2009. november 30., hétfő

Advent 2

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység,
embert és állatot megtartasz, Uram.
Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.


Milyen személyes a zsoltáros megszólítása: Uram, Istenem!
Magáénak tudja Istent. Ez az ő vall(om)ása.
"A vallás tehát: Isten állandó tettenérése az itt és most-ban" - olvastam minap konfirmálóimnak az Unitárius Ösvény tanítását.

Milyen sokszor tettenérjük Istent az életünkben! Ilyenkor magunkénak tudjuk. Odabújunk hozzá, mellé húzódunk egészen. Fagypont alatt szokták így saját testmelegükkel életben tartani társukat az elveszettek. Vágyjuk, hogy így felforrósítson melegsége!

Milyen tulajdonságait ismerjük meg ilyenkor?
Múlt heti bibliaóránkon mindenkitől ezt kérdeztem. Körbefutott a kérdés és senki nem hagyta válasz nélkül! Egyik idősebb asszony (konfirmált már több mint 50 éve!) gondolkodás nélkül rávágta:örökkévaló, tökéletes, mindenható, jó, igaz és irgalmas. Káténk 38-as kérdése szerint Istent így ismerjük meg az ő gondviselő munkájából. Sok egyszerűen elmondott, szép hitvallást hallottam azon az estén! A zsoltár szavai már nem tanítottak, nem újat mondtak. Alátámasztották azt, ami a szívekben amúgy is ott van: Az Úr, a mi Istenünk igazságos, ítélethozó, megtartó és szerető, befogadó, gondviselő, áldásosztó...

Milyen más az, amikor az Istenem, Uram nem csak egy szó. Tapasztalat.

Advent 1

A tavaly is igyekeztünk megszépíteni az adventi várakozást néhány gondolattal, üzenettel, vers közzétételével...
Az idén szentírási üzenetekkel és azokhoz kapcsolódó gondolatokkal igyekszünk nyomában lenni a karácsonysürgető adventi napoknak.

Mindenki várakozva néz rád... (Zsoltár 145,15)


Az gondolom egyértelmű, hogy mindannyian Istenre nézünk.
Várakozva. Adventben is. És még milyen sokszor az életünkben...
Várakozhatunk tétlenül. Karba tett kézzel. Sült galambot várva.
Várakozhatunk aktívan is. Ahogyan Jézus is tanította: "Zörgessetek és megnyittatik..."
Két kutyánk van.
Bárhonnan érkezzünk, rögtön ott van mindkettő a kertkapunál. Ugatnak, játszanak, szöknek, bújnának át alatta, egy helyben tapognak, reszketnek az örömtől...
Mindig eszembe jut róluk egy vers:
Nézd ezt a bolt előtt megkötött kutyát,
a gazdájára gondol és tépi hozzá magát
várja két lábon állva
számára a gazda az uvdvar az erdő a rét az otthon
a szemével kíséri
a farkával sóvárogja

csókolj mancsot neki
tanítja hogyan kéne Istenre várnunk (Jan Twardowski: várakozás)


S.

2009. november 27., péntek

Legyetek okosak

Íme, én elküdelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. (Máté evangéliuma 10,16)




Istentisztelet a székelyderzsi unitárius templomból 2009. október 27-én.
Prédikál: Demeter Sándor Lóránd, unitárius lelkész

2009. november 20., péntek

Istennel minden lehetséges

Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)




A 2009. október 11-én elhangzott istentisztelet hallgatható változata.
Helyszín: Székelyderzsi Unitárius Templom
Elmondta: Demeter Sándor-Lóránd

2009. november 17., kedd

Nőszövetség

Amikor megalakult az Asszonykórus, néhány asszony a gyülekezetből jelezte, hogy ők is csatlakoznának a közösséghez, de nincs hangjuk, nincs kedvük énekelni, túl öregek már ilyesmihez stb. Nem lehetne, hogy más formában találkozzanak egymással?
Úgy éreztük megérett az idő a Nőszövetségre. Vasárnap, istentisztelet után egy gyors megbeszélést tartottunk az istentiszteleten résztvevő, érdeklődő asszonyokkal. Melyik nap, hánytól stb. Nem volt sok választási lehetőség. Szerdán bibliaórák, csütörtökön kórus, pénteken a fiatalok színdarabot próbálnak. Hétfő, 7 óra.
A tegnap este megvolt az első nagy találkozó. 16 asszony döntött az este a gyülekezeti közösség mellett. Az általános szokástól eltérően pontosan, időre érkeztek.
Az estet 3 részre osztottuk. Az első részt áhítatra és a nők dicséretére szántuk: "Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó." (Példabeszédek 31,30)
A második részt szintén egy biblia idézettel vezettük fel: "az aszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek." (1Kor 14,34) Aztán pontosan az ellenkezőjét kellett tegyék: beszéljenek, beszélgessenek. És beszélgettünk... Emlékeket idéztek és közben elmondták mit is szertetnének ezeken az estéken...
Hirtelen eltelt másfél óra.
Az est harmadik, záró részében egy történet hagzott el. Vasárnap a prédikációban szóba került Jókai: Egy az Isten című regényének egy részlete. Ez a részlet hangzott el. Rólunk szól unitáriusokról. Ilyen egyháztagok kellenek, akik hasonlóképpen gondolkodnak.

