Feljegyzések a papék házából

A templomfűtés átadási ünnepsége

2012-02-06T00:56:00.000-08:00

Hargita Megye Tanácsának beszámolója

Molnár Melinda cikke az Udvarhelyi Híradóban.

25 készség / 25 skills

2012-02-04T10:17:00.000-08:00

Ígértem egy olyan listát, amelyet az szónoki készségekről 300 előadó véleménye alapján állítottak össze. Jelentem: ígéret teljesítve. Forrás: Communication Skills Tips Szerző: Akash Karia by Sándor
Ui: A sorozat következő részében az USA legnépszerűbb talk-show háziasszonyától, Oprah Winfreytől olvashatjátok a kommunikáció 8 top tippjét :)

Légy hallgatóság-központú.
Ismerd a hallgatóságot.
Készítsd elő és próbáld el a prezentációt.
Légy témában!
Mi az előadás központi üzenete?
Az előadás legyen testreszabott.
Ellenőrízd a felszerelést előadás előtt.
Találkozz emberekkel a hallgatóságból.
Ütős kezdés (valóság, kérdés, kihívás).
Praktikus, hanszálható tippek.
Beszélgess a hallgatósággal.
Vond be hllgatóidat a beszédbe.
Mosolyogj.
Lélegezz.
Légy szórakoztató és humoros.
Légy önmagad. Légy eredeti.
Nem baj, ha nem vagy tökéletes, de légy profi.
Gördülékeny problémakezelés (ha elromlik a projektor, álmos a hallgatóság, szorít az idő...)
A powerpoint ne legyen mankó (vagy puska)
Befejezésnek ne használd a kérdések&válaszok módszert.
Légy rövid (és lényegre törő).
Tanulj más előadóktól (szónokoktól).
Készíts felvételt az előadásról (hang/videó).
Add bele minden szakértelmed.
Jó történetmesélés a jó előadó kulcsa.

Hiterősítő imahéten

2012-02-03T13:10:00.000-08:00

Vendégszolgálat a Székelymuzsnai Református Egyházközség gyülekezeti termében, a Kalasis teremben.

Sajtóközlemény

2012-02-02T23:56:00.001-08:00

25 készség - amivel minden előadónak rendelkezni kell

2012-01-28T04:58:00.000-08:00

Az alábbi készséglista összeállítója Andrew Dlugan. A kivonat a Six Minutes - Speaking and Presentation Skills alapján készült. A sorozat következő részében újabb 25 pontos lista következik, amelyet 300 előadó véleményére alapozva állítottak össze. by Sándor

Témaválasztás – Mire van szükség az üzenet közvetítéséhez?
Fókusz – Az előadás minden eleme (történet, humor...) egy központi gondolat köré épüljön. A hallagatókat az segíti leginkább, ha az üzenetre összpontosítasz.
Logikus felépítés – A jól felépített előadás követése, minimális erőfeszítést igényel. A kulcs: a részek áthidalása.
Idézet, tény, statisztika – Ne pótlék, hanem a gondolat (központi üzenet) kiegészítése legyen.
Metaforák (szóképek) – A direkt beszéd (nyelv) üzenetének érthetőségét növelik.
Történetmesélés – Mindenki szereti és a központi üzenet megjegyzését is segíti.
Erős kezdés, még erősebb befejezés – A hallgatóság leginkább az első és az utolsó szavakat jegyzi meg.
Humor – Használata elengedhetetlen, de ahhoz, hogy hatása legyen időzíteni kell.
Változó beszédsebesség, hanghordozás, hangerő
Gesztusok – A szöveggel összhangban levő gesztusok kiegészítik és hangsúlyozzák a szavak jelentését. „Mondd el nekik mekkora hal volt, és mutasd meg a karodon is!”
3 dimenzió használata – Ne láncold magad a jegyzeteidhez!
Kiegészítő szavak vizuális segédeszközökkel – A viizuális segédeszköz segítse az üzenetet, de ne az legyen az üzenet.
A hallgatóság elemzése – Azt az üzenetet továbbítani, amit hallani akarnak, vagy amire szükségük van.
Kapcsolat a hallgatósággal – A szemkontaktus csak az első lépés. A cél az, hogy a hallgatóságnak az legyen az érzése: „Ez az előadó olyan, mint én.”
Interakció a hallgatósággal – Kérdezz, és érdekeljen a válasz. Kérj önkénteseket. Az előadásod párbeszédlapú legyen.
Q&A módszer használata – Q&A = Kérdések&Válaszok módszere, technikája (nem minden beszéd ad rá lehetőséget) azt a benyomást erősíti, hogy az előadó szakértő a témában.
Beszélgetésvezetés – Nem minden beszéd alkalmas rá, de tudnod kell, hogy miként foglalhatod le eredményesen a hallgatóságot.
Időkeret betartása - A megadott időkeret betartása a hallgatóság tiszteletben tartását jelenti.
Illeszkedő bevezetés – Amikor a hallagatóság készen áll rá, akkor kezdeni.
Magabiztosság és nyugalom – Az előadónak nehéz megvalósítani, de a hallagatóság könnyen érzékeli.
Váratlan próblémák gördülékeny kezelése – Legyen B-terv!
Koherencia
Visszajelzések keresése és használata – Nincs tökéletes előadás, nincs tökéletes előadó. A folyamatos fejlődés legjobb módja párttatlan visszajelzés kérése minél több embertől.
Más előadók kritikus és elemző hallgatása – Más előadók erősségeinek és gyengeségeinek a vizsgálata.
Etikus beszéd és cselekedet

