2012. július 31., kedd

Folytatódik...

Egy gerenda, melyet eddig nem láttunk


Lassan egy hónapja, hogy elindultak a felújítások. Először 15 ember dolgozott, aztán csatlakozott hozzuk 10, majd e héttől még 5. Inkább látok csatateret, mint újítást. Nyugtatom magam - olyan ez, mint a tavaszi nagytakarítás: először szét kell szedni mindent, hogy megszülethessen a rend. És lám, lám alakul. A sok forgács, földkupac és cserép között kiemelkedik itt-ott egy szelet múltat idéző jövendő. Hiába a féltés, ítélkezés - lecke ez a javából - mindannyiunknak.
A legények csendesen szemlélődnek, napkeltétől napszentületig dolgoznak, csekély egy órás ebédszünetük van. Ritkán emelik fel a hangjuk - olyankor baj van. Figyelnek, néha nem értenek minket, szokásainkat, életformánkat. Olykor elmerengnek és hazagondolnak. Három hét után láthatták övéiket pár napra. És a meleg nem lankad. A víz egyre kevesebb. Honnan - hangzik a kérdés egyre gyakrabban. És lessük az ég alját egyre többen, egyre gyakrabban, egyre inkább elfordulva mindentől..
S a büszke derzsi torony tetőtől talpig beburkolva várja új ruháját. 
"Szent László őrzi ma is népét"- jut eszembe egyre gyakrabban Bayer Zsolt írása s megfordítva a kérdést elmerengek, hogy népe őrzi-e még Szent László emlékét?
K.
UI: Alább pár kép a láttatásért - bővebben a helyszínen:)

2012. július 4., szerda