– Elviszesz-e hát magaddal? – kérdezé a nő.

– Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.

– Jól tudod te azt, hogy ami tért a két karoddal átölelhetsz, az az én láthatárom; az én egész világom.

– Akkor még most csak rabom vagy. S abban én nem nyugszom meg. Én nem akarom veled elhitetni, hogy te egy hajótörött vagy, az én szívem egy mentő deszkaszál, melyen tovább úszhatol. Ez nagyon sötét prognosztikon volna neked is, nekem is. Hogy téged a kétségbeesés dobott volna keblemre! Miért kiáltottad azt, hogy „Ed io sono la condannata!”, mikor legelőszöt megcsókoltál?

– No! És nem esett jól neked az a csók?

– Nem! Fájt…

– Fájt – a csók?

– Fájt az, hogy te haragodban csókolsz.

– Nem volt-e okom elkeseredve lenni? Nem omlott-e abban a percben minden hamuvá, amit addig örökké égő fénynek hittem? Nem veszett-e el a hitem az emberi alakok istenségében; az áldások foganatjában, magában az emberi igazságszeretetben is? Akik engem mártíréletre, mártírhalálra elítéltek, maguk elfutnak az ő ítéletük elől. Mit higgyek én tovább azoknak az égig emelkedésében, akiket a földön így futni láttam?

– Összetéveszted a fogalmakat. A földet ők el fogják veszíteni. De az ég kulcsait mindig bírni fogják. Az, akit te futni láttál, a földi uralkodó volt, ki itt hagyta koronáját, aki ellen a hús és vér fellázadt. De a szellemek megmaradnak neki. A szentek, a dicsőültek serege, az apostolok, a vértanúk, akikkel telve van az a világ, nem jönnek eléje alkotmányt követelni, s százmilliói az élőknek fogják ezután is kérni tőle, hogy nyissa meg előttük ezen világnak kapuit, és teneked fájni fog a szíved, hogy kiléptél abból a fényes processzióból, amelyet ő vezetni fog.

– És ha le kellene érted mondanom magáról az égről; már meg van téve. Te jól tudod azt. Belőlem nem lehet többé más, csak az, amit a szép Cyrene mondott, vagy amit te mondtál.

– S te választottál a kettő közül. Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned az utat odáig, ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell térned az én vallásomra.

– Készen vagyok rá.

– Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.” Neked előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.

– S hogyan ismerem meg őt?

– Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt, hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van; örülni a munkának, a hűségnek, a megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk – hogy legyünk „boldog emberek” abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az én atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene; akkor nem fog neked fájni az én csókom.

– Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?

– Mind jobbak ők nálamnál egytül egyig.

– Akkor már szeretem őket.

…És többé egyiküknek sem fájt a másik csókja.


S

2009. november 14., szombat

Imádság



Helyszín: Székelymuzsnai Unitárius Templom
Elmondta: Újvárosi Katalin unitárius lelkésznő

2009. november 13., péntek

Kántorgondok

"...és éneklek a felséges Úr nevének..." (Zsoltár 7,18)


11 év kántorkodás után lemondott tisztségéről Ádám Zsolt énekvezér, a helyi János Zsigmond Általános Iskola igazgatója. Istentisztelet idején a gyülekezet nevében megköszöntem neki 11 év munkáját.

Vasárnap rendkívüli keblitanácsi ülést tartottunk és igyekeztünk számba venni a tisztség betöltésére adott lehetőségeket.

Hamarosan vasárnap, istentisztelet. Még nem tudom lesz-e kántor?

Az este próbája volt az Asszonykórusnak. Végigénekeltük az istentiszteletre kiválasztott zsoltárokat. Az Asszonykórussal arra készültünk, hogy szólamokban kezdik el tanulni énekeskönyvünk zsoltárait. Lemondtak róla. Kérésemre fontosabbnak tartják, hogy ott legyenek az istentiszteleten és énekeljenek. Az egyházközség hitélete most ezt követeli meg. Közben - a székelyderzsi előadás mellé - szeretnénk összehozni egy olyan műsort, amely unitárius nagyjaink kedvenc zsoltárain keresztül mutatna be unitárius hitélet-képeket.

Egy félezres gyülekezet énekvezért keres. Olyant, aki a kórus zenei útját is egyengetné.

Mert énekelnénk is az Úr nevének.

S

2009. november 9., hétfő

Miénk itt a tér!