7 titok / 7 secrets

2012-01-20T11:38:00.000-08:00

Ezzel a bejegyzéssel egy kommunikációs sorozatot indítok.

Túllépve a hagyományos egyházi retorika (szónoklattan) korlátain, célom a prezentációs világ, média, PR (public relations) és az oktatás tárgyköréből való írások közzététele. Lelkészként ezek csak hasznomra váltak.

Lesznek könyvbemutatók, jegyzetek, eszmefuttatások, fordítások és a személyes, tapasztalati megjegyzéseket sem fogom hanyagolni.

A sorozat első cikkét angolról kivonatoltam. Felnőttoktatási témakörben készült. Gondolataimat kék színnel írtam mellé.

Szerzője: Dr Jim Anderson.

Forrás: The Accidental Communicator

by: Sándor

7 titok -hogy a felnőtt hallgatóság tanuljon az előadásodból

Az alapkérdés az, hogy miért töltene bárki is időt azzal, hogy a figyeljen az előadásodra? Hacsak nem vagy Paris Hilton, vagy Clinton elnök, valószínű nem vagy elég nagy sztár ahhoz, hogy csak úgy kíváncsiak legyenek az előadásodra. Akkor hát mit tehet egy előadó?

Ebben a túlhajszolt és stresszes világban egyetlen kérdést kell megváaszolnod: MISZEN? Bővebben: Mi szól ebből nekem? Ezzel azt kérdezik: Mit akarsz megtanítani nekem? Ez pedig ahhoz a kérdéshez vezet: Hogyan akar az előadó tanítani egy felnőtt hallgatóságot?

A továbbiakban Dorothy Billington kutató 7 titka következik arról, hogy miként lehet felnőtteket a jobb tanulásra ösztönözni:

1. Teremts biztonságos környezetet

Biztonságosat és támogatót, olyant, ahol elismerést és tiszteletet kapnak.

2. Gondolkodj nyitottan

Legyen benned hajlandóság a szellemi szabadságra.

3. Tanító / tanított interakciója

Társként kezeld a hallgatóid. Tudd, hogy intelligens és tapasztalt felnőttek. Hallgasd meg őket, és adj a véleményükre.

4. Önképzés

Felelősség!

5. Se nem gyorsan, se nem lassan

Légy a hallgatókkal egy sebességen. Találd meg képességeik ingerküszöbét, hogy el se veszítsd őket és ne is unatkozzanak.

6. Teremts aktivitást

Vond be őket a tanítási folyamatba, hogy ne csak üljenek és unatkozzanak. Így jobban rögzítik a hallottakat.

