2009. április 29., szerda

Mit tehet egy (jó) idegenvezető?

Az elmúlt években két személy fogadta a templomlátogatókat: Kovács Zita és Kiss Kinga. Már többször hallottam róluk jó visszajelzést a csoportvezetőktől. A templom vendégkönyvében is nagyon sok helyen megköszönik nekik a jó vezetést.

Évente rendszeresen hoz ide csoportokat Székely Miklós. Már abban az időben is rendszeresen járt, amikor még nem vezetett ide aszfalt és csak azok jöttek, akik célirányosan tudták, hogy miért kell a székelyderzsi templomba eljönni. Vele járt itt a tavaly Beke István építésztechnikus, díszműbádogos. A templom hangulata, a hely varázsa és az idegenvezetés annyira lenyűgözte őt és a családját, hogy valamiképp szeretett volna köszönetet mondani.

Hazatérve elkészítette az Erdélyi Unitárius Egyház címerét 60*90 cm méretben.

És az 1602-ben leégetett templom újjáépítőjének, az egyházközség patrónusának, Petki Jánosnak a címerét 160*90 cm méretben.

A címerek előre festett, különleges acéllemezből készültek, ahhoz hasonló technikával, mint ahogyan az ólomüveg-ablakot készítik.

Beke István művész, hitvestársa és barátai kíséretében a tegnap (2009. április 28-án) adta át ajándékát az egyházközség azon elöljáróinak, akik a családias hangulatú ünnepségen részt vettek.

Gyönyörű ajándék, gyönyörű munka.
Engem ugyanennyire gyönyörít az, amiről ez a munka bizonyságot tesz.
Illés Cantus Hungaricusában énekelik: "Megint beszélünk, csak beszélünk / a nyelv mozog, s a kéz pihen / azt akarják, hogy Magyarország / inkább kofa, mint hős legyen."
Boldogít a tudat, hogy vannak emberek, akiknek nem csak a nyelvük, a kezük is jár. Boldogít a tudat, hogy vannak emberek, akik megértik ennek a helynek az üzenetét.
Boldogít, hogy vannak emberek, akik felvállalják ezt az üzenetet.
Boldogít, hogy vannak emberek, akik tesznek is ezért az üzenetért.

Köszönjük Beke István.
Köszönjük Székely Miklós.

Köszönjük Zita és Kinga.
Ezt (is) teheti egy (jó) idegenvezető az egyházközségéért, a templomáért, falujáért.

Köszönjük Istenünk! Petki István zsoltáros gondolataival: "Oltalmazónk, segedelmünk / Te vagy áldott Isten / Hatalmadnak, jóságodnak / Párja-mása nincsen / Kimérted a csillagoknak / Kerengő futását / Számon tartod szíveinknek / minden dobbanását." (Unitárius Énekeskönyv, 50-es zsoltár)
S.
ui. részletesebb és célirányosabb beszámoló az egyházközség honlapján olvasható

2009. április 28., kedd

Akiknek a lelkében dal van

Elindul Isten gyermeke, hogy felkeresse tájban is, szellemben is közeli, mégis távol levő testvérét. Amikor felszáll a buszra, még csak reméli, hogy minden rendben lesz. Vágyik rá, hogy rendben legyen, hogy szép legyen. Megérkezik. Értik a szót. Ugyanazt a zsoltárt éneklik, mint otthon. Úgy is imádkoznak. A képekről saját édes-nannya köszön vissza...

Udvarhelyszéki unitárius gyülekezeteink viszonylag közel vannak egymáshoz. Ehelyt van Székleyderzs; ahalyt Homoródalmás... Mégis olyan nagyok a távolságok. Gyülekezeti tagjaink többször találkoznak amerikaiakkal, hollandokkal, magyarországiakkal és közben semmit nem tudnak arról, hogy ehelyt, vagy ahalyt élő hittestvérük hogyan éli meg unitárius jelenét és milyennek tervezi jövendőjét.

Ezt a közelséget próbáltuk erősíteni, szépíteni, egymás számára örömtelibbé tenni. Ezért zarándokolt Székelyderzsbe a Homoródalmási Vegyeskar, hogy a lelkükben levő dallal egy örömteli istentiszteleten mosolyt varázsoljanak hittestvéreik arcára.



