2009. december 30., szerda

Karácsonyi üdvözlet



Nem akarok nagyon érzelgősködni, de igen szíven érintett mindkettőnket Dénes Hilda, Magyarországon élő, elszármazott óvónő karácsonyi üdvözlete. A lelkesedése, a nyilvános köszönetmondása, az, hogy a székelyderzsiek közé sorol. Köszönjük.
S.

2009. december 28., hétfő

Karácsonyi forgatagban

Sok szempontból más volt ez az ünnep a többinél. Hosszú volt, fárasztó, de nagyon szép. Alig volt időnk pihenni a történések között, ám mégsem a fáradtság él bennem, hanem az ünnep bensőségessége, varázsa és embersége. Istennek legyen hála ezért!
Első napján délelőtt úrvacsorát osztottunk, délután következett a gyermekek műsora, este pedig a fiatalok előadásában színdarab, melyet bál követett. Másodnapján sor került a muzsnai gyerekek műsorára. Ezután megkereszteltem két kisgyermeket. Délután a betegeknek vittünk úrvacsorát, este a vasárnapi iskolásokkal és a konfirmandusokkal kántálni voltunk. Harmadnapján istentiszteletek, ma kepe-szedés... Jól jön pár nap pihenő:)
Íme a felsoroltak mellé néhány kép is:
A nagy karácsonyi öröm

A székelyderzsi gyermekek betlehemese és szavalatai:

Az alkohol öl egyik jelenete:

Süt a hold kezdő jelenete:

A székelymuzsnai gyermekek meghitt szereplése:

Keresztelés

K

2009. december 23., szerda

Üdvözlet a főpásztortól



Karácsonyi csillagok

Gondolatok az Úr 2009. esztendejében az ünnepre készülve

Bármerre nézek is, minden arról beszél, hogy karácsony ünnepére készülünk. Minden pompában áll városunkban, Kolozsváron. Kis üzletektől nagy áruházak kirakatáig minden csillog-villog. Elvarázsol az utcák és terek esti ragyogása. Még az otthonok ablakaiból is látni lehet azokat a jeleket, amelyek ilyenkor karácsonyra figyelmeztetnek: a villogó apró fények, a Mikulások, a mézeskalács-figurák és egyebek. Mindenik hordoz valamit a karácsony misztériumából.

Gyermekkoromtól szerettem csillagokat készíteni a karácsonyfára. Előkerültek az aranyos, ezüstös papírok, én pedig rajzoltam, vágtam a csillagdíszeket, később gyermekeimet is bevontam az ünnepre való készülődésbe, majd a vallásórára járó gyerekekkel együtt, éneklés és versmondás közepette készítettük a sok-sok karácsonyi csillagot. Izgalmas pillanat az volt, amikor az elkészült csillagokra ki-ki ráírta a maga nevét, és karácsonyestén az ünneplésben, a közös ének és versmondás mellett az elkészített „személyes” csillagjainkat a karácsonyfára akasztottuk vagy átadtuk ajándékba valakinek. Egy ilyen alkalommal merült fel bennem a kérdés: valóban tudunk-e csillagok lenni? Csillagjai vagyunk-e egymásnak, a közösségnek, a társadalomnak? A karácsonyt sok díszítő elem teszi varázslatossá. Ott van a jászolbölcső, amely mély üzenetet tömörít. Ott van az angyalok kara, a királyt kereső napkeleti bölcsek, a gondterhelt pásztorok. Ez alkalommal a csillagot emelem ki. Azt szeretném megtudni: ebben a csillogásban, ragyogásban, amelyet mesterségesen magunk köré varázsoltunk, észre tudjuk-e venni ezt a csillagot?