Gyülekezeti bibliaóráinkon nagyon jól működött ez a pont. Egyik változata a nyitott kérdésfeltevés volt, amit rendszerint meg is válaszoltak az jelenlevők. Annyira más volt a kapcsolat közöttünk, hogy kedvet kaptam hozzá, hogy istentiszteleteken is kipróbáljam ezt a fajta aktivitást. A muzsnai unitárius gyülekezet egyik nagyon emberi vonása, hogy ha nyitott kérdés hangzik el az istentiszteleten azonnal válaszolnak rá. Lelkesedtem, és kipróbáltam Derzsben is. Először hallgattak, később válaszoltak, bekapcsolódtak... Nekem nagyon tetszett. Úgy éreztem, hogy sokkal közelebb vagyunk egymáshoz és élőbb az istentisztelet. Aztán egy napon nagyon finoman, kedvesen és sok szeretettel megkértek, hogy ha lehet ezt ne csináljam. Nem értettem, hogy mi történik, de tiszteletben tartottam /tartom a kérésüket. Azóta csupán költőiek a kérdéseim (hacsak nem ragadtatom el magam nagyon:) Ezzel a kéréssel viszont megtanítottak a szemekből és az arcokról olvasni. Azok viszont mindig kedvesen és készségesen válaszolnak a kérdésekre. Sok mondatnak egy a vége: kérdező aktivitás helyett aktív testbeszéd keresése / teremtése.

Mivel lehet még egy istentiszteleten aktivitást teremteni? - Hát nem bánnám, ha írnátok ötleteket. :) ... a 7. ponthoz is :)

7. Visszajelzés

Kapjanak lehetőséget a visszajelzésre.

A vallásszabadság napjára

2012-01-13T22:16:00.000-08:00

Az Erdélyi Unitárius Egyház létrejöttének időpontját az 1568. január 6–13. napjain Tordán tartott országgyűléshez kapcsoljuk. Ez alkalommal az országgyűlésen részt vevő rendek a vallási ügyek tárgyalása kapcsán megfogalmazzák azt a híres határozatot, mely kimondja a szabad vallásgyakorlatot:

„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon”.

Ennek a törvénynek a kimondásától számítjuk a XVI. századi radikális reformációnak a kibontakozását és az erdélyi unitárius egyház megalakulását. Erdély viharos történelmében ennek a törvénynek a tiszteletben tartása teremtette meg azt a lehetőséget, hogy közel 450 éve a keresztény felekezetek viszonylag békésen éltek egymás mellett, és saját szellemi értékeikkel gazdagították szülőföldjüket.

Az emberi jogokért, a jézusi tanításban gyökerező méltóbb emberi életért vívott évezredes küzdelemben a vallásszabadságért való harc egyik fontos fejezete az 1568-as tordai országgyűlési határozat. Egyetemes vonatkozásban sokan írtak erről a kérdéskörről, de néhány írást leszámítva még mindig kevesen tudják, hogy Erdély történetének egyik kimagasló szellemi vívmánya a négy bevett vallás szabadságának a biztosítása. Ezen a téren messze megelőzte Európa fejlettebb nyugati részét a késői középkorban.

A reformáció különböző irányzatainak képviselői keményen meg kellett küzdjenek a szabad vallásgyakorlatért. Az erdélyi rendek bölcsességére mutat, hogy ezt a határozatot megfogalmazták, és törvénybe iktatták egy olyan korban, amikor a vallásos türelem kérdése még ismeretlen. Mi, erdélyi unitáriusok fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk azokra a napokra, amikor Tordán ez az országgyűlési határozat megszületett, hiszen napjainkban sem mondhatjuk el, hogy az emberiség életében ez egy megoldott kérdés.

A politikai és gazdasági zűrzavarban vergődő világunkban jó olyan példákat említeni, melyek segítenek, hogy megtaláljuk az emberhez méltóbb életre vezető utat. Isten iránti hálánkat fejezzük, hogy János Zsigmond fejedelem és az erdélyi rendek az evangélium tanításának szellemében példát mutattak a vallási türelemről nemcsak az akkori világnak, hanem a ma emberének is.

