2010. április 30., péntek

Longwood Garden

New York

New York City az Empaire State tetejéről

Metróhangulat

Ami a World Trade Centerből maradt

Statue of Liberty

Showra várva (Times Square)



Frank Sinatra: New York, New York

2010. április 25., vasárnap

Cherry Hill - Székelyderzs


Jó reggelt!

Demeter Sándor vagyok, a ti testvérgyülekezeteteknek, Székelyderzsi Unitárius Egyházközségnek a lelkésze. Meghívásotokra feleségemmel, Újvárosi Katalinnal érkeztem a gyülekezetbe. Ő szintén unitárius lelkész. Eltelt 11 csodálatos nap azóta, hogy megérkeztünk és én most azért vagyok itt, hogy arról beszéljek nektek, hogy miért vagyunk itt :)

6 éve vagyunk lelkészek Székelyderzsen. Azóta dolgozunk azon, hogy a félbeszakadt testvérkapcsolatot Székelyderzs és Cherry Hill unitáriusai között újra élővé tegyük. Így számunkra az ittlét – bár először vagyunk USA-ban – nem csupán kirándulás, hanem sokkal több: ismerkedés, tanulás, spirituális találkozás, testvéri kapcsolat erősítése.

Szerettek Unitárius Univerzalisták lenni?
Az amerkai UU jellemzője, hogy különböző emberek élnek benne: különböző háttérrel, gondolkodással, hittel...A különbözőségek ellenére együtt dolgoztok egy olyan közösség építésén, amelyet a szeretet irányít, ahol biztonságban érzitek magatokat és ahol növekedhettek a szeretet szellemében. (Spirit of love!)

Mit gondoltok: Mi Erdélyben szeretünk unitáriusok lenni?
Igen, szeretünk. Bár mi beleszülettünk az unitárius vallásba, nem választottuk. A mi unitárius egyházunk háttere a keresztény hagyomány. Ezen belül mi is kölönbözőek vagyunk: 
van, akinek Jézus Isten fia; van, akinek próféta
van, aki elfogadja a másságot; van, aki nem
van, aki változtatni akar a hagyományon; van, aki nem stb.
Különbözőségeink ellenére, mi is hiszünk az unitárius gondolkodásban és olyan közösség építésén dolgozunk, amelyben különbözőségeink ellenére mégis egységben és szeretetben élhetünk.

Egymástól több ezer kilométerre él két unitárius közösség. Két nagyon különböző világban, mindkettő a maga különbözőségeivel. Olyan szeretetháló építésén dolgozunk, amely nem elválasztja, hanem összeköti egymással az embereket. Itt Cherry Hillben, otthon Erdélyben és a kettőt egymással.

Azért vagyunk itt most Katával, mert sok éve már, hogy ebben hisztek és hiszünk.

Köszönetmondás, ajándékok átadása

Köszönjük Rev. Manish Mishra lelkésznek, hogy támogatója ennek a szeretetkapcsolatnak. Legyen élete gazdag és áldott az Cherry Hill-i UU egyházközségben.

Köszönjük a vezetőségnek, és az erdélyi testvérgyülekezeti tanácsnak a munkáját.
Köszönjük Sue Camlin barátságát és szeretetért.

Köszönjük, a közösség munkáját az élő testvérkapcsolatért, és azért, hogy mi most itt lehetünk.
Köszönet a szép élményekért, a szeretetért és a kedvességért.

Várunk Székelyderzsbe!
Isten áldjon!

