2011. január 28., péntek

A mérlegen nemcsak a kő van, hanem a lelki élet is

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a Székelyhon 2011. januári számában. Hargita Megye Tanácsának 80.000-es példányszámú lapja egész oldalas terjedelemben számolt be a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség 2010-es évéről és a Vártemplom körüli eseményekről. A cikk szerzője Molnár Melinda. A fotókat Kerestély Attila készítette.
Örömmel ajánlom figyelmetekbe. Olvassátok.
S.

2011. január 24., hétfő

A fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni



Ma utolsó földi útjára kísértük özv. Kocs Elemérné szül. Orbán Lídia nénit. 92 évesen,  falu legidősebb asszonyaként halt meg. Úgy, hogy nevét beírta Székelyderzs történelmébe. Ő volt az a görbe hátú öregasszony, akiről a neten az a bizonyos motoros történet kering.
Itt olvashattok róla:

1. Egy motoros története Székelyderzsen (Paul Glendell képekkel illusztrálva)
2. Molnár Melinda cikke az UH-ból, az erdely.ma portálon.
3. Lukács Csaba, Magyar Nemzetben megjelent cikke az egyházközség honlapján
4. Temetési prédikációja a prédikációs blogunkról
5. Köszönjük, hogy ismerhettük Lídia néni! - Molnár Melinda emlékezése az Udvarhelyi Híradóban


Isten adjon számára csendes pihenést.
lsd.

2011. január 16., vasárnap

Hatékony hatóerő


Vallásos vagyok. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez csak egy dísz az életemben vagy valóságos érték? Ahhoz, hogy a vallásom, vallásosságom valóságos érték legyen, két dolog szükséges: nagy hatóerővel kell működjön bennem és hatékonyan a világban. 

2011. január 13., csütörtök

Január 13 - a vallásszabadság ünnepe

1568. január 13, Torda: 
„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”


Kívánok áldott emlékezést és toleranciát minden hívő testvéremnek, K

2011. január 11., kedd

2011. január 6., csütörtök

Mindennapi választásaink


Minden napunk ajándék. Ez minden hívő ember hitvallása. Éppen ezért nem mindegy, mit teszünk és hogyan. Mit kezdünk az ajándékkal, hogyan bánunk vele. Tudatosítjuk vagy sem, kézben tartjuk, vagy hátat fordítunk neki, sírunk vagy nevetünk, megosztjuk másokkal vagy megtartjuk magunknak, megköszönjük, vagy elmúlásért esedezünk. A pozitív életfelfogást erősíti unitárius hitünk, miszerint tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget: minden nap, minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy válasszunk. Jobbra vagy balra, előre vagy hátra, igazságosan vagy füllentve, egyenesen vagy kerülőkkel... „A bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (1Móz 4,7) – olvashatjuk a Bibliában, Káin és Ábel történetében. Ezzel szemben az újszövetségben ez áll: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...” (Jel 3,20).
Rajtunk áll! A bűn vagy a jézusi életforma.
Amikor év elején elindulunk újra, magunk mögött hagyva az ünnepi meghittséget, majd a megszokott jókívánságokat, ne feledkezzünk el egy percre se arról, hogy új és új ajtók nyílnak meg előttünk. S csakis rajtunk áll, hogy merre lépünk, vagy kit engedünk be az életünkbe.
Áldott új esztendőt és tiszta jézusi lépéseket!
K.