2010. május 30., vasárnap

Egy találkozó

Találkozókból mostanság sok van. Itt is egy hirdetés, ott is egy plakát. Hivatalból is meghívó, barátságból is meghívó. Sajnos nem mindenikre érhetünk el.
A tegnapit őszintén sajnálom, hogy nem értük el.
Ma könnyes szemmel mesélték öregjeink, hogy milyen jó volt.
A résztvevőkről itt lehet képeket látni.
K

2010. május 27., csütörtök

Elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt

Elfogadta az Országgyűlés szerdán a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.

A képviselők 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket, amelyet nagy taps fogadott az ülésteremben.

Nemmel voksolt az előterjesztésre a szocialista Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Tartózkodott három MSZP-s - Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván - és két LMP-s - Dorosz Dávid és Szabó Tímea - képviselő.

Az igen szavazatokat 224 fideszes, 34 KDNP-s, 32 szocialista, 43 jobbikos és 11 LMP-s képviselő adta le.

Nem voksolt 21 szocialista frakciótag, köztük Lendvai Ildikó leköszönő pártelnök. Támogatta szavazatával a javaslatot az MSZP frakcióvezetője, Mesterházy Attila és a volt házelnök, Szili Katalin.

Az elfogadott törvény szerint nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke.

A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok szerint akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.

Mindez egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven, automatikusan történhet.

Az előterjesztő fideszes és KDNP-s politikusok, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt azt javasolták, hogy a "kettős állampolgárságról" szóló jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen lépjen hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kelljen alkalmazni.

A törvényjavaslatot eredeti formájában fogadta el az Országgyűlés. A szöveghez csak az ellenzék nyújtott be módosító indítványokat, ezek közül azonban egyet sem támogatott a többség.

Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény sürgős kihirdetését kérik a köztársasági elnöktől.

Forrás: itt

Mária kultusz Erdélyben

Engem is megkérdeztek, olvasható és hallgatható itt
S

2010. május 23., vasárnap

A csíksomlyói búcsú

Minden egyes évben tönkreteszi az ünnepemet (írhatom azt is, hogy ünnepünket - mert több unitárius hittestvérrel vagyunk így) ez a Csíksomlyó köré kiépített és megmásított történelmi tény, amelyet zúgnak a televíziók, írnak az újságok vagy mondják a turisták.
Hihetetlen fájdalmat okoz. Mégpedig azért, mert gyermekkoromban rendszeres látogatója voltam a búcsúnak. Teljesen természetes volt, hogy a katolikus nevelőapámmal szombaton búcsúra mentünk, majd vasárnap úrvacsorát vettünk az unitárius templomban. Mindig jó érzéssel töltött el a zászlóaljak felvonulása, a messziről hallatszó egyházi énekek dallama és az arcokon látható mosolyok őszintesége. Nem volt azokon az arcokon gyűlölet, de volt hit és ott volt az összetartozás reménye. Nem egyszer beszélgettem emberekkel, s szinte minden alkalommal elmondtam, hogy én unitárius vagyok. Soha egy bántó szót nem hallottam tőlük. Ezért fáj ma az amit hallok és olvasok. Mert egy gerjesztett dolog. Nem azért zarándokolnak emberek (nemcsak katolikusok) ezrei, hogy azt hallják, miként szidják az unitáriusokt, hanem azért, hogy erősödjön bennük az összetartozás, a hit és a SZERETET. Így, ahogyan napjainkban csinálják, nem fog ez megvalósulni.

A témáról bővebben itt lehet olvasni. Köszönet érte Márkó Lacinak.

Áldott Pünkösdöt,
K

2010. május 19., szerda

Pünkösd: a Lélek ünnepe!

„…mert szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adatott szentlélek által." Róm 5,5

Keresztény testvéreim!