Január 13-án, pénteken délelőtt Tordán és Kolozsváron délután ünnepi megemlékezésre kerül sor. Meglátogatjuk a nemrég felújított tordai történelmi múzeumot, ahol megtekinthető Körösfői Kriesch Aladár restaurált festménye az 1568-as vallásszabadságot kihirdető országgyűlésről. Minden velünk emlékezni és ünnepelni akaró testvérünket szeretettel várjuk istentiszteleteinkre!

Bálint Benczédi Ferenc püspök

Kolozsvár, 2012. január 10.

2012

2012-01-01T01:36:00.000-08:00

Az alábbi gyöngyszemmel kívánok Mindannyiotoknak békés, boldog új esztendőt! Áldást, szeretetet és együttérzést,
K
http://zanylol.com/bocelli.html

Karácsonyi üdvözlet

2011-12-23T12:02:00.001-08:00

Mielőtt ezt az üdvözlőlapot közzétettük, egy kicsit végignéztük az olvasói statisztikát.
Ezzel az üdvözlőlappal köszöntjük 18 rendszeres olvasónkat. Az újonnan csatlakozottakat Isten hozta a blogra. Amennyiben van külön téma, amiről szeretnétek olvasni; javaslatotok, amire jó lenne odafigyelnünk, ne habozzatok azt kommentben, vagy levélben elküldeni.
Rendszeres olvasóink mellett köszöntjük azokat, akik 49 különböző országból olvassák feljegyzéseinket. Románia és Magyarország után legtöbb olvasónk USA - California, New York és New Jersey államaiból van. Nem tudjuk, hogy ottani magyarok-e, vagy fordítóval olvassák írásainkat? A személyesebb kapcsolat kialakításáért arra biztatunk mindenkit, hogy rendszeres olvasóként csatlakozzon a bloghoz. Így nem csak a friss bejegyzéseinkről értesül, hanem a közlésre szánt írásaink kiválasztásánál, újabb topikok indításánál nekünk is segítségünkre lesz. Alább láthatjátok az első 20 országot, ahonnan a legtöbbször, a legtöbben látogatják oldalunkat.
A fenti üdvözlőlappal kívánunk mindenkinek szép ünnepet. (A kép Szindosz-Thesszalonikiben készült.)

II. Úton a Via Egnatián

2011-12-20T01:40:00.000-08:00

Utam a Via Egnatian továbbra is makedón földön vezet. Az egykori Makedónia központi részén vagyok, de nem használhatom ezt a megnevezést, mert akkor belekeverednék abba a politikai vitába, amely Görögország és az új jugoszláv állam, Makedónia között tart a jogtalan névbitorlás miatt. Mivel a több éve húzódó vitát az EU sem volt képes megoldani, egyszerűbb, ha kerülöm a félreértéseket és azt írom hódító makedón Nagy Sándor földjén járok.

S. (Az írás megjelent az Unitárius Közlönyben.)

A térség első központja, fővárosa Eyes (ma Vergina) volt. Nagy Sándor apjának II. Fülöpnek, illetve gyermekének sírkamrái is itt találhatók. Szépen kiépített múzeum őrzi emléküket. Később a központot áttették Pellába, amely II. Fülöp és Nagy Sándor születési helye. Hatalmas területen tárták fel az egykori város építészeti és régészeti leleteit és a talált tárgyakból alig egy éve új múzeum nyílt. A múzeum előcsarnokának központi helyén Nagy Sándor korabeli mellszobra fogadja a látogatókat. Később Kasszandrosz király áthelyezte a fővárost és az új központot – amint előző levelemben írtam – feleségéről, Thesszalonikről nevezte el.

Vlatades új kolostora

A királynő városának régi részén a Vlatades monostor irányába tartok. Illő felkeresnem, ha már Pál emlékét őrzik. Kezemben térképpel és fényképezőgéppel igyekszem eligazodni a meredeken hegynek vivő keskeny sikátorokon. Egy utcanév, egy templom, egy műemlék... Valami mindig segít, de főként a sok barangolás tárja fel előttem Thesszaloniki kusza útjait. Hegyoldalba vájt, bokrokkal benőtt, vastag lánccal lelakatolt, pókhálós építmény (egykori sziklatemplom?) előtt mászkálok, vizsgálom a térképet, morfondírozok: Ez lenne a Vlatades monostor? Ó, nem biztosan hibás a térkép, de hát itt jelölik, s itt az egyetlen régi épület ez. Hm.