A karácsony ünnepe elképzelhetetlen csillag nélkül. A csillag megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek és az egyszerű pásztorok. Hogy ez így történt-e vagy sem, hogy későbbi korok embereinek képzeletében született-e meg a gondolat, és ők kötötték-e össze Jézus születésével, ez a kérdésen mit sem változtat. Az sem segít, hogy csillagászati számításokkal akarjuk igazolni az Írás állításait. Mindezektől függetlenül ma is eleven erő tör fel ebből az evangéliumi üzenetből: „amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt örömük.” (Mt 2,10)

A csillag mélyen beépült vallásos szemléletünkbe – még a Jézus születése előtti korból –, a kereszténység elterjedésével pedig még inkább keressük jelképes üzenetét. Karácsonyt nem is tudjuk gyertyafény, csillagszóró és csillag nélkül megünnepelni. A jézusi tanítás értékének persze nincs köze ehhez a csillagjelenéshez, személyének nagysága is független ettől. Jézus nem azért nagy tanítónk, mesterünk és megváltónk, mert születését égi jelekkel adták tudtára a világnak, hanem azért, mert megmutatta, hogy mint Isten teremtményei és gyermekei igenis tudunk csillagfénnyel és „csillagenergiával” világosságot, jóságot árasztani. Ma azt kérdezem: díszítőelemként, puszta kellékként van jelen a csillag ünneplésünkben, vagy pedig karácsonyi fénye, sugárzó energiája át tudja hatni egész lényünket és gondolkozásunkat?! Betölti-e életünket ez a fényesség – nemcsak karácsonykor, hanem minden nap?

A csillag jelképe végigkíséri életünket, történelmünket. Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillagmintát szőttek anyáink szövőszékeik fölé hajolva. Meséink-dalaink tele vannak csillagokkal, mutatják az utat a szegénylegénynek vagy katonáinknak a harctéren. Ma is, amikor kicsinyek látják meg Isten napvilágát, szüleik élete egén csillagokként ragyognak. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba a mi szüleink is kimondott vagy titkos vallomással: életem csillaga, fénye! Ám, karácsony csillaga egészen mást jelent.

Karácsony ünnepén a nagy harsogásban és csillogásban csendesedjünk el – Jézus élete, tanítása és példája segít a feleletet megadni! A sokrétűen összetett és bonyolult emberi életre Jézus egyszerű, mindenki által érthető példát állított. E példa követésére hívta el tanítványait. Nemcsak magáról állította, hogy „én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12a), hanem tanítványairól is kijelentette, hogy „ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14). Nemcsak arra intett, hogy „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8,12b), hanem tanítványait is buzdította, hogy „úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket.” (Mt 5,16)

Keresztény Testvéreim! Szaknyelven a csillag olyan égitest, amely energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik – szemben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és elenyésző saját sugárzást bocsátanak ki. A népi gondolkodás nyelve azonban régebben valamennyi égitest szinonimájaként használta a csillag szót. Ezt a gondolatmenetet folytatva ez esztendő karácsonyünnepén a bennem munkáló kérdésre így próbálom megadni a választ: ha igazán csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és bennünket oda emel. Jézus evangéliumában olyan Istenről beszél, aki mindannyiunk Atyja, aki képesnek tart arra, hogy életünkben bizonyságot tegyünk a jóról, szépről és igazról. Jézus élete megmutatta, hogyan lehetséges ez. A gondolkodni tudás erejével ismereteket gyűjtve, a szív szeretetével élve, és a jóságot cselekedve Isten országa munkásai tudunk lenni! Nekünk csak Jézus tanításait kell megtartani és követni. Ha pedig – a csillagászati nyelv szavára utalva – bolygók vagyunk, akkor a központi isteni „naprendszerünk” fényét kell visszaverni. Akár csillagként, akár bolygóként az ember életének értéke abban áll, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza. De ne csak karácsonykor! Ezért Jézus születése ünnepén így hangzik felénk az üzenet: nem lehetsz kellék vagy díszítőelem! Küldetésed van, hogy csillagként ragyogj! A kereső, bolyongó földi halandó, ha meglát, nagy örömmel tudjon örvendezni.