Az évszázados együtténeklési hagyománnyal rendelkező testvéreinknek boldogan üzenjük: láthatták sikerült! Mosolyt énekeltek a terített asztalért tüsténkedő Asszonykórus arcára, a gyermekek és fiatalok arcára, az együtt imádkozó testvéreik arcára...

A találkozás öröméért, a lélekből jövő éneklésért, a kellemes beszélgetésekért, a megszépített vasárnapért buzdítsuk egymást azzal az apostoli üzenettel, amellyel
Csete Árpád homoródalmási unitárius lelkész nyitotta meg a vasárnapi együttlétet: "Hálát adok értetek Istennek mindenkor..."(1Kor 1,1-9)

A Homoródalmási Vegyeskar


Ismerősök


Az asztal terítve


Házigazdák

2009. április 26., vasárnap

Új videók a YOU TUBE-on az egyházközség életéről

Harangszentelés - 20007


Határkerülés - 2007


2007-es híradás a a határkerülésről
(maszolstudió)

2009. április 24., péntek

Én Istenem, siess segítségemre!

Szomorú nap volt a csütörtöki. Jó barátunk, Karesz édesapjának volt a temetése. 53 éves korában halt meg. Testvére külföldön él,haza kellett várni, így elhunyta és a temetés időpontja között sok nap telt el. Nehéz lehetett számukra ez a hosszú virrasztás. Sokszor eszünkbe jutottak. Imádkoztunk értük, kértük, hogy erősítse meg őket a Teremtő.

Karesszel és testvérével Szilárddal sok emlék köt össze. Két esztendeig részesei és azt hiszem maghatározói is voltunk egymás életének. Ezért fontosnak tartottam, hogy azokat a gondolatokat, amelyek imádságként megszülettek bennem a szertartáson nekik is elmondjam:

Egyik télen a Keleti Kárpátokban, egy meredek oldalon, sűrű lucfenyős erdőrészen keresztülvágva akartunk rövidíteni. Minduntalan megcsúsztunk, felakadtunk, bevertük a lábunkat, fejünket, elestünk, botladoztunk...
Életeteknek azt az időszakát, amelyben most vagytok nagyjából ehhez tudom hasonlítani. Sűrű, sötét erdőben vagytok, nehéz és erőfeszítést igénylő a továbblépés, megcsúsztok és el is estek, elsértitek magatokat, elakadtok... Mindez ráadásul nem a fizikai testetekkel, hanem a lelketekben, a szívetekben történik.
Mi az amit tehettek ebben a helyzetben?
Az imádkozó zsoltáros az élet mulandóságával és veszteségével szembesülve ezt tette: Istenhez kiáltott! Kiáltott hozzá kétségbeesetten, vágyakozva: "...oh, Istenem, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!" (Zsoltár 71:12)Ezt tegyétek ti is. Kiáltsatok Istenhez. Kiáltsatok neki kétségbeesetten, kiáltsátok neki minden fájdalmatokat, haragotokat, kiáltsátok el neki félelmeteket, kiáltsátok neki kéréseiteket... Kiáltsátok őt, hogy siessen segítségetekre ebben a nehéz időben.
Miért jó az, ha elkiáltjátok Istennek mindezt?
Az Istenhez kiáltás először nagyon hangos lesz. Lehet, hogy perlekedő, számonkérő, haragos... Az állandó Istenóhajtással és segítségül hívással a kiáltás, a számonkérés, a perlekedés lassan áthajlik csendes, bensőséges, megerősítő imádságba: "sok bajt és nyomorúságot éreztetél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből is ismét felhozol (...)hozzám fordulsz és megvigasztalsz." (Zsoltár 71:20-21)
Hívjátok, kiáltsátok Istent, hogy siessen segítségetekre.
Ne feledjétek, hogy egyedül a sötétségben fél az ember, de ha a mellette levőnek megfogja a kezét, akkor kapaszkodó kezeik imádságosan kulcsolódnak össze és bátorítást adnak a félelemben.
Kiáltásotokat hallja meg Istenünk, gyásztól fáradt lelketeket keltse életre, vezessen ki benneteket abból a sötétségből, amelyben most vagytok és adjon nektek vigasztalást. Ámen.

