2010. augusztus 30., hétfő

Aki apostoli buzgóságával Szent Jánosra emlékeztet

Szólt a telefonom. Inczeffy Zsuzsa keresett Ócsáról. Egy csoportot kívánt bejelenteni templomlátogatásra. Kérte, hogy ha lehet, akkor feltétlenül szeretne velem találkozni és megismerkedni, mert valamit meg kíván mutatni. A neve után titkon reméltem, hogy Inczeffy József egykori Derzsben szolgáló unitárius lelkész leszármazottja és hogy ezzel kapcsolatos a látogatása.

2010. augusztus 23., hétfő

Fiókban őrzött életrajz

Sándor Gergely, egykori székelyderzsi unitárius pap életéből

Az egyázközség levéltárában találtam a mellékelt, nagyon rövid és hivatalos szakmai önéletrajzot. Az önéletrajzból kiderül, hogy Sándor Gergely lelkészi pályája során három egyházközségben volt lelkész: Désfalván 11, Székelyderzsen 26 és Kénosban 17 évig.  Székelyderzsen 1887. november 23-tól 1913-ig szolgált.
Rövid szakmai önéletrajzát 1938. augusztus 3-án írta. Oklándon, a szülőfalujában.

Nagyon sutának tűnt, amikor elolvastam.  54 év lelkészi tevékenység után ennyi? 8 évszám, 6 település?

Néhány nappal később, augusztus 9-én küldött egy levelet "drága esperes barátjának". Ez a barát talán nem más, mint Balázs András székelyderzsi lelkész, esperes. Levelében  ezt írja: "Ami azt a kérést illeti, hogy a birtokomban levő önéletrajzi adatokat küldeném el, sajnálom, hogy ennek eleget tenni nem tudok. Nem azért, mintha azok meg nem volnának, hanem azért, mert két darab bekötött könyvben vannak, s a könyvekben sok olyan intim dolgok is vannak följegyezve, melyek csak engem, s a hozzám tartozót érdekli. Aztán, nincs megrajzolva a kor, amelyben éltem, nincsenek számottevő történelmi adatok, kortársakról emlékezet, tisztán egyéni s családi érdeket szolgálnak. Hogy létezik, s fiókomban őrzöm gyenge tehetségemmel megírt életrajzi adataimat, arról, ha úgy adja Isten, f. év. és hó 28-án szeretnélek meggyőzni, akkor lesz az oklándi templom felszentelése, melyen remélem megjelenéstekkel minket oklándiakat meg fogtok tisztelni."


Na, itt van a kutya elásva. Ezért a rövidke életrajz. Esperes úr két könyvet kért, de helyette csak az oldalnyi összefoglaló érkezett.

Arra a két könyvre kellene valahogy szert tenni.
A fiókban voltak utoljára. Úgy 70 évvel ezelőtt.
Vajon hol vannak?
S.

2010. augusztus 10., kedd

Arcok, helyzetek

A gyermekhéten készültek az alábbi felvételek. Mind egy-egy világ, mely üzeni: "boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent"(Mt5,8):

Szász Petra

2010. augusztus 8., vasárnap

Evangéliumi gyermekhét, vasárnap

Istentisztelet előtt
Kiértékelő
Heltai: A vénember, a gyermek és a szamár története
Terülj, terülj asztalkám

2010. augusztus 5., csütörtök

Evangéliumi gyermekhét, csütörtök, Bogáti-nap




Rengjen a föld belé...- Unitárius énekeskönyv, 140
Játékok
Miénk itt a tér...
Noé s neje (bibliai játék székely nyelvjárásban)
Hátteresek

2010. augusztus 4., szerda

Evangéliumi gyermekhét, szerda, Heltai-nap

"Téged vallunk és dicsérünk,
mi egyetlen egy Istenünk,
Földön, égben egy reményünk.

Tartsd meg a mi szent hitünket,
Oltalmazd meg életünket,
Segélj minden jóban minket.

Virágozzék szent vallásunk,
Lelki, testi szabadságunk,
Nekünk drága kis egyházunk."
(16. századi ének, Unitárius énekeskönyv, 52)

2010. augusztus 3., kedd

Evangéliumi gyermekhét, kedd, Dávid Ferenc-nap

"Adjunk hálát mindnyájan, hálás szívvel vidáman,
a felettünk valónak, az egyetlen egy Istennek,
aki egybe gyűjtött minket, hogy innepnapot szenteljünk
és szent igéjével éljünk."
 (Dávid Ferenc éneke, unitárius énekeskönyv, 43)
Dávid Ferenc-portrék
Készítették: 1. Heltai brigád 2. Püspöki kar 3. Bogáti és zenekara

Kiscsoport


Énektanítás - "Így szólt Isten Nóéhoz..."


Medvevadászat

2010. augusztus 2., hétfő

VI. Evangéliumi gyermekhét

Molnár Melinda cikke a gyermekhétről, a Szekelyhon.ro oldalon olvasható.

3 perc

2010. 08. 02. Koldus Vili levelei Demeter Sándor Lóránd

Vili, a koldus valós személy. Költői kedvű segédlelkész voltam, ő pedig bejáratos volt a lelkészi hivatalba. Szőlőt metszett, söprögetett, melegedett. Télen inkább melegedett. Beszélgettünk is, de inkább hosszú, nagy csendekben eregettük a füstöt. Hosszúra vettük a slukkot, s lassan, nagyon lassan fújtuk. Közben ilyeneket mondtunk, hogy hm, na, aha... S ebben benne volt minden arról, hogy milyen is az élet. Vili ilyenkor elvágyott. Valahová, ahol meleg van, s az embernek a fülét nem hasítja, még a bőre alá sem bújik be, s csontjait sem ropogtatja az a nyavalyás Nemere. Utolsó cigimet megpostáztuk. Akkor mondta Vili, hogy ő elmegy. Valahová, ahol meleg van. Lehet, hogy Izraelbe. Egy nap tényleg odalett. Elhittem neki, hogy elment Izraelbe. Láttam, ahogyan evangéliumi tájakon, apostoli helyeken kölcsönkér egy cigit, s hosszú slukkok alatt hazagondol. A városra, a Nemerére, a költői kedvű segédpapra... Aztán levelezni kezdünk Vilivel. Versben. Többnyire a Helikon hasábjain bonyolítottuk levelezésünket. Evangéliumi tájakról, apostoli helyekről, prófétai gondolatokról. Arról, hogy hm, na, aha... Meg arról, hogy milyen is az élet. Az életünk.

Vigyétek a hírt

(Jánosnak, 2009-ből )

Jézus eljött hozzánk mi mégis egyre várunk

várunk amíg vakok lesznek az eddig látók

várunk amíg sánták lesznek az eddig járók

várunk amíg a lepra rólunk a húst lemarja

várunk amíg füleink süketekké válnak

Jézus eljött hozzánk mi mégis egyre várunk

várunk amíg élőhalott lesz minden földön járó

várunk és nem hisszük el hogy az örömüzenettel

hozzánk is érkezett a názáreti Mester

várunk és nem hisszük el hogy kinek jönni kellett

itt van megérkezett