2010. január 31., vasárnap

Keresztelés református hitre

Szombaton késő délután unokatestvérem kislányának volt a keresztelője. Református hitre.
Bár anyai ágon a rokonságom református vallású, eddig még sosem voltam református keresztelőn.
Amikor az unokahúgomat katolikusnak keresztelték nagyon megdöbbentem azon, hogy az unitárius anyuka még csak kézbe sem vehette. Ahhoz képest ez egy sokkal jobb keresztelő volt. Ahhoz képest.

(A Református Egyház szertásrendje fejlesztést kíván. Legalábbis ez derült ki számomra azokból az anyagokból, amelyeket a keresztelést követően elolvastam. Kozma Zsolt teológia tanár észrevételei például itt olvashatóak. Én csupán első benyomásaimat, gondolataimat jegyzem le.)

Fiatal legény volt a kántor. Szépen muzsikált és énekelt. A keresztelési éneknek is szép dallama volt.
A lelkész a sakramentumokról beszélt (vagy az ágendáskönyvből olvasta?) teletűzdelve kemény latin- és teológiai kifejezésekkel. Szerintem 95%-a a jelenlevőknek nem értette miről van szó. A folytatásban elmondta, hogy a református keresztelő alapja Jézus Krisztus tanítása, ahogyan az Máté evangéliumában meg van írva: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében..." (Mt 28,19)Hallgattam. Rotterdami Erasmus jutott eszembe. Először ő hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a bibliai rész egy késői erőszakos betoldás a Bibliába. Aztán még eszembe jutott, hogy a hitviták idejében Dávid Ferencék arra kérték a vitapartnereiket, hogy a Bibliából érveljenek és ne a kiegészítő anyagokok teológiai műszavait használják (pl. Szent Tamás iratai, Ireneusz stb.). Eltűnődtem unitárius őseim sorsán és azon, hogy merre is tartunk? Közben zajlott tovább a liturgia, amelynek egyik roppant furcsaság volt, hogy nem láttam sehol Bibliát, nem olvasott fel belőle, így nem tudtam eldönteni, hogy amit mond az már prédikáció, vagy még mindig az ágendáskönyv szövegét recitálja? Feltette a kérdéseket a szülőknek, keresztszülőknek, és a Szentháromság Istennek nevében. A záróének előtt felszólított mindenkit, hogy mondjuk el "minden keresztények hitvallását az Apostoli Hitvallást." Ismét hallgattam egy rendet és már sokadszor tettem fel magamban a kérdést: A szenháromsághívők részéről miért van ez a kisajátítás, hogy csupán az tartható kereszténynek, aki szentháromsághívő? Amikor a kezdet kezdetén a christianus=keresztény még azt jelentette, hogy Krisztus követője. Amikor a Bibliában - az előbbi ominózus hamisítást leszámítva - sehol nem lehet a szentháromságról olvasni. Amikor történelmi tény, hogy ez a mű szó Jézus után 326 évvel született meg. Amikor... Újra eltűnődtem unitárius őseim sorsán.
Imádságra szólított a lelkész. Gondoltam, végre valami, amiben én is részt vehetek: ökumenikus Mi Atyánk... Hát nem az lett.

Aktívan a kultúrban tartott mulatságon vehettem részt. Ideig-óráig... Szombat este. Dorottya nyűgös, álmos. Másnap istentiszteletek, vallásórák... Ebédre vagyunk hivatalosak.
S.

2010. január 30., szombat

Nyelvi jogaink


Olvastam Markó Laci blogján a Billás bojkottról.
Az események apropóján teszem közzé ezt a levelet, amely Hargita Megye Műemlékvédelmi Hivatalától érkezett.
Láthatjátok, hogy minden aláíró magyar, mégis csupán ékes román nyelven érkezett. semmi magyar melléklet.
Pedig tudom, hogy Broboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke ragaszkodik a magyar kiértesítésekhez.
Hamarosan átküldöm neki, és rákérdezek a miértekre. Majd értesítek róla mindenkit.

Ui. Egy urbanisztikai engedélyre adtunk be kérést, a templom javítása kapcsán, arra érkezett válaszként ez az oldalnyi figyelmeztetés. Engedély persze nem. Szakértő csapattal dolgozunk, profi a tervezőmérnökünk, szem előtt tartjuk a szakszerű helyreállítást, mégis nehéz Mihály Zita úrhölggyel kiegyezni. Igyekszünk.

S.