Isten áldjon, Isten legyen veletek.
S.

2009. április 22., szerda

Besúgó voltam, szívem

„- Tudom – mondta Bokor Negriţoiu ezredes, aki beosztottjai előtt nemcsak a rangjából, esetleg sziporkázó szelleméből fakadó fölényt, de a példaadás erkölcsét, sőt a kölcsönös tiszteletet is fontosnak tartotta. – Eddig a parancsnok magyar volt, s az verethette a magyarjait, ahányszor akarta. Én nem vagyok magyar, és nem is verethetem. De – és itt fölemelte az ujját – a végeredmény a fontos. A megfélemlítésnek, félelemkeltésnek több módja is van, s bár Székvár most a soros kirakatváros, amely bizonyos dolgokban töbet engedhet meg magának, idővel olyan lesz, mint a többi magyar város Romániában. Nyugodt, csendes. Állóvíz. Amelyben még a bedobott kő sem vet fodrott.
Elhallgatott. A tekintete áthatóvá vált, élessé.
A két férfi megpróbálta állni a tekintetét, de aztán lesütötték a szemüket, mindketten a földet kezdték nézni.
- A legfontosabb: a nyomásgyakorlást egyenletesen kell tartani. Ha egy kicsit is engedünk, azt már a gyengeség jelének veszik. Akkor rögtön többet akarnak...
Rövid szünetet tartott, maga elé nézett, egy töltőtollat vett fel az asztalról, forgatta a kezében, nézte, mitha valami különös, láthatatlan mintázata volna:
- Meg kell mondanom, megvannak mindenre a módszereink, de idáig még nem jutottunk el a betelepítésekkel. A város első emberét, a városi első titkárt nem válthatjuk le hetente. Valahol kell legyen hivatkozási alapul is egy magyar, vagy legalább magyar nevű első titkár is. Mikor majd nem kell, majd ők, a székváriak fogják kérni, hogy román legyen. Ha látni fogják, hogy ahol román a városvezető, ott több pénzt kap a város. Gyárak, iskolák épülnek. Jobban fejlődik minden. Igen, ők kérik majd. Gondoskodni fogunk róla. Ezek kipróbált módszerek, s eljön ennek is az ideje. Csak nem most. Ami most fontos: túl sok rendezvény van itt, mindent ide, ebbe a városba összpontosítanak. És nem kell sok rendezvény. A kultúra öntudatot ad, nekünk nem kellenek öntudatos emberek. Így is, úgy tudom, túl öntudatosak az itteniek, vagy nem?
Bokor Negriţoiu élvezettel, lendületesen, már-már sziporkázva beszélt, mint aki fitogtatni akarja szellemi fölényét, vagy talán tisztánlátását, helyzetelemző készségét, közben, talán akaratlanul, elégedetten – összesúrolta tenyerét, s ilyenkor vékony ujjain átderengtek az erek. A fiatal tiszt, Nelu, elmosolyodott. Tetszett neki az új parancsnok. Már rég vallotta, száz jóképű tiszttel meg tudná hódítani Európát. Amivel elfoglalták ezt a földet, azzal is tartanák meg. És szépek az asszonyaik. De hangosan nem szólalt meg.”

Húsvét ünnepén könyvbemutatót tartott egyházközségünkben Lőrincz Gyurka bácsi. Sajnálom, hogy nem vettek a könyvéből, mert olyan könyv ez, amit minden emberrel elolvastatnék.
Ajánlom mindenkinek,
K

2009. április 20., hétfő

Merre tartasz Székelyföld?

Tegnap. Vasárnap délután. Istentiszteletek, vasárnapi iskola és a konfirmálók felkészítése után. Vasárnapi ebéd előtt. Megáll két gépkocsi a kapu előtt. Országbeli rendszám: CV, HR.
Bejönnek. Templomnézők.
- Isten hozta - mondom - tartsanak velem.
- Szabad fényképezni?
- A templomban nem, máshol igen...- mondom, és folytatnám tovább, hogy miért van ez így, hogy milyen kiadványokat vásárolhatnak, hogy ha kiadványhoz kell, akkor nyugodtan lehet, csak kérünk mi is a fotókból és 1 példányt a kiadványból is, és fizetni sem kell a fotózásért...

