2010. október 27., szerda

Brassóban élő székelyderzsiek találkozója

A rendkívüli eseményt 2010. október 24-én, a Brassói Unitárius Egyházközség szervezte.
Székelyderzsből 27-en  voltunk: mi, a gondnok, az asszonykórus, zenészek és a gyülekezetből tízen.
Az ünnepi esemény istentisztelettel kezdődött, 10:30-kor. Az érkezést 9-re terveztük, így 10-re sikerült is odaérni. Gyors öltözés, helyszíni felmérés, eszköztár beszerelése, énekeskönyvek előkészítése, elhelyezkedési próba... 10:29-re minden meglett. Harangoztak.
A találkozó ünnepi prédikációja (Sándor) a prédikációs blogunkon olvasható.
Az Asszonykórus (betegségek miatt elég foghíjason, de nagy lelkesedéssel) bemutatta Székelyderzs, ahol a történelem együtt él a faluval műsorának rövidített, templomosított változatát. Ahogy mondani szokták: szem nem maradt szárazon.

Az ünnepi esemény után a találkozó közebéddel folytatódott. A templomban megnyíltak, itt egészen egymásra találtak a szívek. Szavakban nehéz ecsetelni, inkább nézzetek néhány képet:
S te azt tudod-e?...
Marci János egyik közeli rokona Marci Rudi, a János klánétájával.
Kinek mondjam?
Emlékszel-e, az úgy volt...
Pénzel etetett klánéta
5 órakor elfújtuk: Haza is kéne már menni / vajon mit fognak gondolni.... S elindultunk. Mogyorósnál Bölönnek vettük az irányt. Apácán lezárták a hidat. Kitértünk Ürmös felé, s Köpecnél vissza Nagyajtára.  Ha már addig elmentünk, látni kellett egy vártemplomot, a egykori püspökünk Kriza János szülőfaluját. Megnéztük, s azzal irány Réka királynő legendás sírja mellett haza Derzsbe. S akik ott voltunk, ma is hálásak vagyunk a jó Istennek.
S.



2010. október 26., kedd

Hogyan lesz lelkésze a gyülekezetnek?

Fenti címmel indítottam vitát két virtuális egyházi fórumon az unitpapon és a lelkészlistán. Mostantól a vita anyaga itt is olvasható.
A listákon csak feliratkozás után tudtok hozzászólni. Aki nem tagja egyiknek sem, az itt oszthatja meg gyülekezeti jövőképét.
A listák hozzászólásait itt is közlöm, az itteni kommenteket nem teszem fel a listára. A témában szavazni is lehet.
Tartsatok velem, szavazzatok és kommenteljetek!
A vitaindító levél alább olvasható...
Segítségnek az EUE alaptörvénye ITT.
S.

2010. október 25., hétfő

„A gyerekektől sokat tanultam”


Az Udvarhelyi Híradó- Hit-Vallás rovatának 4. születésnapi ünnepségére, frissen megjelent könyve bemutatására Molnár Melinda meghívta Katát is.  Előzetesben az alábbi ajánló jelent meg a rovatban. November 8-11 között a lelkészi értekezleteken lesz a "hivatalos" bemutató, akkor részletesebben írok róla. Ínycsiklandozónak olvassátok M.Melinda írását: 
meli3Újvárosi Katalin közel négy éve lelkész, tevékenysége összekapcsolja a vasárnapi iskolával és a gyermekekkel végzett pasztorációs alkalmakkal. Első időszakban a szükség hívta életre a gyűjteményt, hogy legyen segédanyag a vasárnapi iskolában folytatott tevékenységekhez „amely az oktatót valamilyen formában segítené, vagy egy keretet adna” – írja Újvárosi Katalin. Tapasztalatait leírta, rendszerbe foglalta, ezekből előbb szakdolgozat, majd kézikönyv állt össze. A négy évre tervezett segédanyag és szöveggyűjtemény azt a tapasztalatot tükrözi, hogy ennyi idő alatt annyira kicserélődnek a vasárnapi iskola növendékei, hogy nyugodtan elölről lehet kezdeni.
Az első év anyaga a gyökerek erősítését szolgálja. Honnan jöttek, népünk értékei, és hangsúlyos az ünnepeinek rendje is a segédanyagban. Minden hónapi anyag tartalmaz bibliai és énekajánlatot is.
A második év a Lélek világa címet viseli, ami a Tízparancsolatra és az Ószövetségre épül. A harmadik Jézus világa, főleg bibliai történetekre összpontosít. A negyedik év pedig az unitárius gyermek világára összpontosít: az öntudatot erősíti a szöveges és zenei kínálat, a kézműves tevékenységek sora is.
A kisgyermekek életkori sajátosságaihoz szabott versek, irodalmi szövegek és a kottázott énekek hasznos, mindennap használható kézikönyvét kaptuk Újvárosi Katalintól. Jó szívvel ajánlom szülőknek is.
Ma a Hit-Vallás születésnapi ünnepségén is beszerezhető a kiadvány, szerkesztője pedig dedikálja.
(molnár)
S.

