2009. június 29., hétfő

Jégverés napi istentisztelet

A mai ünnepi prédikáció ennek az imádságos gondolatnak kibővített változata: „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért.” (Efézusi levél 5:20)

2009. június 26., péntek

Esti vallomás


A megszokott esti altatások átalakultak esti beszélgetésekké. Ha a délutáni alvás összejön, akkor este nehezen alszik el a leányzó. Ilyenkor sok minden felötlik benne, amiket feltétlenül végig kell beszélni. Teszem ezt szívesen, néha több, néha kevesebb türelemmel.
Ma este eszébe jutott az, hogy milyen is lenne neki egyedül, ha mi elmennénk messze-messze. Elsoroltuk, mi mindent kellene tennie. Inkább ne maradjon még egyedül – zártuk le a témát. Mikor már azt hittem alszik, rám nézett és megkérdezte, hogy mi lenne ha mi meghalnánk? És ecsetelte hogyan...
A halál fogalmával találkozott. Hiszen nem egy temetés volt már a két gyülekezetben, amire látott készülni. És nem ódzkodtunk elmesélni, hogy hova megyünk, miért és mit teszünk. Láttuk is eljátszani a homokozóban, ahogy temet, és ez így rendjén is volt. De mi lesz ha mi meghalunk? És megválaszolta: az baj. Nagy baj. Majd angyali szemekkel rám nézett, átölelt és elaludt.
Nem tudtam szólni. Csak öleltem nagyon, nagyon szorosan. És köszöntem az együtt megélt időket.
Így nem hasított belém az elmúlás még akkor sem, amikor azt a két embert szakította ki az életemből, akiket a legjobban szerettem...
K

2009. június 23., kedd

Az elmúlt két hónap képekben

A szokáshoz híven pünkösd előtt egy héttel Székelyderzsen sor került a konfirmációra. Idén négy fiatal fogadott hűséget egyházának: Orbán Kinga Tímea, Dénes Evelin, ifj.Brok Árpád és Barta Klaudia:



Pünkösd ünnepén meglepetés-istentisztelet volt Székelymuzsnán. Az 51 éves házassági évfordulót ünneplő szülőket a gyermekek úrvacsorával, sok virággal és végtelen szeretettel lepték meg. A gyülekezet minden tagja osztozott Kerestely Domokos és Lídia örömében:



A székelyderzsi keblitanácsosok kalákában készítették el a régi iskola kerítését:



Ezzel párhuzamosan segítettek a törökbálinti önkénteseknek, akik nemcsak anyagilag támogatták egy korszerű mosdó elkészülését a várfalon belül:



De ezzel még nincs vége:) Mivel évek óta befolyik az esővíz a papilakra elérkezettnek látszott az idő, hogy kicserélődjenek a cserepek. Köszönjük a keblitanácsosoknak és a gyülekezeti tagoknak a segítséget:





Sor került a vasárnapi iskola idei kiértékelésére. A tavaly Törökbálinti testvéreinktől ajándékba kapott számítógép volt a tét. A legügyesebbnek Ballok Csabika bizonyult, aki gazdagabb lett egy számítógéppel. Őt követte Kovács Anita, akivel mindvégig szoros versenyben állottak. A harmadik helyezett Kovács Boglárka, akit szintén megdicsértünk ügyességéért.



Homoródalmáson járt az egyházközség asszonykórusa. Igazi lélekemelő találkozás volt, minden szempontból:



Mi pedig egy új jövevénnyel gazdagodtunk, aki a Bandi nevet viseli:



"... A kártyajátékot, amit életnek neveznek, az ember a kiosztott lapokból legjobb képessége szerint játssza. (...) Azt nem kérdezik meg tőlünk, hogy akarunk-e játszani. Ez nem választás kérdése. Játszanunk kell. A választás arra vonatkozik, hogyan játszunk." (Anthony de Mello)
Szép nyarat,
K

2009. június 22., hétfő

Hány óra a székelyderzsi vártemplomban?