50 év fölött egynéhány esztendővel, vadászmellényben:
- Én (nevét természetesen nem mondta) a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vagyok; bizonyos fotószövetség elnöke, szeretném tudni miért nem lehet, hogy intézkedni tudjak.
- Nem hiszem, hogy ezt el tudná intézni - mondom.
- Én mindent el tudok intézni - válaszolja öntelten és pökhendin.
- Mivel ez belső szabályozás, nem a Kereskedelmi Kamarához tartozik, kétlem, hogy el tudná intézni.
Toporzékolni kezdett, körbeforgott egy helyben, mint egy hisztis kisbaba...
- Olyan reklámot csinálok maguknak, hogy senki nem lesz kíváncsi magukra. Tudja meg, hogy van legalább 200 felvételem erről a templomról...
- Miért olyan nagy baj, hogy még kettőt nem tud készíteni hozzá?-kérdezem.
- Akkor be sem megyek, ha nem lehet fényképezni, nem is érdekel. Ezért tart itt Székelyföld, mert mindig keresztbe teszünk egymásnak és akadályozzuk egymást...
- Tisztelt uram! Miért idegesíti fel előre magát, miért nem engedi, hogy befejezzem, amit el szeretnék mondani? -szólok közbe és elmondom, amit már korábban szerettem volna a fényképezésről, hogy volt rá példa, XY fényképezett, utána visszajött csoportokkal és a saját kiadványait árusította nekik a templom előtt. Na látja uram, ezért tart itt Székelyföld, mert engedjük, hogy ellopják, eladják az értékeinket.
- Úgysem megyek be! - toporzékolja magánkívül. És tényleg nem jött be.
Barátait körbevezettem, meséltem nekik a templomról, a faluról, az új feltárásokról, megmutattam hogyan tárolják a szalonnát...
- A világörökség név jár pénzbeli támogatással? - kérdezte egyik csapattárs.
Elmondtam, hogy semmivel, abból élünk ami a belépőjegyekből, kiadványokból származik, támogatások/adományok révén amikhez hozzájutunk, és amit pályázatok útján össze tudunk szedni.

Sajnálom X elnök urat, hogy olyan nehezére esett volna támogatni Románia egyetlen magyar világörökség kincsét.
Sajnálom x elnök urat, hogy csak a megvásárolt és kinyalt címeivel tud hivalkodni, de a nevére tán már nem is emlékszik.
Sajnálom x elnök urat, hogy befolyásos magyar emberként nem a segítségét ajánlotta fel, hanem a kekeckedés tett kedvére.
Sajnálom x elnök urat, hogy nem ismerte fel az értékőrzést, hanem azt fájlalta, hogy 200 fényképe mellé még +2-vel nem dicsekedhet önmagának.
Sajnálom x elnök urat, hogy 200 fényképéből 1 darabbal nehezére esett hozzájárulni levéltárunk bővítéséhez.
Sajnálom x elnök urat...


SAJNÁLOM SZÉKELYFÖLDET!
AZÉRT TART ITT, MERT FELELŐS BEOSZTÁSBAN ÉS BEFOLYÁSOS HELYEKEN ILYEN PÖKHENDI PITIÁNEREK (IS) ALAKÍT(HAT)JÁK SORSÁT.


ISTEN ÓVJA SZÉKELYFÖLDET!
S.

2009. április 14., kedd

7 vázlatos húsvéti válasz 7 nagypénteki kérdésre

„Ha megmondom nektek nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket nem feleltek.” (Lk 22:67)

Nem hiszitek - Pilátus nagypénteki kérdéseire nagypénteki válaszok
1. Te vagy-e a Krisztus? – „Te mondod” válaszolta neki Jézus. (Mt 27:11)
2. Nem hallod mi mindent vallanak ellened? – Jézus nem felelt. (Mt 27:13-14)
3. Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon nektek? – A főpapok és a vének rávették a sokaságot, hogy Barrabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. (Mt 27:17 és 20)
4. Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam szabadon nektek? – Barrabást. (Mt 27:21)
5. Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? – Feszíttessék meg. (Mt 27:22)
6. De mi rosszat tett? – Feszíttessék meg! (Mt 27:23)
7. Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok. – Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére ! (Mt 27: 24-25)