Kedves, mosolygós szemű öregúr szól hozzám angolul. Fellélegzek, mondom mi járatban vagyok, eltévedtem, nem találom a monostort. Rám mosolyog, a sziklákon fölöttünk álló új építményre mutat, s mondja: Az ott a monostor. Döbbenet lehet a szememben, mert rögtön folytatja: Ez az új, központi monostor, kutatóintézet is, ahová tanulni, ősi kéziratokat vizsgálni jönnek a szerzetesek. Mögötte van a kicsi, a régi.

Vlatades régi monostora

Fölöttünk komor monostor, alattunk vasárnapi lustaságban nyújtózkodó Thesszaloniki, előttünk az Égei Tenger végtelen kékje. Mesés képkeret egy beszélgetéshez. Makedón vagyok, mondja, de görög. Értem, hogy ez mit jelent? Hát hogyne érteném, válaszolom, romániai vagyok, magyar, de székely. Járt Marosvásárhelyen, így az első ember Görögországban, aki ezt érti. Már közös történelemtudattal folytattuk a beszélgetést, hogy világossá váljon előttem, a görög-makedón és a magyar történelem egy különös közös vonása. Mindkettőben gyakran ismétlődik a mondat: A török időkben... A Valatades monostor valamikor nagyon alacsony bejáratú monostor volt. A török hódoltság idején, Thesszaloniki elfoglalásakor, Mohamed szultán megnagyobbíttatta a monostor bejáratát, hogy lóháton tudjon oda bemenni, úgy járhassa körbe a templomot és gyalázhassa meg a gyaurokat. Ebben a monostorban falkép őrzi Pál apostol emlékét, és ha már itt vagyok – mondja – itt a közelben van egy másik monostor, nézzek be oda, különlegességet fogok látni, szakáll nélküli Jézus-ábrázolást, amely egyedi a világon. Sok mindenről beszélgettünk még, míg búcsúzás előtt bemutatkoztunk egymásnak. Ő irodalom-történelem szakos nyugalmazott tanár, én most Erasmus-diák, unitárius, protestáns pap. Háromszor forduljon balra – enged utamra – és máris a monostornál van. Mintha mesét olvasnék – gondolom – , de a harmadik fordulónál ott is vagyok.

Világörökségtábla a bejáratnál – mintha otthon járnék – , parkoló, ajándékbolt szentképekkel és más kegytárgyakkal, fácánpark, múzeum, kilátó, harangláb, kutatóintézet. Látogatónak sok minden egy helyen, kulturált, szépen kiépített hely. A monostorba fényképezni nem lehet. Sajnálkozok magamban, hogy a Közlöny olvasóinak nem tudom megmutatni Pált, amint kezében tartja a vastag könyvet. A múzeum ritkaságokat rejt. Több száz éves eredeti ikonok (fatáblára festett szentképek) között sétálgatva nézelődök. Raktározom és leltározom a látottakat: ezt a családnak akarom megmutatni, ezt a gyülekezetnek, ezt milyen jó lesz a Közlönynek, ezt csak jó, hogy láttam, ez bizony az otthoni Szent László legendának ad kiegészítő értelmet... Ha írok arról, hogy Pál a kezében könyvet tart, akkor le kell írnom, hogy miért? Ennél a gondolatnál tartok, amikor meglátok egy ikont, amely helyettem is magyarázatot ad a kérdésre. Az ikonon Péter és Pál egy templommakettet tartanak kezükben. Középen felül a világmindenséget uraló (pantokrátor) Jézus látható, aki Péternek kulcsokat, Pálnak pedig könyvet nyújt át. A keresztény képírásban (ikon, freskó, kazettás mennyezet) a kézben tartott templom az Egyház jelképe. A hagyományos kereszténység egyik sarkalatos pontját örökíti meg a kép. E szerint az Egyházról való gondoskodáshoz Péter kulcsokat kapott, hogy amit megköt a földön kötve legyen az égben is. Ezért szokták a mennyország kulcsosaként emlegetni. Pál könyvet kapott, vagyis bölcsességet és tanítást.