Napkeleti bölcsekről szól a régi bibliai tudósítás, de neked a jelenben, a mában kell tudni örvendeni. Ezért egymásnak kell a bennünk lobogó fénnyel világítani, utat mutatni. Legyünk egymásnak örömöt adó, a szeretet energiáját átadó karácsonyi csillag! Ebben a hivalkodóan díszes karácsonyi pompában ragyogjon a magunk egyszerű kis csillagfénye! Ez ad a léleknek meleget és világosságot. Otthonainknak, közösségeinknek ez ad békét és nyugalmat. Ady Endre szép gondolataival zárom elmélkedésemet:

„Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”

Légy segítségre, hogy ez valóra tudjon válni, és az angyalok karával együtt énekeljük az Istent dicsőítő himnuszt: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14)
Legyen boldog karácsonyunk Isten gazdag áldásával!

Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök

2009 decembere

2009. december 22., kedd

Karácsonyi csomagok

Minden karácsony úgy él a lelkemben, hogy a család mellett gyermekeket látok, akik csillogó szemekkel lesik a feldíszített karácsonyfát, megfeledkezve arról, hogy fáznak, hogy izgulnak a versmondástól. Valami nem e világi történik a szemükben. Ha karácsonyra gondolok nem a felnőttek jutnak eszembe, mindig ők, a gyerekek.
Így karácsony előtt mindig külön harc alakul ki, hogy kik, miért, és miért ne kapjanak csomagot. Sok rossz élményem van ezzel kapcsolatosan. Az egyik az, hogy a gyerek miután megkapta az ajándékát, eladta. A másik az, hogy az a nő, aki karácsony első napján úrvacsorát vett áhítatosan, másodnapján ugyanott, az úrasztala mellett kiabált, hogy az ő unokája miért nem kap csomagot. Továbbá fájnak az érvek is: ha a szülő nem fizet kepét, a gyereknek hogy adjunk csomagot?! Ha a szülő olyan amilyen a gyermek sem különb! Régebb az volt a szokás, hogy aki szerette volna, hogy a gyereke/unokája csomagot kapjon, fizetett egy bizonyos összeget. Amikor idekerültünk e miatt nagyon sokan háborogtak. Nem tetszett az a rendszer. Most mintha jobb lett volna az. Rengeteg véleményt hallottam. Ember legyen a talpán, aki el tud ezen igazodni.
De elfeledkezünk valamiről: a gyerekekről. Aki nem hibás a szegénységért, a felnőttek harcaiért, a felsorolhatatlan dolgokért. Mert még Isten tenyerén él!
Az este egy szomorú eset történt. Beszélgettünk egyházi emberekkel a csomagosztásról, annak jó és rossz oldaláról, csínjáról-bínjáról, s közben elfeledkeztünk arról, hogy a kislányom ott van mellettünk. Egy adott pillanatban megváltozott az arca, elfordult és majdnem sírni kezdett. Később, amikor beszélgettünk róla azt kérte, hogy jó-e a gyerekeknek mind adjunk csomagot...
Hát ennyit a felnőtt játékainkról! És az ítéletről, amely nem a mi dolgunk lenne...
K

2009. december 20., vasárnap

A szűztől való fogantatás

Új Zélandon az anglikán egyház egyik haladó ágazata ezzel a plakáttal kíván vitát gerjeszteni Jézus születésének kliséiről.

(Szegény József! Ilyen isteni szeretkezés után nincs könnyű dolga.)

Merész az ötlet és én arra gondoltam, mi lenne, ha itt Erdélyben, az Unitárius Egyház ilyen plakáttal töltené meg karácsony előtt a falvakat, városokat?
Hittanilag tehetnénk. Sőt. A többi gusztus kérdése. De az a másik véglet is, amely megkérdőjelezhetetlennek tartja a Szűzanya misztériumot és a köréje épülő kultuszt.
Egyszer papnövendékként arról beszélgettünk: Milyen következményei lennének annak, ha következetesen és nyíltan terjesztenénk hittani elveinket? Szinkretizálódott gyülekezeteinkből biztosan sokan távoznának. És biztosan nagyon sok új tag is érkezne.
De még tükör által homályosan látszódnak a dolgok, mintha mást hinnénk és mást tanítanánk.