Megmondom nektek - Nagypénteki kérdésekre húsvéti válaszok.
1. Te vagy a Krisztus? – Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” (Mt 16:16)
2. Nem hallod mi mindent vallanak ellened? – „A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.” (Mt 12:30)
3. és 4. – Nektek: „Mert született nektek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus....” (Lk 2:1) „Ez nektek a jele...” (Lk 2:12) „Az üdvösségnek beszéde nektek küldetett.”(ApCsel 13:26)
5. Mit tegyek akkor Jézussal? – Jézus megkenetése Betániában. „Bárhol hirdettetik az evangélium az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (Mt 26:13)
6. De mi rosszat tett? – „Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 7: 28-29)
7. Ám ti lássátok! – „Jöjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták hol lakik és nála maradának azon a napon.” (Jn 1:40) „Jöjjetek és lássátok Isten dolgait.” (Zsolt 66:5) „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1 Jn 3:1)

Én kérdezlek - Nagypénteki kérdésekre a mi húsvéti válaszaink
1. Te vagy a Krisztus? – Nem csak kérdeznünk kell, vagy hárítani a válaszokat, hanem egyenesen meg kell vallanunk: Ő számunkra Krisztus, Isten felkent prófétája.
2. Nem hallod mi mindent vallanak ellened? –Nem hallgathatunk. Vallanunk kell arról, hogy bármit mondanak ellene ő, Jézus, az élő Isten fia, annak legjobb gyermeke, a mi igaz tanítómesterünk. (Unitárius Káté)
3. és 4. Nektek – Nem engedhetjük, hogy rávegyenek arra, mást kérjünk helyette. Nem szabad partnerek legyünk az elveszítésben. Ő NEKÜNK adatott.
5. Mit tegyek akkor Jézussal? –Nem azt kiáltani, azt szorgalmazni, hogy feszítsd meg! Azt kell tennünk, amit a betániai asszony tett: „Drága kenet volt és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.” (Mt 26:7)
6. De mi rosszat tett? – A felülről jövő hatalomtól kapott tudás megértése, elfogadása.
7. Ám ti lássátok! – Meglátni általa Isten, a mi Atyánk dolgait, felfedezni Isten képére teremtettségünket. Ne vére, hanem tanítása által az örökélet áldása szálljon ránk.

S.

2009. április 12., vasárnap

Húsvéti versike

Árok partján kis nyúl topog
Talpa alatt friss fű ropog
Ugrik egyet, eléd toppan
Piros tojás nagyot koppan.
Rajta van az üzenetem,
Kellemes Húsveti Ünnepeket!

Ezt most kaptam és igazán jó kedvre derített.
Köszönöm Zsolt,
K

2009. április 8., szerda

Dicsérjétek az Urat!

A tegnap hiterősítő istentiszteletre hívott meg Székely Kinga Réka, a Homoródszentpéteri Unitárius Egyházközség lelkésznője. Az istentiszteleten az alábbi prédikációt mondtam el. Prédikációt követően a gyülekezetnek megtanítottam a zsoltár énekelhető változatát is. Szép este volt, jól éreztük magunkat. Köszönjük Kinga.

"Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!
Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
Dicsérjétek az Urat a földről: víziszörnyek és mély vizek ti mind!
Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;
Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti cédrusok;
Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind ti földi bírák!
Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat! És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!"

A szentmártoni vásáron történt. Egy esztendős csikó rakoncátlankodott, amikor a lábát fel akarták venni. Tartották erősen a kötőfékjét, odaszorították a szekér oldalához, erőszakoskodtak vele. Az egyik vásárló azt mondja: Ennek nem lehet felvenni a lábát. Erre a csikó gazdája: Hát, már hogy az Isten [különböző jelzős szerkezetek és nemi szervek gyakori emlegetése] ne lehetne!

Az ember ha nem figyel, hamar szokásává válik, hogy minden elhibázott dolgáért Istent szidja: a türelmetlenségért, figyelmetlenségért, lustaságért, csak úgy megszokásból... Vagy azért mert az fakad belülről, a lelkéből; vagy azért mert tehetetlen dühében azt gondolja: Most legalább az Istennek megmondtam! Jól beszóltam neki!