2010. január 26., kedd

Ajánló

Unitárius hangtár:
http://unitariusmp3.blogspot.com
Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe!
És köszönet a létrehozónak:)

2010. január 24., vasárnap

Minden napra egy poén:)

Ma reggel szörnyű hideg volt.
A csizmáink odafagytak az előszoba padlójához:)

Társulok azokhoz, akik azt vallják, Istennek hatalmas humora van!
K

2010. január 23., szombat

Merre tart a világ?



Ezt a könyvet olvastam a napokban. Amikor éppen nem vizsgára, szertartásra készültem, nem a lányommal játszottam, nem valami egyébbel foglalkoztam... Vagy éppen nem a párom olvasta. Megdöbbentő adatok vannak benne, olyan témákról, amelyek nem minden nap kerülnek szóba. Amelyek csak a passzív tudásunk részei. Vagy, amelyekről nem akarunk tudomást venni, annnyira távol vannak tőlünk. Itt egy címlista róluk.

Este 8 óra. Benne voltam a könyv nyomasztó, elgondolkodtató, megdöbbentő, felkavaró hangulatában, éppen vizsga után, egy gyászoló családhoz készülve.

Valaki kegyetlenül rázta a szélcsengőt. Ajtónyitás.

Ajtónk előtt áll egy fura alak. Roma. Seggrészeg.
Hatalmas lendülettel, nagy imbolygásokkal belevág a mondandójába.

1. felvonás: én vagyok a falu papja, magyarázzam meg neki, hogy miért nem kapott ő segélycsomagot? Csak sejtettem, hogy arról a segélyről van szó, amelyet - a Civitas Alapítvány jóvoltából - a polgármesteri hivatal osztott ki rászoruló családoknak. Bihalasnak - így szólítják - ebből nem jutott, ezért részegre bátorítva magát (ezt egyébként mások is így szokták gyakorolni!), úgy gondolta, hogy az illendőség végett rajtam kéri számon ezt a hiányosságot. Én meg úgy gondoltam, hogy épp nem akarom neki elmagyarázni, hogy hol ess bé. Mert totálrészegen úgysem értené. Meg egyébként sem. Csak annyit ért, hogy ha más kapott ő miért nem?

2. felvonás: A roma képviselő nem végzi jól a dolgát, miatta nem kapott ő csomagot. Ezt is magyarázzam meg neki. Mondtam, hogy egyszerűbb lenne, ha elmenne hozzá, és tőle kérdezné meg. Isten áldja. Becsuktam az ajtót. Teltek a 10 percek, ő meg csak rázta a szélcsengőt és fejtette tovább az eszmét. Gondoltam lehívom a képviselőt, hogy magyarázza el neki. Az a rendőrt ajánlotta. Állítólag Bihalasnak csak a rendőri okfejtés használ. Végül ráuntam, hogy ott dísztelenkedik az ajtó előtt, rávettem magam, hogy kitessékeljem a kapun.

3. felvonás: Már a kapun kívül. Természetesen előkerült a mindig örökzöld, és ilyen alkalmakon bevethető papgyalázós téma.

Amíg Bihalas részeg sztrájka zajlott a derzsi papilak ajtójában, azalatt Haitin szükséget szenvedtek a katasztrófa áldozatai.
Az eseményekkel egyidőben egy másik tény, hogy a világ 70%-a még egyáltalán nem használt telefont.
És amíg Bihalas, a valamilyen oknál fogva neki járó részt követelte, addig a világ lakosságának egyötöde - mintegy nyolcszázmillió ember - nap mint nap éhen marad.

Bihalas egészséges, munkaképes ember.
Van telefonja, digitévéje.
Részeg volt.
Tegnapelőtt osztották a "szocsiált".

Merre tart a világ?

2010. január 22., péntek

Honnan tudod hogy magyar vagy?

Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok származását.
Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.
Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.
Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban,hogy a Mikulás ajándékot hoz december 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk december 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor ott vannak.
Amikor nem beszélsz teli szájjal.
Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.
Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott húsból készült.
Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és keresztben átúszod.
Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol,és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthon.
Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet,még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.
Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.
Amikor sokkal találékonyabb vagy ami a csalást illeti bármely nemzetnél.
Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.
Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.
Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.
Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar
Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.
Ha töltöttél már magadnak egy pohár "jóféle" tejet, zacskóból.
Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.
Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért,hogy jobban tudj fütyülni.
Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy a külföldiek furcsálják.
Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.
Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.
Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa.
Amikor ha esőben állsz, megnősz.
Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.
Amikor nem jó a normál méretű párna. Vagy óriásinak vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse".
Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek, csak a magyarok
Amikor madártejet kapsz desszertnek.
Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.
Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.
Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek,hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Körlevélben kaptam, több mondatban magamra ismertem:)
K

