2009. március 31., kedd

Ajándék beteg gyermekeknek

Olvastam az alábbi cikket és úgy éreztem a mi ifjúsági munkánk is benne van ebben az eredményben. Példaértékű, amit ezek a fiatalok elvégeztek. Tanulni lehet tőlük. Minden helyen szükség lenne ilyen fiatalokra. Mert "az aratni való sok, de a munkás kevés" (Lk 10:2). Egyre kevesebb. "Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába." (Lk 10:2) Hallgassa meg az Úr kérésünket!

"Frissen meszelt, illetve festett falak és ajtók, új villanykapcsolók, konnektorok, csapok, zöld fali díszítés fából, és ami a gyermekeknek a legtetszetősebb, mesefigurák a folyosó széltében-hosszában.

Így fest a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház gyermekosztályának egyik szárnya, amelyet a helyi Rotary Klub kezdeményezésére, kilenc vállalkozó anyagi támogatásával varázsoltak széppé az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Bölöni Farkas Sándor Cserkészcsapat és a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet önkéntesei. Közel negyven diák és fiatal a februári vakációban kaparta a több mint tíz éve mázolt falakat, festette az ajtókat, ragasztotta a mesefigurákat. A támogató cégek az anyagiakon kívül eszközzel és szakemberrel is segítették a munkát, a keddi ünnepélyes átadáson pedig valamennyien azt hangsúlyozták, hozzájárulásuk eltörpül amellett, amit az önkéntesek tettek."

Forrás: Háromszék

2009. március 28., szombat

Tavasz van...

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”


Örüljetek! És szeressetek!
K

2009. március 23., hétfő

Édes anyanyelvünk

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy *halad?*

Elmondtam, hogy mikor *járunk,*
Mikor mondom, hogy *megyek*.
Részeg, hogy *dülöngél* nálunk,
S milyen, ha csak *lépdelek.*

Miért mondom, hogy *botorkál
Gyalogol*, vagy *kódorog,*
S a *sétáló *szerelmes pár,
Miért éppen *andalog?*

A vaddisznó, hogy ha *rohan,*
Nem *üget*, de *csörtet *- és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a *törtetés?*

Mondtam volna még azt is hát,
Aki *fut,* miért nem *lohol?*
Miért nem vág, ki mezőn *átvág,*
De tán *vágtat *valahol.

Aki *tipeg*, miért nem *libeg,*
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta *biceg,*
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha *poroszkál,*
Vagy pedig, ha *vágtázik?*
És a kuvasz, ha *somfordál,*
Avagy akár *bóklászik.*

Lábát szedi, aki *kitér,*
A riadt őz *elszökell.*
Nem *ront be* az, aki *betér . . *
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,*
**Botladozó*, mint halad,
Avagy milyen *őgyelegni?*
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "*slattyog*", miért nem "*lófrál*"?*
**Száguldó* hová *szalad?*
Ki *vánszorog*, miért nem *kószál*?
S aki *kullog,* hol marad?
*
**Bandukoló* miért nem *baktat*?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki *koslat,* avagy *kaptat,*
Avagy *császkál* és *totyog?*

Nem csak árnyék, aki *suhan,*
S nem csak a jármű *robog,*
Nem csak az áradat *rohan,*
S nem csak a kocsi *kocog.*

Aki *cselleng*, nem *csatangol,*
Ki "*beslisszol*", *elinal,*
Nem "*battyog*" az, ki *bitangol,*
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya *lopakodik,
Sompolyog*, majd *meglapul,*
S ha ráförmedsz, *elkotródik.*
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre *settenkedik,
Sündörög*, majd *elterül.*
Ráripakodsz, *elódalog,*
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt *kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög*, majd *elvándorol*,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt *tekereg,*
-- Elárulja kósza nesz -
Itt *kóvályog*, itt *ténfereg*. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért *özönlik,*
Mikor *tódul*, vagy *vonul*,
Vagy *hömpölyög*, s mégsem *ömlik*,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki *surran,* miért nem *oson,*
Vagy miért nem *lépeget?*
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

A Magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd'400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300-as évekre datált hangzását.

Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam,de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá!
K

2009. március 22., vasárnap

Végezet vagy víg ének ideje?

"Így szól az Úr Isten: Egyik veszedelem jön a másik után!Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már! Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel van az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett.!" (Ezékiel 7:5-7)

Kétoldalú a világ.
Egyik oldalon vannak a megerősítések, bátorítások, hitébresztések, imádságok. Példaként ezekre a nemrégen tartott hiterősítő hét lelkészeinek összefoglaló gondolatatit idézem: Legyünk Istenben bízó közösség – Figyeljünk oda azokra az értékekre, amelyeket természetesnek veszünk, és elmegyünk mellettük: Isten, család, közösség... – Igyekezzünk megteremteni magunk között Isten-országa békességét - legyünk őrizői és építői Isten országának és annak a tündértájnak, amely szülőföldül adatott nekünk. – kérdezzük meg mindegyre magunktól: tetemek vagyunk, vagy képesek a megéledésre?
Másik oldalon a mesterségesen megpumpált, manipulált válság van jelen életünkben. Újra és újra azt szajkózza a TV, arról szólnak a hírek...

Ebben a kétoldalúságban úgy hiszem, hogy azokon a helyeken, ahol emberek együtt imádkoznak, egy cél felé tartanak, egyet akarnak - a válság az összetartozást erősíti. Az összetartozásban pedig a válságos időszakból is mindenki csak gazdagodva kerülhet ki. Ezt igazolja Jézus tanítása is: "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Máté 18:19)

Válság van! Ez most a sláger. Mindent rá lehet kenni erre. Gazdasági válság van, ezért büntetésmentesen el lehet bocsátani alkalmazottakat, meg lehet növelni az adókat, terhelni lehet az embereket... Rá lehet fogni, hogy nem az MPP-s polgármester miatt nem lesz aszfalt út, lesznek infrastrukturális beruházások, nem nyerünk meg templomfelújító pályázatokat; hanem azért mert válság van. A gazdasági válság a hit és szellem válságát eredményezi, ezért ismét csak rá lehet fogni, hogy ezért nem beszélek a szomszéddal, nem látogatom meg a rokonaimat, nem tartom fontosnak a templomot... Mert válság van.

Csakhogy válság az mindig volt, mindig lesz. Egyik veszedelem jön a másik után! – mondja a próféta. Nem volt válságos időszak 1956 után amikor sok ártatlan embert vittek a Duna-csatornába nádat vágni? Nem volt válságos időszak az I. és II. világégés, amikor a várva várt édesapák helyett egy-egy levélboríték érkezett? Nem volt válságos időszak Székelyderzsnek a II. bécsi döntés, amikor Romániánál maradt? Nem volt válságos, amikor ezt követően fiatal lányokat és legényeket vittek az első frontvonalba lövészárkot ásni? Nem volt válságos Trianon után, amikor nem is hallhattak magyar őseikről és románul tanultak mindent? Nem volt válságos időszak az amikor - az örege még emlékeznek rá! - malacvásárláshoz egy zsák pénzt kellett vinni a piacra? Ezek még csak a 20. század nagyobb válságos időszakai. Sok válságos idő van hát a történelemben és sok válságos időszak a mi életünkben; de ha mindeniktől megijednénk és azt mondanánk itt a vég, igen hamar véget is vethetnénk életünknek.