Egy román nemzetiségű fotós járt itt nemrégen:Bogdan Balaban.
Elsősorban a toronyóra érdekelte, de sokat fényképezett és írt a templomról.
Nézzétek, olvassátok.
S.

2009. június 21., vasárnap

Egyházi hétvége - lelki örömök

Szombaton volt a Székelyudvarhelyi unitárius Egyházkör közgyűlése. Az egyházkör lelkészei, gondnokai, keblitanácsosai vettek részt rajta. Cél: a 2008. esztendőben zajlott egyházköri élet kiértékelése. 70 személy vett részt rajta. Bár egy kis késéssel indult, 2:25-re véget is ért. Sajnos olyan furcsán kezdődött és végződött, hogy sem a gondnok sem én nem kaptunk szót, hogy köszöntőt mondjunk és bemutassuk a templomot, egyházközséget. Maradtunk a szervezési fáradalmakkal.

Vasárnap az Asszonykórusnak volt fellepése Homoródalmáson.Viszonoztuk a Homoródalmási Vegyeskar korábbi látogatását. Derzsen barátunk, Vass Karesz tartotta az istentiszteletet, Almáson én.

Az Asszonykórust elkísérték a férjek és néhány gyülekezeti tag.
Csodás fogadtatásban volt részünk, csodálatos lelki ajándékokkal kedveskedtünk egymásnak. Istennek legyen hála.

Egy interaktív műsorral készültek, amely Székelyderzs tárgyi és szellemi értékeit mutatja be népdalokkal, a faluhoz és a templomhoz kötődő irodalmi szövegekkel, képekkel, videókkal. Ezzel a műsorral készülünk a falunapra és az ősz folyamán egy magyarországi gyűjtőkörútra. Homoródalmáson volt az ősbemutató, a főpróba.

Miért jó elmenni 10 faluval tovább?
Mert ott olyan hittestvérünk él, akivel egy nyelvet beszélünk. Ugyanazok a napi gondjaink, és ugyanúgy tudunk a gondok között imádkozni, örvendezni, énekelni. Mert hiába vannak testvérkapcsolataink Belső Magyarországon, Európában, Egyesült Államokban, ha egymásban itthon nem tudjuk tartani a lelket. Mert, "én unitárius vagyok, e hitben élek, dolgozom...".

Isten Áldjon.
Köszönet a Homoródalmási Vegyeskarnak.
Köszönet Csete Árpád barátunknak és családjának.
S.
Ui: hamarosan képek is következnek.

2009. június 16., kedd

Jó emberek jó kincsei

A Székelyderzsi Unitárius Vártemplom javára, az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete 2009. május 16-án jótékonysági koncertet szervezett Törökbálinton, a Munkácsy Mihály Művelődési Házban. A rendezvényt támogatta Törökbálint Város Önkormányzata is.A koncert előtt köszöntöttem az egybegyűlteket és egy PPS bemutatót tartottam a templomról. 2009. május 25-én az egyesület tagjainak önkéntes munkájával és helyi közmunkával megkezdődtek a munkálatok. Átadásra június 27-én,a határkerülés és falunap alkalmával kerül sor.

Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt vezetősége az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesületének!
Tisztelt egyesületi tagok, Törökbálint város polgárai!
Tisztelt egybegyűltek, magyar testvéreim!

Demeter Sándor Loránd vagyok, 5. éve a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség lelkésze. Nem vagyok székelyderzsi születésű, sem rokonom, sem boldog ősöm nem élt ebben a faluban. De szerelmese vagyok a Székelyderzsi Unitárius Vártemplomnak, és hiszem, hogy Isten feladatul szánta nekünk ezt a megszentelt helyet.

Önök, ezen a mai estén azért vannak itt, hogy gyönyörködjenek. Hallgassák az Ismerős Arcok népszerű muzsikáját és engedjék, hogy Wass Albert gondolatai átitassák a lelküket.