A Pünkösdi várakozás című versét Dsida Jenő így fejezi be: „Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh, mondd ki szent igédet: Legyen világosság!...” A költő gondolatát unitárius egyházi énekünk szövegével folytatom: „világosság szent atyja jelenjél meg köztünk, felséged magasztalja szánk, szívünk és lelkünk, szíveinket hát buzdítsad, szentlelkeddel elménk világosítsad.”(23 sz. ének)

Pünkösd ünnepén figyelmünk középpontjában a lélek áll, a bennünk lakozó isteni szikra, mely hitünk szerint isten ereje, jóravaló segítsége, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát megvilágosít, megnyugtat bátorít és boldogít. Így fogalmazza meg unitárius káténk, hogy mit értünk a szentlelken. Pünkösd ünnepén arról kell bizonyságot tennünk, hogy Isten lelkének vezérlete alatt állunk, és a világosság gyermekei vagyunk. Pünkösd ünnepén ezt a bennünk lakozó belső fényt és világosságot kell megtapasztaljuk. Ez az a belső iránytű, mely segít eligazodni a jó és rossz, az igaz és hamis, a felemelő és alantas gondolatok között.

Nagypéntek fekete gyásza felett a tanítványok lelkében győzött a húsvéti öröm: az élet. Egyénenként vagy a közösségben megélt hit tapasztalata alapján a tanítványok egymást erősítették, bátorították.

Pünkösd ünnepén nem szétszéledve látjuk a tanítványokat, nem ki-ki a maga útját, érdekét járva kesereg egyedül. Együtt vannak a jeruzsálemi felsőházban, és emlékeznek, imádkoznak, s közben rádöbbenek arra, hogy őket nem hallgatásra szólította a Názáreti Jézus, hanem elhívta a tanítás folytatására. Arra biztatta őket, hogy Isten országa jelenvalóságáról tegyenek bizonyságot. Arra biztatta, hogy szóban és cselekedetben folytassák azt, amit Tőle tanultak, láttak és vele együtt tapasztaltak, hiszen így tudják igazolni Isten jelenvalóságát a világban.

Teremtő Istenünk nemcsak létrehozta ezt a világot, hanem szentlelkének jóra vezérlő ereje által gondoskodott is róla, és benne az ember életéről is. Isten lelke nélkül csak sivár anyag lennénk. Pünkösdkor azt a szüntelenül bennünket vigyázó isteni erőt ünnepeljük, mely segít olyan közösséget teremteni, amelyben az egyén – szellemi képességeinek a birtokában – Isten munkatársa lehet. Az ember Isten szentlelkének ereje által létre tudja hozni azt a munkaközösséget, amelyben a megértés és a béke uralkodik. A bennünk lakozó isteni lélek teremti meg a kapcsolatot a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Ez a lélek tesz képessé, hogy barátokra leljünk, és barátot találjanak bennünk, s ezáltal megszűnjön az egyedüllét sivársága.

Harsogó individualizmussal telített világunkban észre kell vegyük, hogy életünk teljesebbé tétele érdekében nagyon fontos, hogy valahová vagy valakikhez tartozzunk. Megnyugtató, boldog érzés, hogy valakiknek fontos vagyok, és valakik fontosak, gazdagítják életem. Szükséges, hogy legyen egy baráti közösség, egy család, egy nemzet, amelynek tagjaként tudatosan élem mindennapjaim, töltöm be küldetésem.

Pünkösdben a tanítványok ezt a közösséget tudták létrehozni. Félretették az egyéni törtetést, a hiúságot. Együtt, egy akarattal voltak jelen, és teremtődött meg az a közösség, amely az imádkozásban, az apostolok tudományában, a kenyérnek megtörésében és a közösség szolgálatában állhatatos maradt.

A keresztény egyház küzdelmes megpróbáltatásokkal teli két évezrede alatt mindig azok a közösségek tudtak utat mutatni, amelyek tagjait ez a pünkösdi lélek hatotta át. Azok az emberek jelezték az utat, akik az értelem világosságával, a szív szeretetével és az akarat jóravaló készségével felismerték Isten országa jelenvalóságát, és ennek szolgálatába tudtak állni szellemi és anyagi képességeikkel.