A Szentírásból a harag napjának egy látomás-részletét idéztem.
Így szól az Úr! Vagyis Isten üzenetének tolmácsolója a próféta. Isten üzenetének a
szerkezeti felépítését ha megnézzük, akkor a bajnak/válságnak egy jól nyomon követhető, többszintű rangsorolását láthatjuk:
1. szint: Egyik veszedelem jön a másik után
2. szint: Jön rátok a felfordulás
3. szint: Jön a vég
4. szint: Rémület lesz a hegyeken
Ez a fokozása a rémületkeltésnek. Először az általánosból indul, aztán kimondja a legsúlyosabbat: ének helyett sírás következik, vége mindennek.

Ugyanerre a sablonra építenek a világ vezetői is. A világpolitikában is először csak általános dolgokat cseppentenek el, aztán mindig kerül, aki azokat felerősítse, elvigye a végletekbe. A tollúból így lehet libát, sőt ha kell egész libacsordát varázsolni. Kisközösségi szinten ugyanezen az elven működik a pletyka, amely nem valós, de fertőző.

Mielőtt azt gondolnák, hogy mindezért Isten a felelős, mert az Ő üzenete az alapmodell, el kell mondanom, hogy van itt egy nagy bökkenő: Istennél a válságos helyzetből mindig van egy látható kilépési lehetőség. Egy közismert történet idézek, Jónás próféta történetét. Jónást amikor az Úr elküldi Ninivébe, akkor válságos időszakot hirdettet vele, de ugyanakkor azt is rábízza prófétájára, hogy amennyiben Isten szerint kezdik élni az életüket, akkor ép bőrrel, gazdagodva kerülhetnek ki belőle.
A világ vezetői, a pletykahíradások ezt a lehetőséget mindig elfelejtik.

Az eddigieket még 2 szentírási bölcs mondással támasztom alá.
Isten válságüzenetének létjogosultságát igazolja az első: “A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.” (Péld 15:11)
A második a kilépési lehetőséget, a válság kezelését fogalmazza meg: “Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!” (Péld 29:18)

Keressük most az olyan példákat, amelyek a mi mennyei látásunkat erősítik? Az olyan élethelyzeteket, amelyekben összetartozva egy cél felé tartunk?Találunk ilyen példákat?
Hiszem, hogy mindenhol megvannak azok a helyek, azok a mustármagnyi közösségek, amelyek példaértékűek lehetnek. Hiszem, hogy személyes életünkben is találhatunk ilyen látás-erősítő példákat.

Nem azt mondom, hogy bizonyos gazdasági dolgokat nem fogunk érezni. Benne élünk az államba természetes, hogy ránk is hatással lesznek a döntések. azt mondom, hogy a vékonyodó pénztárca helyett kaphatunk valami sokkal nagyobb ajándékot, ha az Úristenre figyelünk. Olyant, amely gazdagabbá teszi életünket. Olyan ajándékot, amely a sok veszedelem között és nagy felfordulás alatt is örömet csempészhet életünkbe. Olyan ajándékot, amellyel a veszedelem és a felfordulás után nem a rémület, hanem a víg éneklés idejébe léphetünk. "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Máté 18:19)Ámen.

Áldott vasárnapot, szép hetet mindenkinek. S.

2009. március 18., szerda

Újabb elgondolkodtató történet

Kovács János álláskereső története

„Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made inChina). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszáritóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait. Az óráját (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, beült autójába (made in Germany) és mint már hónapok óta, álláskeresésbe fogott. Az ismét eredménytelen nap végén János hazament, papucsot (made in China) húzott, fogott egy üveg bort (made in France) és bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...Napi gazdaságtan, egyszerűen. "Made in China" - olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.
Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz egyike félmaréknyi rizs értékű fizetéssel teljen meg. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben. Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik két forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet.. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek meg olyat, amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilos betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, cask tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett.. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej, mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi. Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem akar normálisan működni? Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van..
Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan.
És hogy nekem ebből még hasznom is lenne? Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva, hogy "Made in Hungary".”