Amikor divat szidni Isten nevét; amikor nem zavaró, hogy esetleg egy pap is jelen van; amikor nem gátol az intés, hogy „Isten nevét hiába fel ne vedd!”, akkor én a zsoltár felkiáltásával kérlek benneteket: Dicsérjétek az Urat!

- Felhívással kezdődik a zsoltár: Dicsérjétek ! Minden mondatát ezzel a felkiáltással indítja.
- Kik dicsérjék? - Egész hosszas felsorolást találunk. Egy szusszra nehéz végigmondani: mennyeiek, magasságban levők, angyalok, minden serege, nap, hold, csillag, ég, felhők, esővíz, földiek, tengeri szörnyek, óceán, tűz, jégeső, hó, köd, szélvihar, hegyek, dombok, gyümölcsfák, vadak, állatok, csúszómászók, szárnyasok, királyok, vezérek, bírók, fiatalok, öregek, legények, leányok
- Miért dicsérjük az Urat?
Mert ő a TEREMTŐ, akiről az Unitárius Káté így tanít: "az egész világ és mindnyájunk élete Isten alkotása". A zsoltár így összesíti ezt a tudást: „parancsolt és azok létre jöttek” ; „helyükre állított”
Mert ő a GONDVISELŐ, aki "rendez mindent a legbölcsebb célok szerint"(Unitárius Káté) és, aki a zsoltár szerint „rendelkezést adott”.
Mert ő ÖRÖKKÉVALÓ Isten, aki "öröktől fogva megvolt és örökké meglesz" (Unitárius Káté)és, aki a zsoltár tudása szerint „ég és föld fölé emelkedik”.
Mert ő IGAZ Isten, aki unitárius hitünk szerint "megítéli életünket és minden cselekedetünket" és JÓ, aki "minden teremtményével csak jót tesz, a jókkal és a büntetésre méltókkal is". A zsoltár ezt így összegzi „dicsővé teszi minden hívét”

Szükségszerű további miérteket kiolvasni a zsoltárból? Szükségszerű idézni a Bibliából olyan részeket, amelyek arra biztatnak, hogy Istent dicsérjük, amelyek arra intenek, hogy óvakodjunk attól, hogy megsértsük őt, amelyek tanítanak bennünket az Istennel való egy úton-járásra? Szükségszerű irodalmi, művészeti, teológiai példákat és érveket sorolni?

Szükségszerű lenne, de szükségszerűbb a sok példa, igazolás és érv helyett egy kis életvizsgálat tartása! Nézzük:
a. Szidod, vagy dicséred Istened? - Melyik van gyakrabban jelen az életedben? Melyik határozza meg életed: a Szenteltessék meg a te neved - vagy az istenkáromlás?
b. Ott van-e a helyed azok között, akik dicsérik Isten nevét? A zsoltár felsorolása szerint helyed, helyünk ott van az Istent dicsérők között: minden serege, fiatalok, öregek, legények, leányok...
c. Van egy okod, egy miérted, hogy dicsérjed Istent?

Dicsérjétek az Urat, a mi Mennyei Atyánkat. Dicsérjétek őt , mert ő teremtő, gondviselő, igaz és jó Isten. Dicsérjétek, mert ott van helyetek az őt dicsérők között. Dicsérjétek, mert életetek már elég ok az ő dicséretére, mert "élsz és már ez is valami.". Dicsérjétek az Urat. Ámen.

Áldott nagyheti készülődést.
S.

2009. április 6., hétfő

ISTENNEK szüksége van RÁD

„Mikor eloldották a szamarat, a gazdája megkérdezte: Miért oldjátok el a szamarat? Az Úrnak szüksége van rá. – felelték.” (Lk 19:31)

Az elmúlt héten egy lelkész vallomásszerű prédikációjában olvastam ezt a történetet: „Virágvasárnap volt. Egy asszony öngyilkos akart lenni. Úgy érezte nem szereti a családja, terhére van a férjének, gyermekeinek, sokféle betegségtől szenvedett. Gondolta, hogy mielőtt megteszi utoljára elmegy a templomba. Ott megdöbbenve hallotta, hogy a pap egyenesen neki prédikál, hozzá beszél: Az Úrnak szüksége van rád. Belemélyedt az imádságba és megértette Isten akaratát. Néhány évvel később elmondta a papnak, hogy annak a prédikációnak, annak az egy üzenetnek köszönheti életét, egészségét, felépülését. A beszélgetés után azon gondolkodott a pap, hogy mikor is mondott ő ilyesmit. Emlékezete szerint ő a virágvasárnapi történetből olvasta: Az Úrnak szüksége van rá. Az asszonyhoz akkor személyesen szólt az üzenet: Rád. Azóta a lelkész minden virágvasárnapon kap egy üdvözlőlapot az egyre hajlottabb hátú asszonytól.”