2010. január 21., csütörtök

Családlátogatási ajándék



"Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" Máté 4,4

K

2010. január 18., hétfő

Reklám-vallás

Tegnap olvastam a reklámszakma egyik alapkönyvében (A nagy adrenalinjáték), amelyet roppant évezetesen, stílusosan, olvasmányosan és meghökkentő (ön)iróniával írt meg a szerző:

"Majd elfelejtettem! A reklámot, mi kreatívok, hajlamosak vagyunk valami vallásnak tekinteni. Munkánkról általában az a sematikus, téves elképzelés él kimondatlanul is bennünk, hogy a reklám templom az egész világ, a hívők csapata nem más, mint a mindenkori célcsoport, a média a szószék, a reklámcsinálók a pap szerepét töltik be, s a megbízó az Úr.
Csakhogy. Csakhogy annyi helyen sánít ez a hasonlat, hogy még tolószékkel, vastüdővel sem lenne életképes. Kezdve a végén: az Úr sosem írja át a papok prédikációját, s többek közt ezért tisztelik a nevét. Az általános játékszabályokat is rögzítették egy Biblia című guide-ban. A papok sosem térnek el a brieftől. A szószék tarifái nem emelkednek az égig, és nincs vakszórás! A hívek hatalmas tömege pedig valóban hisz a termékben, a márkában és az igében. olyannyira, hogy - bár sokszor kipróbálják - mégis újra, meg újra vevők rá." (Kaszás György, a McCann-Erickson Budapest reklámügynökség alapítója és kreatívigazgatója)

A marketing- és reklámszakmában egyébként visszatérő motívum a vallással, egyházzal való példálózás. (Nem mondják, de gondolják - még akkor is, ha nem élik -: jó reklám az evangélium, az egyháznak pedig van valami olyan marketingismerete, amivel érdemes példálózni. Hát persze! Mert egyetlen és utolérhetetlen a kretívigazgatónk! :)

Még két szemléltetés:

"Ha a képet fel tudnák imádkozni a falra, nem lenne szükség piacra..."

"A sajtós és médiamunkára, meg kell érni, mint a templombajárásra..."

Igaza van Kaszásnak.
Mégis újra, meg újra.
Mindkét irányban.
S.

2010. január 17., vasárnap

Vizsgaidőszak

Elkezdődött a vizsgaidőszak.
Az első vizsgát rögtön vasárnap délelőttre tették.
A miheztartás végett jeleztem a főiskolának, hogy ez számomra nem a legmegfelelőbb időpont.
(Egyébként azért is tettem, mert hiszem, hogy tanulnak a fősikolán még néhányan, akik nem csak a szombat esti lázukat szokták kipihenni vasárnap délelőtt. :)
Felajánlották, hogy menjek a nappalisok pótvizsgájára és azt nekem rendes vizsgának ismerik el.
Mivel korai időpontra tették, mégis elmentem ma vizsgázni.
Egyszer belefér, a többi meg pénteken, szombaton lesz.
10-től volt a vizsga. 38 kérdés, feleletválasztással.
10,35-re végeztem. 11,05-kor itthon voltam.
Kata tartotta az istentiszteletet.
Én a vasárnapi iskolásokkal voltam.
Utána a konfirmálókkal.
A héten néhány napot sikerült pihenni.
Újból zajlik az élet.
Holnaptól kezdődnek a családlátogatások. Derzsen is, Muzsnán is.
Vizsgailag meg így néznek ki az elkövetkező hetek:

Egyebekről később.
S.

2010. január 16., szombat

A vallásszabadság napja

Január 13 : Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a Duna tv-ben.

KOVÁCS ISTVÁN unitárius lelkész: Erdély a vallásszabadság bölcsője

Az erdélyi unitáriusok számára minden év kezdete a jövő fürkészése mellett a múlt örökségének számbavételét is jelenti, hiszen 1568. január 6—13. között zajlott ama híres tordai országgyűlés, amelyen a világon elsőként mondták ki a vallás- és lelkiismereti szabadság törvényét. Ennek a törvénynek kimondásától számítják az unitárius egyház fennállását is.

Az erdélyi rendek 442 évvel ezelőtt Dávid Ferenc hatására és János Zsigmond kezdeményezésére törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot, és kimondták: ,,...a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassé k senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint, és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van."

Ebben a törvényben a különböző vallások elfogadásának az elve mellett ott van a helyi közösségek döntési szabadságának az elve, a ma is áhított önrendelkezés vagy autonómia a vallási és más identitások dolgában.