És most érdemes végiggondolnunk, hogy mi kit támogatunk, amikor vásárolni indulunk. Mit tartunk fontosabbnak, hogy 20 banival olcsóbb tejet vegyünk le a polcról, amelyik már körbeutazta a fél Világot, és élő füvet sem látott tehéntől ered, vagy levesszük a drágább, de helyi tejet, amelyik egy boldog, gyógynövényekben és vadvirágokben gazdag legelőinken legelt tehéntől származik, és a szomszéd Jánosbácsi ápolta gondozgatta...?

Okos vásárlást!
K

2009. március 16., hétfő

Körüzenet - elgondolkodtató

Kedves Ismerőseim,Székely Testvéreim !
Hál’Istennek túl vagyunk az ünnepen.Sok tanulsággal szolgált mindnyájunk számára.Felemelő volt a megemlékezés a Nyerges–tetőn és lélekromboló volt a másnapi székelykeresztúri beszéd,markó béláé, –szándékosan írtam kisbetűvel, aki úgy látszik sikeresen alkalmazza a judapesti vezetés taktikáját:2004 őszén gőzerővel a kettős állampolgárság ellen kampányol-a mi pénzünkön- most pedig összefogásra szólít.Ugyanezt tette markó is. A Nyerges tetőn ő is összefogásra szólít, de Székelykeresztúron már a polgári oldal szerinte nem létezik, nemhogy még szót is adjunk nekik...Mégis igaza volt az öreg tanáromnak:Kutyából nem lesz szalonna és kommunistából sem becsületes ember!De Ti,kedves egybegyűltek, mindenért kárpótoltatok!!A sok kokárdás ,ízes beszédű székely,Ti mindenért elégtételt adtatok.Még azért is ,hogy később ,itt , e csonka lelkű országban, amerre jártam egyetlen kokárdást sem láttam.Még azért is , hogy látnom kellett , amint nagy költőnk ,kányádi sándor – szándékosan kisbetűvel- átveszi a kitüntetést és szorongatja azoknak a kezét, akik naponta meggyalázzák nemzetünket.Ez viszont fájó emlék marad és kínosan hasonlít sütő andrás hasonló tettére.Tiszteltem és csodáltam mindkettőjüket addig, amíg ezt a szégyenteljes gesztust meg nem tették.Erre nem volt szüksége a nemzetnek!!Emiatt egy kicsit később feküdtem le az este: a kányádi köteteket is a ládába tettem.Ott a helyük!Legalábbis nálam.Mondja már meg valaki, hogy a pénz és a kitüntetés ennyire fontos??Már a nyugdíjas írók és költők is eladják a lelküket a nemzet ellenségeinek??Haynau kezét szorongatják?
Mert ezt tette sándor bácsi,gerinctelenül, miközben kinnt ,az utcákon a földre verték a pribékek a békésen ,hazafelé tartó ünneplőket.Azt a parancsot is ugyanaz a kéz írta alá,sándor bácsi!És azt is,hogy magát átengedjék a kordonon, hazafelé is.
(Forrás: iwiw)

2009. március 15., vasárnap

Március 15. Székelyderzsen

Zoltáni Csaba polgármester az összetartozás kiemelésével köszöntötte az ünneplőket
Az 1848-49-es hősök emlékművének leleplezése
Megszólalt a harang és Németh László (Marci János)tárogatója


Az emlékmű, koszorúzás után


Akik az ünnepet díszesebbé varázsolták: a János Zsigmond Általános Iskola diákjai és tanárai, illetve a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség Asszonykórusa


És akik részt vettek az ünnepségen:


"Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek, és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik:(...) hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor!"(Ezékiel4:6,7,24) - hangzott az áldás figyelmeztetőül. Úgy legyen!
K

2009. március 11., szerda

Hiterősítő imahét

Március 9-14 között a Székelyderzsi- és a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközségekben hiterősítő imahetet tartunk. Az imahéten meghívott lelkészek végzik az istentiszteleti szertartásokat.

