2009. szeptember 26., szombat

Hálaadásra

Sören Kierkegaard: Hála mindenkor

Uram, Istenem!
Téged hív az ember az ínség napjain,
és neked tartozik hálával az örvendezés idején.
Milyen nagyszerű dolog hálát mondani,
amikor minden nehézség nélkül belátjuk,
hogy jó és tökéletes ajándékokkal halmozol el minket;
amikor maga a szív is készséggel belátja ezt,
és földhöz tapadt értelmünk is hozzájárul azonnal.
De még boldogabb, aki hálát ad akkor is,
ha élete szomorú marad.
Még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is,
ha szíve elkeseredik és lelke elsötétül,
amikor a kétségek közt hányódó értelem hitszegővé lesz,
és az emlékezet feledékennyé válik,
amikor a szeretet rémülten visszaborzad,
és az okosság ellenáll,
nem is büszkeségből, hanem kedvetlenségből,
- még boldogabb, aki ilyenkor is hálát tud adni Istennek.
Mert az igazán szereti Istent.
Elmondhatja neki, a Mindentudónak:
,,Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!''

Adjon a jó Isten szép hálaadást!
K

2009. szeptember 23., szerda

Gazdagodjon bennetek a szeretet

Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel. (Filippi 1,9)




A 2009. szeptember 20-án tartott istentisztelet audió-változata (imádság, ének, prédikáció, áldás).
Helyszín: Székelyderzsi Unitárius Templom
Elmondja: Demeter Sándor-Lóránd unitárius lelkész

Meghatódottság

Jó együttműködési kapcsolatunk van a Fehárvár Travel utazási irodával. Rendszeresen ellátogatnak hozzánk csoportjaikkal. Ma is. A felforgatott templomban (vakolás előtt) kellemes órát töltöttünk együtt egy igen nyitott és érdeklődő (többnyire nyugdíjas) csoportjukkal. Szalonnanézőben egy idősebb öregúr megfogta a kezem és könnyes szemekkel mondta: Régen nem hatódtam meg ennyire. A Jóisten tartsa meg magukat, tegye eredményessé a munkájukat, áldja meg az életüket.

Szép imádság hálaadás ünnepére.
Köszönöm.

2009. szeptember 13., vasárnap

Nyugdíjbúcsúztató

Édesanyám középső lánytestvérének
Ilonka nénémnek
,












és az ő férjének,
Dénkó sógoromnak


volt a nyugdíjbúcsúztatója. Sok szép nyarat töltöttem náluk. Amikor náluk járok, vagy látom őket mindig eszembe jut egy-egy szép kőrispataki emlék. Mert ők a szalmafonás földjén, Kőrispatakon élnek. Anyai ágon erre az ünnepségre verődött össze a rokonság egy napra. Ők pedig (ahogy errefelé székelyesen mondják) igazán kitettek magukért. Azt volt jó benne, hogy ez mégis olyan természetesen történt. Ilyen emberek. Az utolsó falatjukat is képesek megosztani, odaadni. Valahányszor a székely vendégszeretetre keresek példát, őket tudom említeni (édesanyám másik testvérével együtt.) Néhány fényképben igyekeztünk elkapni a hangulatot. (Bár az én hangulatom nem volt csúcson, miután már egy kerek hete gyötör a fogfájás. Azért kidagadva, fogfájósan is jó volt velük lenni.)

Ünnepi ebéd


Nagymamám és édesanyám


Három nemzedék


Istennek legyen hála ezért az alkalomért is.
S.

2009. szeptember 7., hétfő

Megloptak...

Lassan egy hete ízlelgetem ezt a szót: MEGLOPTAK.
ROSSZ íze van.
Nem a pénzmennyiség fáj, hanem a BIZALOM. Hogy az tehette, aki több időt töltött el a házunkban. S ha több időt tölt el, akkor azt jelenti megbízunk benne.
Az egyház pénze sokkal inkább szem előtt van (a turisták miatt - többen tudják), abból viszont semmi nem hiányzik. (Komám poénja találó: az tehette, aki szereti az egyházát) Aki csak besurran, azt viszi el, nem keresgél.
A párom örökölt egy házat Énlakán, azt próbáljuk felújítani. Erre spórolgattunk. Beszéltünk a mesteremberekkel, hogy jöjjenek és készítsék el a tornácot és a kaput. Vennénk elé a pénzt. Hiányos. Ha felületesen belenézek az a látszat, hogy nem hiányzik.
ALJAS
Várom, hogy belenézhessek a szemébe. Mert ahogy mondják: a pénznek ördöge van.
De szomorú vagyok, mélységesen szomorú.
K

2009. szeptember 3., csütörtök

Újabb falképes munkálatok a Székelyderzsi Unitárius Vártemplomban

Pál Péter és csapata az idén tovább folytatja a vártemplom falképeinek 2007-ben elkezdett restaurálását. Továbbra is az északi falrészen, a Szent László legendaábrázoláson dolgoznak. A munkálatokat a Szülőföld Alap Iroda és Hargita Megye Tanácsa támogatja.







2009. szeptember 2., szerda

INDIAI FALUSI KERESZTÉNY IMÁDSÁGA egy városi látogatás után

Nem panaszkodom,
hogy itt villanyvilágítás nincsen.
De köszönöm Uram
a fénylő csillagokat és az ezüstös holdat.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem mehetek operába.
De köszönöm Uram
a fákon ülő madarak hangversenyét.

Nem panaszkodom,
hogy itt sem múzeum, sem szobrok nincsenek.
De köszönöm Uram
a pillangókat, melyek a vadvirágokkal játszanak.

Nem panaszkodom,
hogy itt vízvezetékünk nincsen.
De köszönöm Uram
a zúgó vízesést és a monszunesőt.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem kőházban lakom.
De köszönöm Uram
a bambuszt, melyből kunyhómat építhetem.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem alhatok puha ágyban.
De köszönöm Uram
a puha gyepet, melyen kényelmesen fekhetek.

Nem panaszkodom,
hogy itt telefon nincsen.
De köszönöm Uram,
hogy a barátaimért imádkozhatom.

Nem panaszkodom,
hogy itt vendéglő nincsen.
De köszönöm Uram,
hogy az emberek, a szomszédaim vendégszeretők.

Nem panaszkodom,
hogy itt nem élnek nagy filozófusok.
De köszönöm Uram,
hogy hihetünk tebenned.

Nem panaszkodom,
hogy nagy terveink a jövőre nincsenek.
De köszönöm Uram,
hogy tebenned reménykedhetünk.

Nem panaszkodom,
hogy mi itt műveletlenek és szegények vagyunk.
De köszönöm Uram,
amiért meggazdagítottál, hogy másokat szerethessünk.

(A mai napon nagy döbbenet ért. Ennek ellenére sokmindenért tudok köszönetet mondani. Csak így lehet megmaradni. K.)