Ma talán leginkább a példát mutató, lélektől átizzott emberek után vágyakozunk. Ma arra van a legnagyobb szükségünk, hogy olyan közösségnek legyünk a tagjai, olyan közösségeket tudjunk létrehozni, ahol biztonságban, békében érezzük magunkat. Igazi közösséget: családot, munkaközösséget, nemzetet csak a bennünk lakozó isteni lélek által tudunk létrehozni. Pünkösd nem a széthúzásnak, az egymás közösségeit bántó kijelentéseknek az alkalma, hanem az ünnep lehetőség és alkalom az egymásra találásra, hogy értékeinkkel egymást kiegészítve gazdagabbá tegyük az életet.

Pünkösd ünnepén lélek által kell újraszületnünk, újrateremtődnünk. Egyre világosabbá válik, hogy a bennünk szunnyadó lelket nemcsak az ünnep, hanem egész életünk központjává kell tenni. Hányszor visszük roskadozva a mindennapok gondjai között! Hányszor tapasztaljuk, hogy csak pislákol bennünk! Nap mint nap arról hallunk, hogy olyan embertestvérek között élünk, akikben kialudt a lélek tüze. A költő által megfogalmazott kéréssel éppen emiatt kezdtem pünkösdi elmélkedésem: mert fényre, színre, melegre, világosságra van szükségünk ebben a világban. Vezessen a jézusi tanítás lelkünk újjászületésében. Ha lelkünk rendben van, akkor az első pünkösd tanításával, lendületével közeledjünk egymáshoz: „szakadt lelkeket foltozni, foltozni!/ tört szíveket drótozni, drótozni!” – Dsida szavait idézve.

Keresztény testvéreim! Azért fontos megállnunk pünkösd ünnepén és közösen imádkoznunk Isten szentlelkének megtartó erejéért: hogy az „eszme szívből szívbe szálljon”, új nyelvre, új imára tanítson, oszoljon a gyarlóság és bűn sötétsége. Az emberi szívbe az életkedv és a jóság lakozzon .A nekünk adott szentlélek által szívünkbe áradt Isten szeretete. Életedet és cselekedetet kell igazolja, hogy megérintett a kettős tüzes nyelv, s képes vagy úgy szólni, hogy mindenki megértsen, és lelkedből, életedből az isteni élet friss szellője áradjon.

Világosságra, színre vágyunk, hisz fényesség nélkül sivár az életünk! Pünkösd van! Értelmed világosságával, szereteted fényével igazold, hogy rád is kitöltötte Isten szentlelkét és ennek hordozója vagy, és az is maradsz!

„Oh lobbanj fel szent pünkösd égi lángja,/ Urunk szentlelke szállj le ránk ma, lehelj lelkünkbe lángoló szerelmet,/ Oh szent lehelet.” A 145. számú egyházi énekünk megfogalmazott kérésével kívánok áldott, lelket megelevenítő pünkösdi ünnepet! Ámen.

Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök

2010. május 16., vasárnap

Anna

Annáról fogok írni, és közben azt feltételezem, hogy akik ezt olvassák, házasok. Vagy azok lesznek. Vagy van egy társuk. Vagy lesz. Vagy csak én feltételezem.

Anna férjes asszony volt. Gyermekre vágyott. Nem lehetett neki, mert az Úr bezárta a méhét.
Anna sokat sírt és nem evett semmit. Keservesen sírt, és lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz. Férje, Elkána, ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” Ez a kérdés révedt vissza Annára.