Miénk itt a tér! - felhívással fordulunk mindazokhoz, akiket hozzánk hasonlóan felháborított a Matyi tér múlt heti látványa. A Főtér továbbra is a miénk, s a mi feladatunk azt élettel megtölteni.
A kolozsvári magyar egyetemi hallgatók közkedvelt terére hívjuk november 10-én, kedd este 18 órától mindazokat, akik velünk együtt újrarajzolják azt. Élő teret alkotunk élő virággruppokkal, sétányokkal, padokkal. Felelevenítjük a Főtér régi arcát. Tudjuk, hogy a nyugati trendet hazai változatban majmoló átalakítást már nem állíthatjuk meg, de célunk nem is ez. Azt szeretnénk, ha az lenne a tér, ami volt: a magyar egyetemisták találkozóhelye, a mindenkori magyar lakosság jelképes és tényleges városközpontja.
Várunk fiatalt, felnőttet, hogy csatlakozzon a csírázó mozgalomhoz, és együtt lakjuk be a teret hétről hétre, hónapról hónapra!
Viszlát kedd este 18 órától a Főtéren!

A kezdeményező kolozsvári fiatalok

2009. november 6., péntek

Az Udvarhelyi Híradó Hit-Vallás rovatának születésnapi ünnepségén egyházközségi esemény miatt nem lehetünk jelen. Az Asszonykórussal és az Erdélyi támogatókkal a jótékonysági út kiértékelését tartjuk, egy kis kosaras mulatsággal megsépkelve. Erről is fogunk írni, de most egy levélváltás olvasható köztünk és Molnár Melinda, a Hit-Vallás rovat szerkesztője között.


Kedves Melinda, tisztelt Házigazdák, ünneplő Testvérek!

Székelyderzsből, a történelemmel együtt élő faluból, a végvárból, szeretettel köszöntünk mindannyiatokat a Hit-Vallás 3. születésnapi ünnepségén. A tavalyi itt, Székelyderzsen, ünnepelhettük Melinda híradós munkájának, és a Hit-Vallás rovatnak 2. születésnapját.

Mivel -egyháközségi esemény miatt- személyesen nem tudunk veletek ünnepelni, úgy ildomos, hogy legalább írott formában továbbítsuk köszöntésünket és jókívánságainkat.

Ildomos, és volt házigazdaként kötelesség is.
Ildomos, és a Melinda iránti barátság is erre késztet.
Ildomos, és a Híradó ránkfigyelése is kötelez.

A Hitvallás rovatnak még sok születésnapi ünnepséget kívánunk.

Melinda!
Számodra hitet, kitartást, jó munkát és egész életedre a mi egy igaz Istenünk áldását kívánjuk.
Áldjon meg téged a jóságos Isten, ma és holnap, és minden időben.

Demeter Sándor-Lóránd és Újvárosi katalin
unitárius lelkészházaspár
Székelyderzs-Székelymuzsna


Megosztom naplónk olvasóival Melinda válaszát is, remélem nem neheztel majd miatta :))

Kedves Kata és Sándor,

köszönöm szépen a levelet! Nekem azért nagyon fogtok hiányozni, de persze az állapotbeli kötelességet tiszteletben tartom.
Sokat foglalkoztatott az elmúlt napokban a kérdés: nem is az a fontos egyazon időben egy helyütt sokan legyünk, hanem sokan, nagyon sokan gondoljunk szeretettel egyazon célra. Nekem ilyen a Hit-Vallás, és ami abból sarjadzik.

Most izgalmasak a napok, nem is nagyon tudok más témával foglalkozni, de hét végén remélem egy kicsit aludhatok. :-)

Szép együttlétet kívánok Nektek és jó mulatságot.

Szeretettel ölellek,

Melinda


S

2009. november 2., hétfő

Magyarország népszerűsítése

Naponta tízezer ember nézi meg a YouTube-on a hazánkat népszerűsítő, Budapesten játszódó rövidfilmet. A Get Engaged című filmben egy kibontakozó szerelem történetét láthatjuk, miközben a háttérben, a főváros a legszebb arcát mutatja.

A kisfilm különlegessége, hogy a sztoriba szervesen beépülve szerepet kapnak a világ meghatározó találmányai: melyek mind magyar feltalálóktól származnak. A kivételesen jól sikerült országimázs-filmet Madarász István a Budapest Business Region megbízásából egy müncheni kiállításra készítette. A kisfilm azóta a YouTube új sztárja lett.

Sokan lelkesednek a filmért, azonban sok a kritikus hang is, például, hogy rossz a zene, és csak régi találmányokat mutatnak be. A negatív vélemények ellenére azonban a Get Engaged nagyon gyorsan óriási karriert futott be, és a vírusmarketinggel terjedő film sokat használ hazánk külföldi megítélésének.
Forrás itt

K