Ezzel a képpel kicsit haza is utazok. Megállok a derzsi templom Pál apostol megtérését ábrázoló 15. századi falképe előtt. Összehasonlítom az itteni falképekkel, ikonokkal. Érdekesnek tartom, hogy a magyar nyelvterületen az apostol életéből a pálfordulást, a megtérést emelik ki; az ortodox világ pedig az egyházat megtartó, bölcs tanító képét őrzi.

A komor monostor melletti kilátónál megállok. Miután szemeim beisszák a látványt, becsukom őket és belső képet készítek magamnak a nyújtózkodó városról, helyekről, emberekről, illatokról... A Via Egnatian tovább indulok.

Isten ismerete és a mulandóság

2011-12-19T05:52:00.000-08:00

Felmérni életünk mulandóságát, törekedni Isten ismeretére, erre tanít annak a királynak a története is, aki kora szokása szerint udvari bolondot tartott. Ennek joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazat a királynak és a fejedelmeknek akkor is, ha az rosszul vagy keserűen esett is nekik.

Egyik nap a király egy arany csengettyűvel ellátott ezüst bohócpálcát ajándékozott a bolondjának, és azt mondta: "Biztosan te vagy a legnagyobb bolond a világon. Ha egyszer egy nálad is nagyobb bolonddal találkozol, annak add tovább ezt a pálcát."

A bolond évekig használta a kis botot - egészen addig, amíg megtudta: halálán van a király. Akkor szökdécselve bement a szobájába és azt mondta: "Királyom, hallom, hogy nagy utazásra akarsz menni."

"Nem akarok, muszáj" - válaszolta a király.

"Óh, muszáj. Van tehát mégis egy olyan földi hatalom, amely fölötte áll a legnagyobbaknak is. - De biztosan nem sokára visszatérsz."

"Nem", nyögött a király. "Ahova én utazom, onnan nem tért vissza senki."

"Nahát, nahát" - vélte a bolond higgadtan -"akkor biztosan jól felkészültél erre a hosszú útra. Bizonyára gondoskodtál arról, hogy királyi módon fogadjanak abban az országban, amelyikből nem lehet visszatérni."

A király csak csóválta a fejét. "Ezt elmulasztottam. Nem szakítottam elég időt arra, hogy felkészüljek erre az utazásra."

"De hát biztosan tudtad, hogy eljön a pillanat, amikor útra kell kelned."

"Igen, tudtam én ezt, de ahogy mondtam, nem szántam időt arra, hogy megfelelően törődjek a felkészüléssel."

Akkor a bolond letette a pálcáját a király ágyára, és azt mondta: "Egyszer megparancsoltad, hogy annak adjam ezt tovább, aki még tőlem is nagyobb bolond. Király, vedd a pálcát! Tudtad, hogy az örökkévalóságba kell térjél, és tudtad, hogy nem lehet onnan visszatérni. És mégsem gondoskodtál arról, hogy feltáruljanak előtted az örökkévalóságba vezető ajtók. Király! Te vagy a legnagyobb bolond!"

Advent harmadik vasárnapjára

2011-12-11T23:50:00.001-08:00

Egy történet, mely úgy végződik, hogy örülj annak, hogy élsz és ...