Képes bemutatóval és írott formában egyházközségeink honlapján követhetitek az eseményeket:

Székelyderzs

Székelymuzsna

2009. március 8., vasárnap

Visszatekintő: Nyárádszereda-Jobbágyfalva

Fehéregyházán: a gondnok és felesége régi emlékeket osztott meg az asszonykórussal, a helyi tiszteletes úr és felesége társaságában.

Nyárádszentlászlón: Sárika néni nemcsak a templomra volt kíváncsi, hanem a toronyra is:)

Nyárádszeredában: részvétel az istentiszteleten

Jobbágyfalva: a helyi nőszövetség és keblitanácsosok szívélyes fogadása

Nyárádszereda: történelmi helyen

Köszönjük a szép pillanatokat, a jó kedvet, a mosolyokat és a ránk pirítást: lehet mindent, csak akarni kell! Adjon Isten nekünk ilyen hitet!
K

2009. március 6., péntek

Miért múlik el minden, ami szép?

Zsinatot tartott az Erdélyi Unitárius Egyház. A zsinat fénypontja az újonnan választott püspök Bálint Bencédi Ferenc felszentelése volt. Bár kötelességem lett volna, nem tudtam részt venni rajta. Egy másik kötelességnek kellett eleget tenni. Temetés volt a faluban. Utolsó útjára kísértük Biás Béla bácsit, aki életének 77 évében adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az alábbi prédikációval búcsúztattam.

Text: “És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,17) “Jézus (...) kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.” (Jn 7,37 )

Múlt vasárnap az egyházközség gondnokával meglátogattuk a betegágyán. Amikor ketten maradtunk a szobában, megfogta a kezem. Rám nézett. Egyik szemével homályosan és sejtelmesen nézett mint, aki már nem csak ezt a világot látja, hanem átlát egy másik világba. A másik szeme élettel telten, vidáman és huncutul csillogott, ahogyan azt mindig is láttuk. Megfogta a kezem, rám nézett és megkérdezte: „Miért múlik el minden ami szép?” Hallgattam. Csak magamban folytattam az elkezdett nóta szövegét: „Ki tudja, hogy visszajön-e még / Két szememből lepereg a könny / Bánom is én jöjjön, ami jön.” (Nóta)

Amikor halottnak harangoztak és közölték velem Béla bácsi halálhírét, ez a nóta jutott eszembe. Azután az, hogy tudta. Azután az, hogy ott a betegágyon az adott helyzet legfontosabb pillanata és közölnivalója nem a kérdésben volt (Miért múlik el?), hanem abban, amit kimondatlanul is tudomásul vett: "Bánom is én jöjjön, ami jön."

Hegedűszóval, nótával, vidám kedvel szépnek élte az életet, még nehéz betegségének ideje alatt is. Hegedűszóval, nótával, vidám kedvel nézett szembe a szépség végleges elmúlásával.

Azt a kérdést, amit feltett nekem a betegágyon, más változatban egy közkézen forgó SMS-szöveg így fogalmazza meg: „Miért múlik el minden ami szép? Miért fáj szívünk az elmúlt tegnapért? Miért nem lehet örökös a ma? Akkor nem kellene elválni soha.” (Szerelmes SMS)

Az apostoli levél és az evangélium felolvasott gondolatai a Béla bácsi "Miért múlik el?" kérdésére válaszolnak.

Az apostol tömör válasza a feltett kérdésre: Elmúlik minden szép, de Isten szépsége megmarad örökké.

Ez János apostol biztatása: Nem múlik el minden szépség. Lehet, hogy minden mulandó, lehet, hogy a lét kezdetétől minden következetesen az elmúlás felé tart. Lehet sok minden, de egy valami biztos: A sok mulandóság között van valami, ami kitörölhetetlen, a világból nem kiradírozható, elpusztíthatatlan. Van egy örök szépség: Isten szépsége.