Én is gyönyörködni jöttem. Gyönyörködni az előadásban, és gyönyörködni Jézus örömhírének ma esti beteljesülésén. Jézus az ő örömhírében ezt tanítja: “A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót…” (Lk 6:45) Azzal, hogy ezen a mai estén Önök itt gyönyörködnek és támogatják az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesületének felajánlását a Székelyderzsi Unitárius Vártemplom javára, szíveikből jó kincseket hoznak elő.

Én még azért is jöttem a mai estén ide Törökbálintra, hogy röviden bemutassam Önöknek azt a helyet, amelyet én évek óta a szívembe zártam, és amelyen Önök a mai estén, ezekben a nehéz, mindenképpen válságos időkben segíteni kívánnak.

Én még azért is jöttem ide erre a mai estére, hogy a gyönyörködés és a bemutatás mellett tolmácsoljam a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség gyülekezetének köszönetnyilvánítását.

Köszönettel tartozunk a mai estéért Fábik Istvánnak, az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete elnökének, valamint az egyesület vezetőinek és tagjainak.

Köszönettel tartozunk Turai István úrnak, Törökbálint város polgármesterének, és a város önkormányzati testületének.

Köszönettel tartozunk Önöknek, akik eljöttek ide, ezen a mai estén.

Az unitáriusok több évszázados köszöntésével búcsúzom és sűrítem egyetlen kifejezésbe köszönetünket, jókívánságainkat: Isten áldja mindannyiukat!

Törökbálint,
2009. május 16.

2009. június 7., vasárnap

Vigyétek a hírt

"Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől és sok vaknak adta vissza a látását. Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Lukács evangéliuma 7:20-23

Férfiak, asszonyok, fiatalok! Isten evangéliumának hallgatására egybegyűlt Testvérek!

Az evangélium felolvasott részének üzenete egyetlen mondatban így hangzik:
Jézus az eljövendő, és ezt bizonyítja cselekedeteinek sokasága, valamint annak az isteni hírnek tartalma, amelynek továbbítására vállalkozott.

A hír továbbítása minden időben fontos volt. Fontos volt mert esetenként emberéletek, közösségi életek múltak azon, hogy a megfelelő hír a megfelelő időben célhoz érjen. Egy történelmi példával szemléltetem, hogy mi történhet ha a hír kellő időben nem ér célba. Unitárius egyházunk zivataros történetéből elevenítek fel egy időszakot az 1600-as évekből: 1618-ban Bethlen Gábor fejedelem elrendelte, hogy az unitáriusok tartsanak zsinatot, és határolódjanak el a szombatosoktól (zsidózó székelyek). A zsinatot Erdősszentgyörgyön tartották, részt vett rajta Keserűi Dajka János református püspök. Hamarosan meghalt Bethlen Gábor , az erdélyi fejedelemség irányítása rövid ideig feleségére Brandenburgi Katalinra maradt. Az ő engedélyével Keserűi Dajka János püspök elindult a szombatosok visszatérítésére Ennek leple alatt háromszéki látogatása során egy csellel az unitárius gyülekezetekből reformátust varázsolt. Sikó nevű unitárius lelkészt titkon református hitre térítette, a gyülekezetek látogatása során pedig azt kérdezték: Milyen vallásúak? Azok azt felelték: Mint a Sikó uram! Így vesztették el az unitáriusok a háromszéki egyházközségek legnagyobb részét A megmaradt gyülekezetek is a református püspök irányítása alá tartoztak. Unitárius püspök azokba az egyházközségekbe 1692. február 26-ig a lábát sem tehette be. 1692-ben Bánffy György kormányzó visszaadta egyházunknak a háromszéki egyházközségek felügyeleti jogát. Keserűi püspök útja így keserítette meg az Unitárius Egyház életét. Mindez elkerülhető lett volna, ha egyik közösségtől a másikig eljut a hír.