Ui: Máris kiváncsian várom húsvét ünnepét. Ha következetesek Új Zélandon, akkor lesz egy plakát a feltámadás kliséiről is.
S.

2009. december 17., csütörtök

Karácsonyi színdarabos bál

Székelyderzs hagyományos világához hozzátartoznak a karácsonyi és szilveszteri bálok. Volt idő, amikor a karácsonyi időszakban öt-hat bál is volt, de volt idő, amikor egy sem.
A fiatalok próbálkozása a hagyományokhoz vezethető vissza. Szeretnék ha valami szép és tisztelnivaló visszacsúszna ebbe a meggabalyodott világba. Így várunk mindenkit karácsony első napján nagy szeretettel nevetni és bálozni:) Két színdarabot adnak elő a fiatalok: egyik csoport a Süt a hold című vígjátékot, a másik csoport pedig Az alkohol öl címűt.
Az alább látható felhívást Kerestély Hunor készítette:

K.

2009. december 14., hétfő

ADVENTRE HANGOLÓDVA

A Végvár újságunkba advent első hetén a fenti címmel írtam egy cikket. Prédikáltam is róla. Sok visszajelzés érkezett az emberektől, hogy valóban: a vakító fényben észrevenni az igazit nagyon nehéz. Sokkal egyszerűbb a sötétben megtalálni a fényt, mint a nagy fényességben kiszűrni azt a kicsit, az élőt, az igazit...
Az eddigi években már advent elején tudtam, hogy mit főzök karácsonyra, ki mit kap ajándékba s így tovább. Az idén valahogy nem fontosak ezek a dolgok. Valahogy kialakulnak. Nem idegelem magam azért, hogy lassan nagyhét és minden romokban hever, érzem hogy jön az ünnep és azt is, hogy mire megérkezik minden rendben lesz. Mert mindig rendbe kerülnek a dolgok – akár idegelem magam, akár nem... Legalábbis minden év történése erre bólintott rá.
Számomra idén hamarabb érkezett az advent. Valamikor az ősz folyamán. Azóta nagy átalakulásban vagyok, vagyunk. Gyülekezeti szinten is hasonlóképpen. A téli estek beálltával szinte minden estére program alakult ki: nőszövetség, bibliaóra, asszonykórus, fitalokkal színdarabpróba. Minden ilyen alkalom egy-egy esély volt arra, hogy közelebb vigyen az ünnephez, Istenhez, és nem utolsósorban önmagamhoz/önmagunkhoz. A bibliaórák nyüzsgése és nyitottsága megtanított arra, hogy külön ajándék az, amikor 15-20 ember alkotja meg az aznapi isteni üzenetet. A nőszövetség és az asszonykórus az elmúlt héten Molnár Melindát hívta meg, hogy a maga lelkületével gazdagítson bennünket. Két külön alkalommal jött közösségünkbe, hozni az advent egy-egy életszerű mozzanatát. Nagy segítség volt sokunk számára átgondolni, átértelmezni, átrendszerezni az élet különböző oldalait. Ezeken az estéken Isten odahajolt hozzánk és mi is odabújtunk Hozzá elmondani örömet, szépséget, reményt, bánatot és az egész útat. Ezeken az estéken jó volt megállni és csak szemlélődni. Ezeken az estéken nemcsak rácsodálkoztunk az életre, hanem megerősödtünk: csak úgy érdemes ha jobbá tesszük azt!

Áldott ünnepvárást! K.

2009. december 11., péntek

2 építési projekt

Vajon miért írok ezekről a történésekről ebbe a blogba?
Mert java része a személyes (értsd: családi) terünkben történik.
Vagy ha nem, akkor is életünk részei.
A mulandóság megörökítései.
Hát ezért.

Projekt 1 = Papilak előterének felújítása, ablak-, ajtócsere


Befolyt a víz, penészedett minden. Télen jégpálya volt az előszoba. Tavaly anyósom akkorát esett, hogy majd agyrázkódást kapott.