2010. április 22., csütörtök

Rural America

Amerikának egy másik arcát is megismerhettük: ahol kétkezi munkával teremtik elő a betevőt.
Három farmra (zöldség és gyümölcs) látogattunk el. Ebből kettőn organikusan termesztenek. A farmokból csak az utak mentén levő üzleteket lehet látni. A mezőgazdasági munka, az a fák mögött, láthatatlanul van jelen. Nagyon tanulságos, ahogyan egymásra építik a dolgaikat! Nem csak a termesztésen dolgoznak, hanem az eladáson is. Az út szélére kiépítik az üzletet, ahol a termékeiket, meg egyebeket forgalmaznak. Bemutatják, hogy mit termesztenek. A termesztés mellett a farmot turisztikai célokra is használják. Eszméletlen volt, ahogyan az üzletből kilépve előállt egy kisbusszal valemelyik családtag, beszálltunk és elindultunk farmnézőbe.
Az első farmon 150 acre földön gazdálkodik immár a 6. nemzedék. (Házi feladat: 1 acre = 0,40 hektár. A többit tessék kiszámolni!) Főként zöldségekkel, gümölcsökkel foglalkoznak. Külön borászatuk van ínyenc borkészítményekkel: almabor, barackbor stb.
A második farmon, nem organikus körülmények között 440 acre földön termesztenek paradicsomot, borsót, csemegekukoricát, árpát stb. Mellette gyümölcsös. A képen látható fiatalember a negyedik nemzedék képviselője. Látszik, hogy gazdálkodik: egészséges arca van. Üzletük mögött szalmabálákból épített játszótér. Kis állatkert: pónilóval, kecskével, tyókokkal. Hétvégén ide horják állatot simogatni gyermekeiket a városi szülők. Rendezhetnek számukra születésnapi partit, és a hely country-esküvők tartására is alkalmas. Az üzlet homlokzatán nagybetűs felirat: A Föld tele van az Úr jóságának ajándékaival!
A harmadik farmot, ahol szintén organikusan gazdálkodnak nem sikerült megnéznilna, mert szakadni kezdett az eső. Pedig az izgalmas ez lett volna, hiszen nagyjából ugyanakkora területen dolgozank, amennyi egy erdélyi gazdának van. Csupán a csomagolóházat láttuk.

Imádság


Nagyon színesen emlékszem azokra az időkre, amikor nagyanyámmal imádságokat tanultunk. Esténként, amikor a csikókályha fényei életere keltek az imádságok is átalakultak. Rendszerint összefogtuk kezeinket és a kötetlen kérések, vágyak után elmondtunk egy-egy rímbeszedett ősi imádságot. Azóta is kísérnek ezek a rímek, s olykor séta közben is belopóznak a lelkembe. Jól esik elmondani egyet-egyet.
Ahogy cseperedik a kislányunk próbálkozom megtanítani neki is az imádságokat. Szereti. Minden este, minden étkezés előtt mondjuk: néha szomorúan, néha kacagva – épp amit a nap hoz magával.
A minap egy hatalmas könyvesházban keresgéltem valami ajándékot neki, amikor ráakadtam egy imádságos könyvre „Első imádságaim” címmel. Rögtön hazagondoltam.
Az alábbiakban egy fordítás olvasható, melyet a párom követett el:

Isten kérlek áldd meg ezt a Földet,
a kutyát, a lovat, s az összes állatot;
áldásod legyen minden darab rögön,
s a kert végében futó kis patakon.

Isten kérlek áldd meg a halakot,
az égen repülő madarakot,
áldásod legyen a fészket rejtő lombon,
s az eső utáni szép szivárványon.

Isten kérlek áldd meg a világot
amelyen mi gyorsan átutazunk
áldásod legyen rajtunk embereken
kik oykor jók, máskor rosszak vagyunk

Isten kérlek áldd meg a barátomat,
a szomszédot, a játszótársakat
áldásod legyen szüleim életén
és kérlek Isten: áldj meg engem is.





2010. április 18., vasárnap

Borkóstolás

Ismét egy olyan dolog, amiben tanulhatunk az itteniektől:
Amikor megérkeztünk kézbe kaptunk egy programot. Egyik pontjában ennyi állt: Borkostolás. Fogalmunk nem volt, hogy mire számítsunk. A program előtti napon házigazdáinktól rákérdeztünk, hogy mit fed e rejtélyes cím? Kiderült, hogy ők a házigazdák. Izgalmas kezdett lenni a dolog...
Ken Slight, tagja az egyházközség Erőforrás csoportjának. Ennek a csoportnak a feladata, hogy az épületegyüttes használatáról, annak szépítéséről gondoskodjon, kiállításokat szervezzen, mozgosítsa az embereket a hozzájárulások kifizetésére, a közösség életéről szóló anyagokat rögzítse és összegyűjtse, adományokat szervezzen.
A borkóstolás ilyen adományszervező program volt. Erre az alkalomra ők felajánlották a házukat (Ugye USA-ban meghaltak az emberi kapcsolatok?) és mindent előkészítettek. A résztvevő egyházközségi tagok tudták, hogy mi az esemény célja: a pénzük kell, de cserében együtt lehetnek a közösség tagjaival és kapnak egy szórakoztató estét! 
Mert az volt. Jó hangulatú, kedves este. Paula szépen terített asztala és a szalonszerűen berendezett szobák hangulatvilágításai is azzá tették.
Izgalmassá a tálalás tette az eseményt...
Dél-Afrikai borokat kóstoltunk. Én még sosem hallottam ilyenekről, így amikor Ken mondta, eszembe jutott, ahogyan a csíki készíti a bort. Gondoltam, Afrikában is azzal a módszerrel állítják elő: banánt cserélnek szőlőre.