2010. október 17., vasárnap

Egy nap tanulsága a barátságról



Kislányom reggel sírni kezdett. Egyetlen nagy baj miatt gördültek le arcán a krokodilkönnyek: nem akart óvodába menni. Miért? Mert annyi gyermek van az óvodában, és ő nem tudja eldönteni, hogy ki a barátja. Mit válaszoljak? – gondolkodtam, míg ő szipogva ölelt át, és orrát belefúrta a nyakamba.

Egykori – mára fájó emlékké ködösült – nagy barátságaimat; mai barátkozásaimat és barátságaimat kevesebb idő alatt végiggondoltam, mint amennyi most a leírt szavak elolvasásához szükséges. De nem tudtam, mit válaszoljak. A sok jövő-menő emberből, akik körbeveszik, akikkel mindennapi kapcsolatban van, ki a barátja? Akit annak érez, aki mellette van, aki őszinte hozzá, aki a bajban is mellé áll, akinek a szíve tiszta... Leginkább az, akinek a szíve tiszta, és aki mellett az ő szíve is tiszta marad.

Óvoda után azzal fogadott a kapuban, hogy ebéd után jönnek játszani a barátnői. Késő délutánig várta őket. Minden mozgásra kinézett az ajtón. Kiállt a kapu elé, úgy várta őket. Szeretetteli, készülődős várakozását figyelve, mintha csak a kisherceg rókájának tanítását láttam volna megelevenedni: „Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz  mondta a róka.  Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...”

Reggel még sírva kérdezte: ki a barátom? Felnőttesen így válaszoltam: akinek a szíve tiszta, és aki mellett a te szíved is tiszta marad.

Délutánra díszbe öltözött a szíve. Gyermekien ezzel válaszolt a kérdésre.

Ki a barátod? Aki díszbe öltözteti a szíved.
S.

Imádság favágás után



Add Uram, hogy minden munkámnak
és minden elmondott imádságomnak
legyen legalább ennyi látszata.
Ámen.
S.

2010. október 12., kedd

30 éves találkozó


A hétvégén ünnepélyes keretek közt - jó almási szokás szerint - tudattuk a világgal, hogy 30 évesek lettünk. A 45 kortársból több mint fele tartotta fontosnak ezt a találkozót. Külön értékelem, hogy nem a külső hivalkodás, hanem a belső töltekezés állt a fő helyen - ez megláttatta velem, hogy van még érték, nem süllyedt le egészen a barátság és az összetartozás - számomra szent fogalma. Írom ezt azért, mert hétköznapjaimban egyre inkább a negatív töltet uralkodik. Az ilyen alkalmak mégis orromra koppintanak és kiemelik rövidlátásomat:)
Aki nem ismeri e szokást, röviden összefoglalom: a kortársak gyülekeznek a régi kántori lakon, majd együtt vonulnak be az imádságnak házába, ahol hálát és köszönetet mondanak a jó Istennek eddig megért és megélt pillanataikért, a helyi lelkész tolmácsolásában. A hálában és köszönetben osztoznak a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok és ismerősök, akik az áhítat után a templom előtt virággal és jó szóval köszöntik szeretteiket. A közös fényképezkedés után pedig kezdetét veszi az emlékek felidézése, a jókedv és a mulatság. Íme néhány kép ízelítőül:
A templomban
A templom előtt-virágtengerben

Ráadás: Piroska barátnőm ezen a napon ünnepelte születésnapját! És még egy ráadás: kortársaink közül talált rá élete párjára:)

Ropjuk - van olyan szerencsés, aki reggelig is

2010. október 8., péntek

Papi sikerbörze 1 - A pozitív gondolkodás és a sikerszemlélet erősítésére

Minden lelkésszel megtörténik, hogy élete bizonyos időszakában úgy látja, semmi eredménye nincs a munkájának. Vagy azt érzi, hogy elfáradt, nincsenek ötletei, kimerült... Pedig szükség lenne továbblépésre. Szükségét érzi annak, hogy mogazalmasabb, élőbb legyen a gyülekezeti élete, kiegyensúlyozottabb a személyes és családi élete...
Az I. lelkésztovábbképző csoport résztvevőit ezért hívtuk össze egy olyan börzére, amelynek célját néhány pontban így foglaltuk össze:

2010. október 5., kedd

Öregek vasárnapja

80 éveseink
(Brók Dénes, Dénes Tibor, Pál Ida, Orbán Eszter, Nagy Piroska, Menyhárt Vera, Nagy Tibor, Oroszhegyi Vencel)


           Az Asszonykórus verses-zsoltáros ünnepi műsorral készült, majd azokat,  akik 80 évnél nagyobb kort értek meg (összesen 67-en) az egyházközség nevében egy szál virággal köszöntöttük.

Ajándék az ünnepeltek részéről