Az iméntinél egy jóval korábbi időszakból Szent László király törvényeinek, 28. fejezetét idézem annak szemléltetésére, hogy mennyire fontos volt minden időben a hír gyors célba érése és miként gondoskodtak a hírvivő útjának megszervezéséről: “Futó követ egy se merje a harmadik falun túl elvinni a lovat, és sem a templomba, vagy a püspök avagy ispán udvarába igyekező emberek, sem papok vagy egyházi személyek lovát el ne vegye szekerökből ki ne fogja. 1.) Különben akármicsoda lovat talál elviheti, hogy a király követségébe hamarabb járjon. 2.) Aki pedig a futó követet megveri, ötvenöt pénzzel, aki kantárszáron fogván visszatartóztatja, tíz pénzzel bűnhődjék.”

A történelem során továbbították a hírt pletykával, telepatikus úton, füsteregetéssel, dobolással, lármafák meggyújtásával, futárral, küldönccel, postán, telefonon… Ma már csupán egyetlen gombot kell megnyomni és megy a hír. Egész gazdasági társadalom épült ki abból, hogy ki tudja a hírt minél gyorsabban, hatékonyabban, különlegesebben, szaftosabban továbbítani. Ebben a nagy hírviteli fejlődésben, a piacosított hírvilágban is az a legjobb hír, amelyről személyesen győződünk meg. Amit látunk és hallunk.

Az evangélium felolvasott részében János tanítványai azért mennek Jézushoz, hogy meggyőződjenek egy hír valóságtartalmáról. Értékéről. A hír az, hogy Jézus az eljövendő, akire vártak. Jézus frappáns válasza emberismeretről tanúskodik. Úgy válaszol, mint, aki tudja, hogy mindenkiben benne van az a kételkedés, amit végül Nátánel mond ki hangosan: Jöhet-e valami jó Názáretből? Mint, aki tudja, hogy mindenkiben ott van az a fajta kételkedés, amelyet végül Tamás jelenít meg: Hiszem ha látom! Úgy válaszol János tanítványainak, mint, aki tudja, hogy ezeken a szűrökön át kell menni. Bizony könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint az emberek gyarló előítélet-szűrőin küldetéstudattal átpréselődni!
Jézus üzenete: Nem magyarázkodom. Amit a saját szemetekkel láttatok, amit fületekkel hallottatok az a hír.
Mit látnak és mit hallanak János tanítványai?
Látnak csodákat. Gyógyulásokat. Nem mindennapi dolgokat látnak. Látják, ahogyan a szegények, a koldusszegények hallgatják az evangéliumot. Látják, hogy azoknak is szól az evangélium.
Hallgatják Isten országának evangéliumát. Jó hírét. Örömhírét. Isten országáét, amley közöttünk és bennünk van. Nem külső világ. Nem egy másik csillagrendszer. Nem elérhetetlen. Nem halál utáni szépállapot. Rajtunk áll, hogy van, vagy nincs.
Hogyan távoznak?
„Amikor János tanítványai elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak...” (Lk 7:24) Ennyit tudunk. Megnézték, meghallgatták, elmentek. Elvitték a hírt.

Ma ez a hírvitel elég szomorúan néz ki. Így:

Vigyétek a hírt
(Jánosnak, 2009-ből )

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk, amíg vakok / lesznek az eddig látók
várunk amíg sánták / lesznek az eddig járók
várunk amíg a lepra / rólunk a húst lemarja
várunk amíg süket fülek / egy hangot sem hallanak.

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk amíg élőhalott / minden földön járó
várunk és nem hisszük el / hogy az örömüzenettel
hozzánk is érkezett / a názáreti Mester
várunk és nem hisszük el / hogy kinek jőni kellett:
Itt van. Megérkezett.


Jézus az eljövendő, és ezt bizonyítja cselekedeteinek sokasága, valamint annak az isteni hírnek tartalma, amelynek továbbítására vállalkozott. A megfelelő hírt, a megfelelő időben, pontosan továbbította. Esetenként ezen múlhat az életünk. Megnézzük, meghallgatjuk, elmegyünk. Elvisszük magunkkal? Elvisszük magunkkal!

Áldott szép napokat: S.

2009. június 6., szombat

Ha Te is meginogtál volna...

Tisztelt polgárok, kedves barátaink!