A keblitanács megbízásából Kovács B. Domokos és Csukor Dezső leeresztették a mennyezetet és előkészítették a helyet az ablakok és ajtók kicserélésére.

Az ablakokat, ajtókat id. és ifj. Oroszhegyi Ernő készítette. Fehéregyházán élnek, de innen származnak Székelyderzsből. Annak az Oroszhegyi családnak a leszámazottai, akik az 1600-as évektől az 1980-as évekig nemzedékről-nemzedékre adták egymásnak a "kastélyőrséget", harangozást.

Hirtelen így nézett ki a papilak...
Aztán lassan minden a helyére került.


Projekt 2 = Régi iskolában egy nagy terem felújítása

A keblitanács Kovács B. Domokost és Csukor Dezsőt bízta meg, hogy ezt a termet rendbe tegyék...

Egy gyülekezeti szilveszter megszervezésére készülünk, ehhez volt szükségünk kényelmes, fűthető teremre... Ezzel a munkálattal belevágtunk a már több évtízede húzódó régi iskola felújítási munkálataiba. A 10*8 négyzetméter alapterületű terem, ahová a munka kezdetén ablakok híján bevert az eső, néhány nap elteltével már így mutat...


Őszi hálaadás ünnepén úgy vettünk úrvacsorát, hogy éppen szép felújítási munkálatokkal végeztünk a templomban.
"Jézus születése napján" hasonlóan szép ajándékokat hoz az angyal. Nekünk is, a gyülekezetnek is.
Munkálkodunk az Úr házában.
Nem csak kövekből.
S.

2009. december 7., hétfő

Székelymuzsna

"Szászföld határán".
Ezzel a címmel mutatta be mostanság az M2 azt az unitárius összeállítást, amelynek része a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség is.
A film elkészülése Bencze Mártonnak köszönhető.
Az, hogy most itt is, és még sok más helyen látható, Márkó Laci munkájának az eredménye.

Unitárius templomok - Watch more Videos at Vodpod.

2009. december 6., vasárnap

Advent 4

- Imádság befejezetlen mondatokban -

„Keressétek az Urat mind...” (Zofóniás 2,3)


Egy Istenünk...

Megfoghatóan sűrű itt a csend...
Csak téged hallunk, Istenem...
Kiszürtünk minden egyéb hangot...
Erős és meleg hangod...

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Zúg évszázadok híradó harangja....
„...dicsőség a magasságban Istennek...” (Lk 2,14)
Akaratosan búg az orgona...
„...és éneklek a felséges Úr nevének...” (Zsoltár 7,18)

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Csendes és meghitt az imádság útja...
Érezzük, eláraszt minket az erőd....
Megfáradtunk, s kezdünk mindent újra...
„... dicséreteddel aratunk új erőt...” (J.A)

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

Keressétek az Urat mind...
Mind keressétek...
Keressétek...
Mind...

Csöndünk vagy...
Csönded vagyunk...

„Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tettenértem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.” (J.A)

2009. december 2., szerda

Advent 3

De te, Uram, pajzsom vagy nekem... (Zsoltár 3,4)


"Minden harcos fegyvertárának szerves része a védőfelszerelés. Ennek egyes darabjai szinte egyidősek a haditörténelemmel. A harcba indulók testi épségének megóvása mindig lényeges volt. Minél tapasztaltabbak, képzettebbbek voltak a harcosok, annál inkább." (Kelemen Zsolt: Lóháton fegyverben)

2009. december 1., kedd

Románia a Tiszával határos

Néhány nappal a nagy román, népi gyülekező előtt került hozzám ez a térkép.

1915-ben készítették. A Tiszáig minden település, hely, folyó, hegy, domb stb. csak román nyelven van feltüntetve rajta.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyivel a magyar politikum előtt gopndolkodtak és cselekedtek.(?!)
S teszik ma is.
Ez a román népi perspektíva.
Van-e magyar nemzeti?

S.