Anna tünet-együttesei (elkeseredett, keservesen sír, nem eszik, bánatos) arról árulkodtak, hogy a szomorúság érzése uralta életét. Meddősége, annak a gondolata, hogy nem lehet gyermeke, szomorúvá tették. Férjének vigasztalásul szánt kérdései csak még jobban erősítették benne a szomorúságot. Egy prédikációban olvastam, hogy Elkána kérdése „tipikusan olyan kérdés, amikor valaki nem érti a másikat, mert nem is ismeri. És milyen vaskos értetlenség szólal meg sokszor házasságokban férjek részéről a feleségükkel szemben, és asszonyok részéről a férjükkel szemben. Mennyire nem ismerjük, sokszor nem is akarjuk megismerni igazán a másikat, hogy aztán a helyes ismeret alapján értelmes kérdéseket tennénk fel, és felesleges kérdésekkel ne fokoznánk még a fájdalmat, mint ahogy itt ezt Elkána tette.”

Anna vágyakozik. Minden vágya az, hogy gyermekkel ajándékozza meg azt a férfit, akit szívéből szeret. Férjének kérdései voltaképpen az ő vágyait nullázzák. Egyenesebb megfogalmazásban a kérdés így hangzik: Mit bőgsz? Nem vagyok én elég neked? Anna vágyakozik. A férje szeretettel álcázott kérdésekkel letaglózza. Mert Anna meddő, minek vágyakozik hát olyan után, amit úgysem kaphat meg?

Folytathatnám tovább az érzelmi tünetek részletezését. Mégis inkább megállok pár személyesített kérdésnél:
Történt-e már olyan, hogy Annád sírt, és te nem tudtad megvigasztalni?
Történt-e már olyan, hogy Annád szomorú volt, és te a lehető leghülyébb kérdést tetted fel?
Történt-e már olyan, hogy nem értetted mi történik a kapcsolatotokban?
Történt-e már olyan, hogy a lelke mélyéig elkeseredett Annát még jobban megbántottad azzal, hogy értetlenkedtél az elkeseredettségén?

Ezért akartam Annáról írni. Mert tudom, hogy történt olyan. Hogy történik. Azt is tudom, hogy történhet másként is.

Történhet úgy, hogy megosztjátok Annáddal az érzéseket, és nem hallgattok róla. Nem a tüneteket: az érzéseket. Így mindkettő tudja, hogy a másik hogyan érzi magát.

Történhet úgy, hogy átöleled a te szomorú Annád, és testeddel is jelzed neki, hogy vele vagy, hogy társ vagy a szomorúságban (is).

Történhet úgy, hogy Anna imádkozik és te megfogva a kezét, társulsz hozzá a könyörgésben.

Ezért feltételezem, hogy akik ezt olvassák házasok. Vagy azok lesznek. Vagy van egy társuk. Vagy lesz. Vagy csak én feltételezem.
S.

2010. május 12., szerda

Anyák napja







A tavalyi kezdeményezés sikere után, idén is együtt tartotta anyák napi ünnepségét az egyházközség vasárnapi iskolás csoportja és az óvoda. Köszönet Kerestély Katalin és Pál Kinga óvónőknek, hogy mindkét csapatot felkészítették az ünnepségre.

"Régi iskola" projekt

Van egy hatalmas épület szemközt a templommal.
Amikor ránéz az ember, olyan kóskárolyos fílingje van.
1912-ben építették, Kósnak nincs köze hozzá. (Bezzeg a templom felújítási terveihez!)
1980-ig iskola működött benne.
Akkor pártalapon újat építettek.
Aztán az épületben szövetkezet működött.
Aztán semmi.
Úgy 30 évig.
Közben egy romhalmaz lett.
Így - nagy hajcihővel - 49 évre megkaphatta az egyház.
2004-ben nekifogtak a felújításnak, de félbemaradt.
2007-ben, az akkori polgármesterrel összefogva EU-komform orvvosi rendelőt alakítottunk ki egy részében, hogy egészségügyi szolgálat lehessen a faluban.
2009-ben felújítottunk egy nagy termet. Közösségi célra.
Most a keblitanács egy része a tető felújításán dolgozik.
Új léc, új cserép, új csatorna.
Sok pénz.
Önerőből.
És mert Isten is így akarja.
S.