Házigazdáink mindennek pontosan utánaolvastak, és minden borhoz az előírt kiegészítőt vásárolták: penészes sajt, likörízű sajt, édes sajt, csípős kolbász, karaj stb. Az asztalon kancsó víz, és egy üres tál, amibe bele lehetett öblíteni a poharat. Mindenki előtt lap, ceruza. A lap egyik oldalára megjegyzéseket kellett írni, és pontozni a bort. Másik oldalon leírás, hogy milyen szempontok szerint kell a bort kóstolni.

Háromféle fehér-, háromféle vörösbort kóstoltunk. Az izgalom fokozásáért a fehér és vörös borok között pezsgőt kínáltak. Nem akármilyent! Amilyen márkát Nelson Mandela-, és Obama elnök fogadásain fogyaszthattak a jelenlevők.

Restelltük megkérdezni, mennyi lett az est felajánlása.
Azon pedig csak elképedtünk, hogy a program, amire gyűjtenek, csak februárra van kitűzve.
Azon is el, hogy az itteni pap nem is tudott semmit erről az akcióról.
És még sok mindenen csodálkozunk, de leírni csak szerre tudjuk.
Ha tudjuk.

An amish market

Márkó Laci írta, hogy vannak dolgok, amelyeket meg lehet tanulni amerikában. Ebben a bejegyzésben ilyenekről írunk.

Tegnapi kísérőinkkel egy Amish Market-ben jártunk. Atlantic City irányában, az autópálya mellé építettek az amisok egy üzletházat, ahol a saját termékeik mellett mindenfélét forgalmaznak. Saját termékeik között élelmiszereket, famunkákat és különböző kézműves termékeket forgalmaznak. Részlegüket csak csütörtöktől szombatig tartják nyitva.  Élelmiszereik bióélelmiszerek. Itt organikus termékeknek hívják. Amish, nem csak nép, hanem márkanév.
A hely, ahová építették, egy nagyon forgalmas autópálya mellett van. Atlantic City a kaszinók városa. Második Las Vegas. Jó üzleti érzékre vall ide építeni egy üzletházat.
Az amisoknak farmjaik vannak az országban, ahol saját törvényeik, szokásaik szerint élnek. Nekünk Székelyföldön egész országrészünk van, ahol organikus termékeket  gyártunk, termesztünk, készítünk stb. És saját szokásaink, törvényeink szerint élünk. Meddig?

2010. április 17., szombat

Első napok az Államokban

Philadelphia, Azalea Park

(Philadelphia kvéker alapítású város, az alapító szobra van a városháza tetején. A kvéker eredetből kapta a nevét is: A felebaráti szeretet városa. Miközben sétáltunk kértük a lelkészt és a velünk levőket, hogy meséljenek valamit a történetéről, de nem tudtak semmit. Kénytelenek voltunk utánaolvasni. Úgy tűnik a történelem nem határozza meg a tudatukat.)






Philadelphia, Rocky szobor

(A Rocky I filmet itt forgatták. Edzés közben a Philadelphiai Múvészeti Múzeum lépcsőjén szalad, illetve a várost kerüli meg. A végén szintén a múzeum lépcsőjére szalad fel. Nem lehetett kihagyni egy ilyen turistaképet. A lépcsőn azért nem szaladtunk fel. Bár sok idelátogató megteszi.)




Hátunk mögött Philadelphia.
A képen balról jobbra:
Jeff és Manish (a lelkész és a partnere), Kata, Sue, Sándor. Nekünk fura ez a partnerség, de itt nem zavarja az embereket. Sőt, Manisht azért választották meg lelkészüknek. Ebben az államban házasodhatanak, és most készülnek örökbefogadni egy gyermeket, aki valószínű afró-amerikai lesz (ezt a kifejezést használják a feketékre).






Moorstown egyik gazdag háza a város régi részében. Szintén kvéker lapítású város, ma is van kvéker magániskolája. Jó drága.
New Jersey egyébként Connecticut és Hawai után az ország legdrágább része. Nagyon nagy a népsűrűség, és állítólag ezen a részen a 5000szeres különbség van az emberek gazadsági helyezetében.