Volt egyszer egy vak leany, aki gyulolte magat amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyulolt, kiveve a kedveset. A fiu mindig vele volt. Mondta egyszer a baratjanak: - ha lathatnam a vilagot, hozzad mennek felesegul. Egy napon valaki ajandekozott neki egy szempart. Amikor levettek szemerol a kotest, lathatta az egesz vilagot, beleertve a baratjat is. A fiu megkerdezte: - Most, hogy latod a vilagot, hozzam jossz felesegul? A leany a fiura nezett, es latta, hogy vak. A lehunyt szemhejak latvanya szinte sokkolta. Erre nem szamitott. Az a gondolat, hogy az elete hatralevo reszeben ezt kell nezze, arra a dontesre vezette, hogy visszautasitsa a fiut. A fiu csendesen konyezett, majd par nap mulva irt nehany sort:" Vigyazz jol a szemeidre, mert mielott a tied lettek, elotte az enyemek voltak." Valahogy igy mukodik az emberi agy, amikor megvaltozik a helyzetunk. Csak kevesen emlekeznek arra, milyen volt a nehez idokben. Az elet ajandek. Ma mielott kimondasz egy banto szot, gondolj azokra, akik nem tudnak beszelni. Mielott panaszkodsz az eteled ize miatt, gondolj azokra akiknek nincs mit enni. Mielott panaszkodsz a ferjedre vagy a felesegedre , gondolj azokra, akik Istenhez fohaszkodnak, hogy legyen tarsuk. Ma, mielott panaszkodsz az eletre, gondolj azokra, akik tul hamar mentek el a masvilagra. Es amikor faradt vagy es panaszkodsz a munkadra, gondolj azokra a munkanelkuliekre, akik szivesen vegeznek a Te munkadat. Es amikor gyotro gondolatok rossz kedvuve tesznek, mosolyogj egyet es gondolj arra, hogy ELSZ ES CSODALATOS AMI KORULVESZ!

Advent második vasárnapjára

2011-12-05T03:50:00.000-08:00

Egy kis történet arról, hogy a világ nem feltétlenül akkora amekkorának mi látjuk...
K

Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: 
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?  Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a kölkdökzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől: 
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!  Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. 
- Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. Talán van élet a születés után is! 
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő köldökzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég!  Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: 
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik. 
- De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképpen életben? 
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük életünket.  Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.

Advent első vasárnapjára

2011-11-28T01:01:00.000-08:00

Egy kis történet arról, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép.

Öreg kutyánk a múlt hónapban meghalt. 14 évesen.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Marika csak zokogott egyre, és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!

Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani, szeret labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod,tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel,
Marika

Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Marika jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek. Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.

Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Marikának címezve. Marika kinyitotta a csomagot.
Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul.
A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Marikáról és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Marika,

Kutyusod rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Nem beteg már, mert a lelke van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott él ezután is. Nagyon szeretett a kutyád lenni.
Mivel nincs szükségünk testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.

Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked!
Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok, mert ott lakozom, ahol szeretet van.

Szeretettel,
Isten
Ui. " Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos Lélek az amerikai levélposta hivatalnál. "

Köri vetélkedő

2011-11-21T23:33:00.000-08:00

A Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör immár harmadik alkalommal szervezte meg a kör gyermekei számára a vallás vetélkedőt. Idén Dávid Ferenc és kora volt a téma. Mi (Kerestély Dalma, Dámó Melinda, Kovács Anita és Kovács Csaba) első alkalommal vettünk részt a versenyen. Külön öröm volt a részvétel mellett, hogy az első hellyel büszkélkedhetünk:)
K

Bor vitéz - bábelőadás felnőtteknek

2011-11-20T23:53:00.000-08:00

Dénes Emőke gyönyörű délutánnal színesítette az (olykor szürke) életünket. A gyülekezeti teremben síri csönd uralkodott mialatt Emőke bevezetett Arany János balladai világába és lélek-közelbe emelte a Bor vitézt. Ajánlott elolvasni: itt

Alább pár kép látható az előadásról:
K

A képeket Dénes Csaba készítette.

Kedves Emőke! Visszavárunk máskor is!

Úton a Via Egnatian

2011-11-16T23:54:00.000-08:00

Görögország - rögtön a határ után

Székelyderzstől Tesszaloniki 1100 kilométer. Elnyert főiskolai ösztöndíjammal a zsebemben személyautóval indultam, Bulgárián keresztül.