Az evangéliumi tudósításban azért kínálta Jézus az élet szomjúságára az örökélet forrásának vizét, hogy az ember megtalálhassa Isten szépségét életében. Hogy az ember ezzel a megtalált szépséggel erősítse és bátorítsa életét. Hogy az utolsó órákban is ez enyhíthesse szomjúságát. Hogy a „jöjjön ami jön” órában ezzel a szépséggel léphesse át a halál küszöbét.

Ha Isten szépsége örökkévaló, akkor az ember, aki Jézus evangéliumával megtalálta és megtartotta ezt a szépséget - szintén örökkévaló, mert a megtalált szépséggel az örökkévalóság idejébe lép át.

Hiszem az örök életet! - mondjuk unitárius hitvallásunkban. Ezzel az örökélet-hittel búcsúzunk tőle, aki átlépett tőlünk Isten szépségének örökkévaló idejébe.

Nótával készült utolsó útjára. Nóta szól a hegedűből az utolsó útján. Örökélet-hitünket a hegedűre hangolva, nótás gondolattal búcsúzunk tőle: "Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű, szép ország". Isten legyen vele. Ámen.
S.

2009. március 1., vasárnap

Szemtől szemben a megosztottsággal

Az egyházközség asszonykórusával ma Nyárádszeredában és Jobbágyfalván - az ottani gyülekezetek imahetének első napján - evangéliumi szolgálatot végzünk. Az ünnepi istentiszteleten asszonytestvéreim zsoltárokat és népdalokat énekelnek, jómagam az alább jegyzett prédikációval készültem. Az imahét e napra szóló témája a címben olvasható. Kérem a mi egy Istenünket, hogy legyen velünk az utazás során, adjon nekünk áldott imádságos alkalmakat és támogasson bennünket, hogy az ottani gyülekezetek tagjaival, vezetőivel, lelkészével egymás hit- és lélekbeli épülésére lehessünk. Ámen.

Textus: "Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?"(1 Kor 3:1-3)


Képzeletben a templom tengelye mentén válasszuk két csoportra a jelenlevőket.
Akik egyik oldalon vannak azoknak megvan az elképzelésük arról, hogy milyen kell egyen a pap, milyen párthoz akarnak tartozni, hogy akarják működtetni az egyházközséget, milyen szociális réteggel tartanak kapcsolatot... Elképzeléseiket érvényesíteni is akarják.
Akik a választóvonal túloldalán vannak , azoknak is hasonlóképpen megvan az elképzelésük, és hasonlóképpen érvényesíteni akarják. A választóvonal két oldalán levő elvek nem mindenben azonosak. Lehet, hogy semmiben sem. Megosztottak.

A megosztottság még önmagában nem baj, mert versenyhelyzetet teremt. Baj akkor lesz belőle, amikor a versenyhelyzetben megosztott csoportok versengenek, viszálykodnak, irigykednek, egymást akadályozzák, ellenségeskednek. Együttélésük nem verseny- hanem konfliktushelyzet lesz.

Azt a képet, amelyet a prédikáció elején megrajzoltam a megosztottságról, pörgessük tovább a konfliktus irányába. Mihelyt konfliktussá alakult a megosztottság, bármikor megtörténhet az, hogy a két oldalon levők (hiába rokon, gyermek, szülő) emberéletet követelnek/áldoznak. Amikor tehát a megosztottságot engedjük konfliktusos helyzetté átalakulni, akkor veszélybe sodorjuk emberi mivoltunkat, családi/nemzeti békénket, Istenhez kötődő kapcsolatunkat és mindazokat az értékeket, amelyeket Jézus követőiként és Isten munkatársaiként felvállaltunk, felvállalunk.