2010. május 11., kedd

Politikusfaló pap

lyen is van. A történtek szerint legalábbis.
Vasárnap reggel, istentisztelet előtt valamivel pannoncsoport (=Pannóniából való, nem Pannon Gsm) érkezik. Magas, őszes férfi bekopog, köszön, kérdez: Maga az a politikusfaló pap?
Állok értelenül. Valahogy mégis jelzem: nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést.
Eszmecsere folytatódik. Ő meg akar győzni róla, hogy én vagyok, mert hallottak egy évvel korábban és most azért jöttek vissza a barátaikkal, hogy politikusszidást hallgassanak. Én fordítva. Azt szeretném megértetni, hogy téved, én nem szoktam ilyen előadásokat tartani, összetéveszt valakivel. Végül kiegyezünk: lehet, hogy nem én vagyok, de ha a felesége meglát biztosan megmondja. Asszony csodálkozik. Nem tűnök ismerősnek neki. Szabadkozik, hogy pedig jártak már itt. Jó-e szidjam egy kicsit a politikusokat! Újabb eszmecsere. Ő kifejti, hogy valahol egy útszéli templomban (!) hallották azt a papi sziporkát, és azért vannak itt. Úgy emlékeztek itt volt. Én fordítva. Magyarázom, hogy ez nem útszéli templom és nem én vagyok a politikusfaló sziporkázó pap. Istentisztelet előtt meg főként nem ilyesmivel fogom szórakoztatni őket és magam. Végül azzal bízom rá őket az idegenvezetőre, hogy remélem jól fogják érezni magukat a templomban, amiért nem lesznek politikusok tálalva.Hát nem érezték jól. Sitty-sutty odalettek. Viasszaballagok a parókiára. Cseh Tamás dallamot dúdolok magamban. A prédikációban ők lettek a szemléltető történet.
S.

Ui. Ezt dúdoltam magamban:

2010. május 4., kedd

Álmatlanság


Mindig akkor jön, amikor a legjobban kellene pihenni. Amikor a legtöbb energia szükségeltetik. Mindig akkor, amikor...
Jönnek a receptek, a valaha olvasott praktikák. Semmi. Még a szertartásos forró tea sem segít.
Kóválygás, belenyugvás, találkozás a gondolatokkal. Utazás befele, a mélységek mélységébe. Ilyet csak éjszaka lehet. Mert a dühön, a mileszvelemholnapha kérdésen, a döbbeneten túl jönnek a válaszok. Mindig megszületnek – ezért kellenek ezek az éjszakák.
Közhely: mindig rohanunk, soha nincs időnk önmagunkra. Ha nincs, hát kapunk ajándékba: (persze ez sem tetszik nekünk) kalandozhatunk befele, sőt emlékeket idézhetünk és a vágyak is megszólalhatnak – ha hagyjuk.
Amikor eljutok eddig - és hagyom – már megtudom köszönni, hogy kaptam ajándékba egy újabb virrasztós éjszakát. Mindig kapok választ egy-egy kérdésemre és már nem aggaszt, ha másnap álmosabb vagyok a kelletnél.
És ami igazán örömmel tölt el, az az, hogy nem vagyok egyedül e meglátással. Legutóbbi virrasztásom után került kezembe az alábbi fejtegetés: „ a virrasztással behozod magad valamely téren, ahol lemaradtál. Egyensúlyba hozod magad, természetes úton. Ne hadakozz az álmatlansággal: befolyásos barátod. (…) Képes eszedbe jutattni elfelejtett igazságokat, vagy tápláló, boldog napokat éppúgy, mint megadni a lehetőségét annak, hogy megsirass valakit. (…) De alapjában a rögtönzött virrasztás vidám tudomány: a másnapi fényben rájössz, hogy túlélted. Egészen könnyen. Mert te magad akartad.
Erősebb vagy, mint valaha.” (Kornis Mihály)
K