2009 virágvasárnapján Isten, a mi Urunk ezt üzeni a virágvasárnapi evangéliummal: Oldozd el magad! Szükségem van RÁD!

Életéből, közvetlen környezetéből bárki tud legalább egy olyan példát mondani arra, hogy Isten számít ránk. Én csakis szentírási történeteket választottam annak bemutatására, hogy Istennek szüksége van ránk:
- Jónás próféta története: Szárazföldön, tengeren, mindenhol megy utána az Úr, üldözi addig, amíg megfogja, mert terve van vele.
- Pál apostol elhívási története: „De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak amit láttál, és amit még ezután mutatok neked.” (ApCSel26:16)
- Zsoltár 139: “Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.”

A virágvasárnapi történet, Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulása egy provokatív cselekedettel indul. Oldjátok el!- mondja Jézus a tanítványainak, azok pedig a szamárra találva eloldják. A provokatív cselekedetet egyetlen érv magyarázza:Kell az Úrnak! E kettőt követi a a gazda reakciója: rákérdez a provokációra, majd az érv hallatán nem avatkozik bele a történésbe.

- Mit szólnánk, ha minden szó nélkül elkötnék az élethez szükséges háziállatunkat?
- Nekünk elég lenne érvként azt mondani: Istennek szüksége van rá. Terve van vele, ahhoz kell.

Megválaszolás előtt személyesítsük a kérdést.
Legyen, mondjuk lovas gazda, vagy bármilyen kedves háziállat gazdája. Tegyük fel, hogy én, a pap, bemegyek a kapun, egyenesen megyek a kedves háziállathoz. Elkötöm. Kifelé csak annyit mondok: Az Úrnak szüksége van rá. Terve van vele. Mi lenne a válasz?
a.) Beleegyezés: Az más. Akkor vigye.
b.) Felháborodás: Most ütöm agyon, ebbe a helybe!
c.) Csodálkozás, kételkedés: Magának elment az esze?
Egy szamár, egy ló, egy kutya, szívünkhöz nőtt kedvességek, használati tárgyak, eszközök... Le tudunk mondani róluk, ha az Úrnak szüksége van rá?

Személyesítsük még jobban. Virágvasárnap az ember Jézus belép az életünkbe és sírva kéri: Oldozzuk el magunkat, Istennek szüksége van ránk! Nem akar semmit elkötni tőlünk. Nem akarja elkötni szamarunkat, lovunkat, szívünkhöz nőtt kedves dolgainkat, eszközeinket, tárgyainkat... Minket akar elkötni. Mert Istennek szüksége van ránk. Rád. Rám. Mit válaszolunk?
a.) Belegyezünk – Az más. Akkor vigyen.
b.) Felháborodunk: - Mit zaklat itt minket a hülyeséggel?
c.) Csodálkozunk, kételkedünk: Elment az esze? Istennek szüksége pont rám? Pont rám, ilyen fiatalon? Pont rám ilyen öregen? Pont rám, ilyen betegen? Pont rám, ilyen elfoglaltan? Pont rám, a kételkedőre? Pont rám, aki nem is törődöm vele? Pont rám.

Igen! Pont RÁD! Pont. Ámen.

2009. április 5., vasárnap

Virágvasárnapra

Egy boldog ember

… és kérdi a madár:
Mit keres itt, ahol még
Az ember se jár?

… és mondja az ember:
Nyugalmat, békét,
és Istent is, hogyha vár;
de nyugodtan beszéljen anyanyelvén,
az emberét unom már…

Csip- csivít, csip- csivít,
csirrr- csivít
- így válaszol a madár.

Én is örvendek – szól az ember,
és boldogan
hazatalál…
(Bardócz L. Csaba)
K.