Pál apostol az 1Kor 2-ben az embereket két csoportra osztja: lelki ember és testi ember. A lelki emberről mondja, hogy van neki egy nagy ajándéka! Csak a Lelki Ember foghatja föl és ismerheti meg azt amit Isten nekünk ajándékozott „Isten titokzatos és elrejtett bölcsességét” (1Kor 2:7). Az 1 Kor 3-ban pedig bemutatja, hogy melyek a testi embernek a jellemzői. Több szentírásfordítást összevetve a lista így hangzik: „irigység, viszálykodás, versengés, visszavonás dúl közöttetek” (1Kor 3:1-3)
Annyi minden megoszt bennünket! Megoszt a felekezetiség, a pártszín, a gyülekezeti dolgaink, a szolgálás milyensége, a szociális környezet, a nemzetiség, a faj... Ebben a sokszínű megosztottságban igen könnyen konfliktusossá alakulhatnak / alakíthatók az élethelyzetek. Nagyon könnyen irigység, versengés viszálykodás
Oszd meg és uralkodj! – volt egykoron Róma jelszava. Úgy gyakorolták, hogy a hatalmukba került városokkal eltérő szerződéseket kötöttek, aztán azok túllicitáltak egymáson engedelmességben és hűségben. Ugyanilyen könnyen tudják ma is a megosztottságot konfliktussá, viszálykodássá alakítani. Mert vannak, akik úgy érzik jól magukat, ha viszálykodást szíthatnak. A viszályos helyen sok minden elkendőzhető!
Amikor engedjük, hogy az elv-különbségek konfliktusossá tegyék életünket és nem a közös nevező kialakítására törekszünk, annak nem csak az a következménye, hogy „Krisztusban kisdedek” „testiek” „emberiek” leszünk. Nem ezek a minősítések fognak gondot okozni! A legnagyobb baj az lesz, hogy megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy Isten ajándékát, az ő „titokzatos és elrejtett bölcsességét” megismerjük

Mit tehetek az imént elhangzottak érvényre jutásáért, a testi ember eldobásáért és a lelki ember ajándékának elnyeréséért?
„Zsellér vagy te, én meg székel
De egünkre egy nap jő fel.
Egy eső hull a földünkre,
Mért lennék, hát különb, mint te?” (Szentiváni Mihály)

„Kik-ki úgy szolgál, ahogy az Úr megadta neki.” (1Kor 3:5)

Ha a viszálykodásra azt az elvet hoztam fel példaként, hogy „Oszd meg és Uralkodj!”; akkor a gyakorlati alkalmazáshoz egy másik jelmondatot idézek: Egységben az erő!
Egységre törekvés – a választóvonal két oldalán levő elvek nem mindenben azonosak. Lehet, hogy semmiben sem. Arra törekszünk, hogy közös nevezőre hozzuk őket, vagy arra, hogy szembefordítsuk? Miért érdemes elvi egységre, egységesítésre törekedni? Néhány ország jelmondata magyarázatot kínál: Mert „Egységben erősebb az erény” (Andora); „Csak az egység óvja meg a szerbeket” (Szerbia) „Erős és boldog az egység miatt.” (Bolívia).

Még egyszer, összefoglalva:
A megosztottság még önmagában nem baj, mert versenyhelyzetet teremt. Baj akkor lesz belőle, amikor a versenyhelyzetben megosztott csoportok versengenek, viszálykodnak, irigykednek, ellenségeskednek. Együttélésük nem verseny- hanem konfliktushelyzet lesz.

Amikor a megosztottságot engedjük konfliktusos helyzetté átalakulni, akkor veszélybe sodorjuk emberi mivoltunkat, családi/nemzeti békénket, Istenhez kötődő kapcsolatunkat és mindazokat az értékeket, amelyeket Jézus követőiként és Isten munkatársaiként felvállaltunk, felvállalunk.

Amikor engedjük, hogy az elv-különbségek konfliktusossá tegyék életünket és nem a közös nevező kialakítására törekszünk, eleve elzárjuk magunk elől a lehetőséget, hogy Isten ajándékát, az ő „titokzatos és elrejtett bölcsességét” megismerjük. Ámen.