Ezek a képek már Camdenben készültek. A város 5 mérföldre van Morstowntól, Cherry Hilltől, ahol lakunk.
Kísérőnk megnevezése szerint: ketrecben élnek az emberek. A város USA (!) legszegényebb és legerőszakosabb városa. Egy év alatt több gyilkosság történik, mint az országban. Nagyon nagy az öngyilkossági arány, és már 8 éves (!) korban elkezdődik. Sajnos csak kocsival hordoztak benne, azzal is normál sebességgel kellett haladni, mert hanem drográusnak nézik az embert. Egy drogfészek a város. Kiváncsiak voltunk, hogy kik lakják: 40% fekete, 40% spanyol bevándorló, 20% fehér.  Kocsik szintjén nem sokat változott a kép: itt is ugyanolyan nagy kocsikkal járnak, mint pl. Cherry Hillben.
Ez érdekesség: auomata kocsik vannak, s mind nagyok. Sok a terepjáró. Pedig tökéletes utak vannak, s eddig nem igazán láttunk terepet sem.

Majomfeladat

USA. Philadelphiai Zenei Akadémia. Műsoron az Oroszlánkirály. Musical.
Hatalmas, több emeletes koncertterem. 2000 körüli résztvevő.
Nagy a show: nagyon jó énekhangok, gyönyörű díszletek. Egy helyen minden ami kell: kényelem, szórakozás, látvány, grandiózum, profizmus... Rajzfilmen láttuk már legalább százszor. Dorottya egyik kedvence. Sajnálkozunk is, hogy nem lehet  velünk. Biztosan nagyon tetszene neki.
Az előttem levő sorban egy apuka ül a kislányával. Irigykedve nézem őket, így leszek része  a történetnek: Apuka elhozta a lányát színházba. Ölébe ültette, hogy a kislány jobban lássa az előadást. Ő pedig elővette érintőképernyős telefonját és folyamatosan internetezett. Chat, facebook, twitter... A kislány néhányszor megpróbálkozott azzal, hogy kivegye a kezéből. Nem sikerült. Durcáskodott. Szünetben apuka megcsipkedte a kislány arcát, aztán megsimogatta, aztán hátat fordított neki és tovább szerelmeskedett a telefonjával.
Második felvonás. Ismét ölébe vette a kislányát, kezébe érintőképernyős telefonját... Valaki mögöttünk szólt a teremőrnek. Ő az apukának.
A sámánmajom pedig épp akkor mondta az önmagát kereső Szimbának: Nem az a kérdés, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy te ki vagy?!

2010. április 11., vasárnap

"You couldn't pick a better place!"

Ez Cseresznyésdomb jelszava.
Angolul: Cherry Hill.
2 hétig az ottani Unitárius Univerzalista Egyházközség vendégei vagyunk.
New Jersey kertállamban.
Keleti part. Félúton New York és Washington DC között.

Ha lehetőségünk lesz rá, jelentkezünk.

Ui: Ez az első repülőútunk. Természetesen most kell történnie olyan repülőszerencsétlenségnek, amelyre az egész világ odafigyel.
Imádkozzatok értünk.

Sándor és Kata

2010. április 6., kedd

Prédikációdömping

Lelkesedjetek
"Ekkor így szóltak egymásnak: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta az Írásokat." (Lk 24,32)
Elhangoztt a Fiatfalvi Unitárius Egyházközség hiterősítő hetén.


Jeruzsálemi show, betániai nyugalom
"Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel." (Mk 11,11)



Miről beszélgettek egymással útközben?

"Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben?" (Lk 24,17)


Hallgassátok szeretettel.
További szép napokat,
S

2010. április 3., szombat

Napi 3 Perc - új honlapon

Kedves blogolvasó barátaink!

Nagypénteken startolt az Erdélyi Unitárius Egyház új honlapja. A teljesen átépített honlap egyik újdonsága a Napi 3 Perc. A rovatban minden nap más-más unitárius lelkész hiterősítő gondolatai olvashatók.

Sándor Krisztina barátunk (az EUE sajtóirodájának vezetője) megkeresésére mi is csatlakoztunk a léleknek betevő falatot kínáló lelkészek közé.

A könnyebb elérhetőségért  blogunk oldalsávjába külön beépítettem a Napi 3 Percet.


Ajánlom figyelmetekbe egyházunk új honlapját rajta az új lehetőséggel.

Napi 3 Perc.

Istentől áldott szép húsvéti ünnepet kívánunk:

Sándor, Kata és Dorottya.