mégis olyan távoli volt az egész szertartás. Akarva-akaratlan összehasonlítottam magamban egy falusi temetkezéssel, arra keresve a választ, hogy melyik esetben marad meg az elhunytnak és gyászolónak is a méltósága?

Ravatalozás/Virrasztás
Faluhelyen, amikor meghal valaki kiharangozzák. A harangszóból mindenki tudja, hogy asszony, vagy férfi halt meg. Az elhunytat a családi ház egyik szobájában, "otthon" ravatalozzák fel. Virrasztásán ott van a család mellett a rokonság, a falubeliek. Az otthon mellett van egy közösség, amely megtiszteli az elhunytat, de a gyászolót sem hagyja magára. Ott vannak, segítenek előkészíteni a ravatalozáshoz szükséges helyet, rendbe tenni az udvart, előkészíteni a padokat, a torhoz szükséges tennivalókat elvégzik...

Városon a sok zaj, zúgás között esetenként a harangszót sem lehet hallani. Ha megszólal is, a járókelők nem tudják miért szól. Nincs üzenetértéke, már csak hagyományból szól. Az elhunytat a ravatalozóban tudja elvirrasztani a család. Ha van ilyen lehetőség. Ha nem, akkor a temető kápolnájában 1-2 órával a temetés előtt fogadja a részvétnyilvánítást. Ha a hozzátartozó kórházban halt meg, még az utolsó búcsú sem adatik meg az otthonától. Nincs otthon, nincs közösség. A halál beálltától a temetés idejéig magára marad a halott is és a gyászolók is. Az elhunytat rábízzák egy temetkezési vállalkozásra.

Temetés
Faluhelyen, amikor a lelkipásztor elindul a gyászos házhoz megszólal a harang (Székelyderzsben még hála Istennek nem elektromos!), jelezve a szertartás kezdetét. A szertartáson résztvevő gyülekezet jó része ismeri a temetési énekeket és énekeli is. Amikor az elhunytat teszik fel a halottas kocsira már szól a harang, amely a sírig kíséri. A sír betemetését a a helyiek végzik. Komák, barátok, fiatalok...

A városi temető kápolnájában, a temetési szertartás kezdetét nem jelzi harangszó. A lelkészen, kántoron, gondnokon kívül az énekeket nem énekli senki. Az 1 órával azelőtt részvételők passzívan vannak jelen a szertartáson. Az utolsó úton nem kíséri harangszó. Az elhunytat a temetkezési vállalkozás gyászhuszárai szállítják. A harangozási hagyomány városi torzulása: Ezen a temetésen a halottas kocsi egy Logan volt, tetején hangszorókkal. A kocsi lejátszójából szólt a harang. Valamelyik faluban vették fel. Rendesen össze volt húzva, ahogy illik.

Ma egyre több faluban lesz a templomoknak elektromos harangozása. Mert így modern, könnyebb. Egyre több falunak lesz ravatalozója, mert így követeli az Unió. Ahogyan az elektromos harangból hiányzik a lélek; úgy lesz oda lassan a halott és a gyászolók méltósága is.

A többit elmondja Márai.


Isten áldjon.
S.

Miklós pap-e Miklós apapap?

Kerinek volt egy jó kérdése:
"Talan o lett volna az a pap, akit a rovasirasos tegla is megemlit???" Először megjegyzésben akartam rá válaszolni, de azt hiszem a téma megér egy bejegyzést. Az egyházközség honlapján röviden összefoglaltam ami információt a tégláról tudunk. Ez a link oda mutat:
http://szekelyderzs.erdely.org/index2.php?i=2&sm=10

A legsúlyosabb kérdés: Miért van az, hogy adott egy róvásszöveg, megvan hozzá az ABC, mégis minden szakember másként olvassa? Pedig a 17. században még elég folyékonyan tudtak az eleink róni, de ma már azt sem tudják/tudjuk pontosan olvasni. Lásd, az énlaki kazettás mennyezet róvását. Valahol nagy hiba van a receptben.

Egy másik kérdés: Biztos, hogy jól van a tégla elhelyezve? Miután kibontották az ablakmélyedésből, ahol -feltételezem - töltelék volt, sokat hányódott. Volt a püspökségen, múzeumi tulajdonban, magántulajdonban is. Amikor visszakerült utána falazták be a didalívbe. De biztos, hogy jól? Mert pl. : Jobbról balra rovunk. Ugyanúgy húzzuk a vonalat is. Akkor a jobb oldalon mélyebb kellene legyen keretvonal, mint a bal oldalon. A téglán fordítva van.

Újabb kérdés: Mi van akkor, ha nem egyszerű rovás, hanem valamilyen kultikus szöveg? Ld. erre nézve pl. a vargyasi rovásemlék körülötti vitát.

A sok kérdés után mit lehet válaszolni Keri? Amennyiben a tégla keltezése tényleg 13. századi (amit egy szénizotópos vizsgálat pontosan meghatározhat) Miklós pap/esperes lehet Miklós apapap. Addig is mondjuk, hogy ez így van, mert így izgalmasabb.:) A tudományba ennyi helyi öntudat belefér. :)

Isten áldjon, kösz a kérdést és a blogon való jelenléted. Jó vizsgázást.
S.

2009. február 2., hétfő

Pap a 13. századból

Székelyderzs első ismert papja

Székelyderzs történetének bemutatásánál mindenhol azzal kezdődnek a leírások, amit monográfiáknál általában megszoktunk: A falu első írásos említése a pápai tizedjegyzékben… Orbán Balázs könyvében akadtam rá a feljegyzésre, amely szerint a falu említése már korábban megtörténik és vele együtt a pap neve is feljegyzésre kerül: „Úgy látszik, hogy itt régen a katholikus korban (mert most unitáriusok lakják) esperesség is volt, mert László Király 1274-ben augusztus 22-én dersi esperes, Miklós Magisternek az addig fehérvári várhoz tartozott Eurygházt adja hű szolgálatai jutalmául.”(A Székelyföld leírása I/178) A település első ismert papja máris esperesi címmel említődik. Magasztos kezdet. Esperesi székhelyként igen jelentős települése lehetett az árpádkori Kárpát Hazának.
A ma meglevő templom egy része bizonyítottan Miklós pap századjában épült. Jellegzetes árpádkori ablakai (hivatalosan: román kori) a templom déli oldalán ezt támasztják alá. 2008-ban az északi falrészen feltárásra került szentségtartó egykori, szép díszítés nyomait őrzi. Régészeti behatárolása: korai középkor. Miklós pap használhatta ezt a szentségtartót? Milyen lehetett az ő idejében a templom formája? Mérete? Hogyan helyezkedett körülötte a falu? Használta-e a falu a templomot?
Rengeteg kérdés van, amelyekre jó lenne tudni a választ. Bizonyára érthetőbb lenne, hogy oly sok évszázadon át mi volt a szerepe ennek a templomnak; mit üzent és mit üzen az imádságnak szentelt hely a vele/mellette élő embereknek? Lehet, hogy később kiderül?