„Mindennek rendelt ideje van.”

Félretéve pártpolitikai szempontjainkat, és bízva a magyar összefogás jövőbeli kiteljesedésében, úgy gondoljuk: most itt az ideje annak, hogy vasárnap, június 7-én mi is elmenjünk szavazni. Szabad akaratunkból, senki által nem kényszerítve, egyedül a nemzet érdekét tartva szem előtt. Amikor Sólyom László köztársasági elnököt szinte kitiltják Romániából nemzeti ünnepünkön, amikor Szlovákiából ki akarják tiltani Orbán Viktort, a Fidesz-MPP elnökét, amikor Ukrajnában nyelvtörvénnyel lehetetlenítik el kárpátaljai testvéreink oktatását, amikor Délvidéken Vajdaság autonómiájának lényegét lúgozzák ki a szerb nacionalisták, amikor Romániában pártállami időket idéző módon távolítják el a magyar szakembereket csak azért, mert magyarok, akkor nem ülhetünk tétlenül.

Szlovák nacionalisták szerint nincs is olyan, hogy „Kárpát-medence”. Román eszmetársaik Székelyföld létét tagadják.

Mutassuk meg, hogy igenis létezik Székelyföld, igenis élnek magyarok Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében. Ez a mi felelősségünk is.

Nem négy pártpolitikust küldünk Európába, az Európai Parlamentbe, hanem négy magyart.

Egy a nemzet!

Aláírók:
Borbély Zsolt Attila, az MPP alapító tagja
Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke
Csinta Samu, az MPP háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke
Gergely Balázs, az MPP alapító tagja
Keizer Róbert, az MPP kolozsvári szervezetének elnöke
Lemák Rudolf, az MPP máramarosi szervezetének elnöke
Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke
Murvai Miklós, az MPP Arad megyei szervezetének alelnöke
Nagy István, az MPP pécskai szervezetének elnöke
Nagy Pál, az MPSZ alapító tagja, országos ügyvezető elnök
Orbán Mihály, az MPP országos szervezetének alapító alelnöke
Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének alelnöke
Simon Csaba, az MPP Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke
Tőkés András, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke

Jó megfontolni és elmenni!
K

2009. június 3., szerda

Victor és a Trianoni békeszerződés (Pontosabban: diktátum)

Francia. Kb. 25 éves. Katolikus. Gyalogtúrás.
Erdélyi gyaloglása spirituális utazás.
Székely El Camino.
A minap hozzánk irányították, hogy mi majd megmondjuk neki, hol sátorozhat a faluban.
Tört angolsággal megegyeztünk, hogy a kertünkben letáborozhat.

A Trianoni békeszerződés (egész pontosan: Diktátum évfordulója előtti napon egy francia táborozik egy magyar pap kertjében! 89 évvel a gyalázatos szerződés után! Amikor megkötötték biztosan nem számoltak azzal, hogy ilyen hosszú életűek leszünk. Mégis lettünk és leszünk!



Esett. Záporozott. Csordaeresztéskor megyek hátra, s hát Victor a halottas kocsira pakolva készül éjszakára. Különösebben nem lepett meg a dolog. 1998-ban egy ifjúsági találkozót követően, egy fiatalember versben örökítette meg a halottas kocsiban eltöltött néhány éjszaka emlékét. Victor mentegetőzve mondta, hogy esik az eső, nagyon kicsi a sátra és kényelmetlen, hát ezért. Mondom neki: ezen halottakat szoktak vinni a temetőbe! Azt mondja tudja, mert látta a Lucky Luke filmet. Így látott ő is halottaskocsit!

Végül a csűrben aludt. Szénában. Vittem neki jó erdélyi, magyar ételt: szalonnát, kolbászt, sajtot. Ne vigye rossz hírét a magyarnak!

Reggel korán elment.
Tányérját letette a lépcsőre.
Nem mondott köszönetet.

Ha egyszer egy reggelen, Trianon átka ugyanilyen szó nélkül hullna le rólunk... Megköszönnénk.

S.

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában!"