Ha van valami, amire mi, erdélyi magyarok felekezettől függetlenül igazán büszkék lehetünk, az nem más, mint ez a ,,transylvanikumnak" számító szellemi kincs, amivel az egyetemes emberi kultúrát gazdagítottuk.

Nem túlzás azt állítani, hogy a lelkiismereti és vallásszabadsá g törvénye mérföldkő az egyetemes kultúra történetében, hiszen egy olyan korban biztosítva a választás szabadságát és az eltérő hitbeli meggyőződésűek együttélését, amikor a hitvallás a leginkább meghatározó identitásforma volt, a mindenkori másság elfogadásának és a demokráciának az alapkövét helyezte el. Ennek a törvénynek az életbeléptetésével Erdély messzemenően megelőzte a korabeli Európát és azokat a népeket, amelyekre ma úgy tekintünk, mint a demokrácia letéteményesei. Erdély földjén gyakorlatban valósult meg az a vallásbéke, melyről a tolerancia angol teoretikusai bő száz esztendővel később is csak filozofáltak.

Nem történelmi véletlen, hogy éppen Erdély lett a vallásszabadsá g és a tolerancia földje, hiszen ennek a gyökerei visszanyúlnak Szent István királyunk államalapító fundamentumáig: az, ahogyan ő viszonyult a külföldiekhez, és ahogy látta, hogy egy ország annál erősebb, minél nyitottabb és sokszínűbb, egyben a másság elfogadásának és a türelemnek a meghonosítását jelentette nemzeti értékrendünkben. Ennek a szellemi hagyatéknak a jegyében volt fogékony János Zsigmond fejedelem Dávid Ferenc azon bíztatását meghallgatni, amely minden hitvitának és demokratikus véleményütközteté snek alapfeltétele: ,,...engedtessé k meg (hitbéli) ellenfeleinknek, hogy szabadon bíráljanak bennünket, mert csak így jutunk elébb".

Január idusán emlékezzünk Dávid Ferencre, János Zsigmondra, az erdélyi rendek bölcsességére, hitére, és köszönjük meg Istennek, hogy Erdély példát mutatott toleranciából az akkori és a mai Európának.

Forrás itt
K

2010. január 8., péntek

Olvasmány


"- Nézd, te olyan sokat tudsz, nem árt, ha azt is megtudod, hogy csak kétféle ember van a világon. Tigrisek és majmok.
- Tigrisek és majmok?
- Bizony. Tudod, a majmok csapatokban élnek, száguldoznak, ugrálnak a fák koronái között, mindig nagyon izgatottak, fontos események történnek közöttük. A tigrisek... az más. Egyedül élnek, barlangokban, egymástól nagy távolságokra... csak éppen ők a nagy vadak.
- Egészen eredeti a típustanod. És nem is rossz. Mondd tovább!
- A majmok persze irigylik a tigriseket. Félnek tőlük és irigylik őket. Szívesen kicsúfolják a tigriseket, és megdobálják őket a magas fák biztonságából... Néha egy elagott vagy beteg tigrist csapatostul megrohannak és megölik... Az is előfordul, hogy egy szemtelen majom magára húzza egy elhullott tigris bőrét, és tigrist játszik. De ez a bunda túl nagy neki, hamar leesik róla. Nagyobb baj, hogy titokban a tigrisek is irigylik a majmokat. A könnyedségűket, a jópofaságukat... És néha egy elfajzott tigris elmegy és beáll a majmok közé királynak. Tudod, Tomika, nincs szánalmasabb látvány, mintha egy tigris a farkával kapaszkodva lóg lefelé egy ágról... Azután a majmok erős ágakból fészket építenek neki, és a tigris beleülhet, és király lehet a majmok közt. Persze, hogy jó-e egy tigrisnek a majomkirályság? (...)
Tudod, van egy olyan furcsa törvény, hogy nem lehet egyszerre majomnyelven és tigrisnyelven beszélni. Aki megtanulja az egyiket, elfelejti a másikat. És ezt nagyon pontosan fel lehet ismerni. Egy tigrisnek a világban ... bolyongásai vannak, szenvedései és megismerései. Egy majom sztorizik, panaszkodik és aranyköpéseket mond. (...)

Nem hiszek az elkallódott tehetségekben, sem az elkallódott tigrisekben. Mindenki azt a sorsot kapja, ami jár neki." (Popper Péter: Isten komédiásai)

Ajánlom a teljes könyvet,
K

2010. január 5., kedd

Boldogság vagy keserűség?

Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő így válaszolt: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.




A prédikáció elhangzott 2010. január 3-án, a Székelyderzsi Unitárius Templomban.
Elmondta: Demeter Sándor Lóránd unitárius lelkész

Imádság advent első vasárnapján



Elmondta: Újvárosi Katalin unitárius lelkésznő
Helyszín: Székelyderzsi Unitárius Templom

2010. január 1., péntek

2009/2010

5 éve ez az első január 1, amikor nem ébredek idegesen, nincs rossz kedvem... Határozottan kiegyensúlyozott és békés a lelkem. Összességében szép volt az egész ünnep. Karácsony, szilveszter. Szép élményekkel, emlékekkel, eseményekkel. (A nem szépek nem említésre méltóak, miként az abban közreműködő emberek sem!)

2009 utolsó napját Székelymuzsnán istentisztelettel zártuk. Már szokássá vált, hogy utána bemegyünk a papilakra. Az is szokás lett, hogy erre az alkalomra mindig mi visszük a süteményt és a bort. Mindkettő itthoni készítés. Az idén szomorúan indult a szilveszter, mert hirtelen haláleset történt a faluban. Egy tiszteletreméltó néni halt meg, aki kiskoruktól egyedül nevelte lányának, ma már tizenéves gyermekeit. A Viharsarok Egyesület székely vicces kabarét tervezett a fiatalokkal szilveszter estéjére. Szerették volna, ha én is szerepelek benne. A haláleset miatt, fiatal barátjuk iránti együttérzésből elmaradt az előadás. Mulatság helyett a közös filménézsre szavaztak. Mi pedig a gyülekezeti tagokkal egy kicsit megfeledkeztünk a szomorúságról, gyászról, fájdalomról... Csodálatos módon tud együtt lenni ez a kis gyülekezet!

2009 utolsó napján kettős roma keresztelő volt Székelyderzsen.. Ráadásul felnőtt keresztelő. És, hogy még különlegesebb legyen számunkra, Kata volt az énekvezér és Dorottya végig asszisztálta a szertartást.

A gyülekezeti szilveszter teljesen új és a gyülekezetnek idegen kezdeményezés volt. Bátortalanul is léptek, de öröm számomra, hogy voltak akik megtették ezeket az első lépéseket. Nagyon szép, bensőséges, családi hangulatú szilvesztert töltöttünk együtt. Általában a másnapi istentiszteletek miatt max 1-kor haza szoktunk menni. Észre sem vettük, csak beszélgettünk, örvendtünk, jól éreztük magunkat és 4 óra volt.

Volt egy másirányú új kezdeményezés is. Az éjféli szokással kapcsolatos. Annak is azzal a részével, amikor a polgármesternek és a lelkésznek beszélni kell a templom előt. Már az előttem levő lelkésznek is sok rossz tapasztalata volt ezen a téren. Mert minden korban és helyen akadnak olyanok, akik a demoralizálnak, igyekeznek megtorpedőzni eseményeket, csúfot űzni személyekből... Első szilveszterünkön volt, aki tele szájjal, feszülő melkassal dicsekedte, hogy azon versenyeztek, ki tudja a "másik pap" lába közé dobni a petárdát. Egy alkalommal a tiszteletes csőcseléknek nevezte őket és bevonult a templomba. Az előljárók nem tanultak az eseményekből, maradt minden e régiben. A tavaly megismétlődött a forgatókönyv, csak most már az "másik pap" helyett "ez a pap" volt célközépben. Az elmúlt szilveszterek idegességeiből, megaláztatásaiból, mérgéből stb. tanulva, kértem a keblitanácsot, hogy az ünnepi szokásrendet megtartva, minden hagyományt megőrízve (időpont, nyílazás, zsoltáréneklés)a templomban tartsuk az istentiszteletet.

Volt, aki kint maradt és szórakozott a lövedékeivel...
De mintegy 400 ember - köztük sok-sok fiatal és gyermek - a templomot választotta.
Az enyémen, a mienken kívül enyi embernek rontotta volna el az ünnepét néhány bomlasztó.
Ennyein döntöttek amellett saját önszántukból és szabadakaratukból, hogy imádsággal zárják és kezdik el az évet.
Ennyien helyezeték nyilvánvalóan Isten kezébe az életüket.
Jézus megkisértését olvastam fel imádságunknak vezérgondolatul: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."
Minden kiejtett szónál éreztem hogyan emelkedünk fel a magasba.

Isten áldjon meg az új esztendőben.

S.