Álom és szüret

Öt éve mindennapos terveink közé tartozik a templom rendbetételének ügye. Rengeteg hegyet megmásztunk ezért, sokszor nyakaszegetten értük el a földet, de azért belestünk a felhők fölé is, és minden egyes alkalommal megfogalmazódott, hogy ne adjuk fel! Az ügy kapcsán születtek a különböző rendezvények, ezt a célt szolgálják a kiadványok és nem utolsó sorban ezért kulcsolódnak imára a kezek – most már nemcsak helyben, hanem határokon túl is.
Egy ilyen „megmentési akciót” ajánlott fel ittjártakor a Budakörnyéki Székely Kör elnöke, Bege Attila. Az álomból terv lett, a tervből munka, majd a munkának megérett a gyümölcse. Hála legyen a mi egy igaz Istenünknek!
Hosszú az út az álomtól a szüretig. És keskeny. De jó arra is – a megvalósuláson túl – hogy barátokat adjon, közösséget kovácsoljon, jókedvre derítsen vagy akár megtanítson a bánatban is jelen lenni. Igen, mert egy ilyen út önismeret is, egyfajta tükör, amibe olykor nagyon nehéz belenézni. És még nehezebb ottmaradni avagy megmaradni. Hogy történt? Született egy asszonykórus, spontánul, olyan emberekből, akik szeretnek énekelni. Ez természetes. Aztán született egy érzés mellé: hogy jó együtt énekelni. Majd társult hozzá valami melegség is, amely akkor kezdett életre kelni, amikor elmaradt egy-egy esti találkozás. Ki tudná megfogalmazni mi az? Sok ilyen érzés szülte azt a műsort, melyben helyett kapott a varázslatos derzsi múlt, a maga sokszínűségével és fájdalmával, a népdalaival és táncával, a határkerüléssel és a kitaszított magyarságával, de ott van a jelene Lídi néni egyszerűségével és békéjével. És mindenek felett ott magaslik a „szentegyháza”, mely sokaknak ma is az „élet”.
Az utazás költségeit „megszolgálták” az asszonyok: kiflit sütöttek a turistáknak, akik boldogan ízlelgették a derzsi süteményt. Segítő emberek is társultak az útra, akik támogatásukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy utazásunk ingyenes legyen! Köszönet érte!
Budakeszin lelkes csapat fogadott. Egy szüreti mulatság kezdetén léptünk fel, melynek bevételét a templom javára ajánlották. S bár egy éjszakát végigutaztunk, mindenkinek volt kedve részt venni a bálon, együtt énekelni, beszélgetni, örülni vagy akár csárdást járni. Másnap az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete és Törökbálint polgármestere látott vendégül a helyi Művelődési Házban. Más jellegű fellépés volt ez. Csendesebb és megrendítőbb. De az itthonről vitt házi kenyér, szalonna és vörös hagyma ugyanolyan siker volt, mint Budakeszin:)
A pénz, ami gyűlt e két helyen elegendő lesz arra, hogy Szent László „megtisztuljon”. A restaurátorral beszélgetve kiderült, hogy az északi falrészen be tudják fejezni a feltárásokat, illetve sor kerül arra is, hogy a Szent László freskókat megtisztítsák. 1887 óta, amióta Huszka József feltárta, így állanak. Most jön el az a pillanat, amikor színesebben fog pompázni a szent király. Hála az összefogásnak, a segítségnek, az egymásrafigyelésnek.
Igen, ilyen nagy dolgokra képes a szeretet.
És ami számomra többlet, hogy magyarokként oldottuk meg ezt az „ügyet” - eddig.
K