A legendás BT cigaretta országában olyan érzésem van, mintha a városokon kívül csak elvétve laknának emberek. Szinte nem is látni a településeket. Imitt-amott a hegyek oldalában 10-20 ház. Zaltográdnál keresni kellett a haárátkelőt. A kis, hegyvidéki településre beérve azt gondoltam zsákutcába érkeztünk. Isten háta mögé, ahogy mondani szokták. Azonban a település keskeny, rejtett utcácskái újonnan kiépített, jó minőségű úthoz vezettek. Egy-egy táblácska jelezni kezdte: Greece-Border check point. Félelmetes szerpentineken több száz méter magasra kapaszkodva kedves és hangulatos határátkelőnél autónk görög földre gurult. Alant azt gondoltam Isten háta mögött vagyunk. Itt a hegytetőn kitárult előttünk Hellász mitikus gyönyörűsége. Megérkeztünk az istenek legendás földjére.

Xantiig lassú szerpentinek vezettek. A kis falvakban mindenhol minaretek mutatták a hitet. Az útszélen kis veteményesek, a hegyoldalban bádogból épített farmok. Szabadon legelésző aprótermetű, szürke tehenek. A gyímesek borzdereseire emlékeztettek. Sziklás hegyoldalakon kaparták maguknak az élelmet, az útonlevőnek épített, rendben tartott csorgóknál oltották szomjukat.

A víz nagy kincs - itt is

Xanti után a Via Egnatia nevű autópályán folytattuk útunkat Tesszalonikiig. Az út nem csak Görögország második legnagyobb városához, hanem a történelemhez is közelebb vitt. Valamikor ugyanitt haladt a keleti és a nyugati világot összekötő kereskedelmi út is, a Via Egnatia. Az új időszámításnak (Krisztus után) a 40-es éveiben ezen haladt Pál apostol is, azt követően, hogy engdelmeskedett az éjjeli látomásában megjelent makedón férfi hívásának: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre.” (ApCsel 16,9) A Via Egantián Filippi volt az első állomása. Majd Neapolis (ma Kavala)és Amfipolisz után Tesszaloniki következett. Innen Béreába ment. Rövid tartózkodás után elhagyta a Via Egnatiát, hajóra szállt és félezer kilométer hajóút után Athénba érkezett.

Pál apostol, a farizeus neveltetésű, római polgárjoggal rendelkező művelt zsidó városi ember volt. Mekedón - görög missziója során is a nagy városokat célozta meg. Azokat helyeket, ahol volt összeköttetés, ahol görögül mindenkivek meg tudta értetni magát, ahol zajlott az élet, ahonnan a kereskedők segítségével üzeneteket tudott küldeni bárhová, és ahonnan pontosan ezért a kis keresztény közösségeknek hamar híre mehetett.

Tesszalonikibe érve eltévedtem. Taxis segítséggel sikerült helyreigazítani a tévedést, amit azért nem szégyenlek, mert később megtudtam, hogy még az autóbuszok is eltévednek. GPS-el! Miközben a zsibongó, élő és pörgő városban az utcákat róttam és igyekeztem elkapni egy taxit idegenben roppant egyedül, a megapoliszban igen kicsinek éreztem magam. Megálltam az Agia Sophia és a Iassonidou kereszteződésében és engedtem, hogy történjen a világ körülöttem. Pálra gondoltam, aki közel kétezer évvel ezelőtt idegenként, Filippiből kiutasított apostolként érkezett Tesszalonikibe. Abba a városba, amely a krisztus előtti 4. században a hódító Nagy Sándor testvérének, az alapító makedón király Kasszandrosz feleségének, Tesszalonikének a nevét őrzi.

Először a zsinagógában hirdette az evangéliumot, de sikertelenül. A görög kézművesek és kisebb kereskedők körében viszont népszerű volt a tanítása, amelyet munka közben, a műhelyben hírdetett. Az zsidó közösség méltatlankodása miatt evangéliumhírdető tevékenységét felforgatásnak minősítették a városi hatóságok, fellépni készültek ellenük, ezért őt és társait elbújtatták, majd kicsempészték a városból.

Ma a Vlatades Monostorban őrzik emlékét annak az apostolnak, aki a kimenekítés után apostoli, lelkigondozó munkája során az általa alapított gyülekezetet így áldja meg: „Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket és tegye fedhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt.” (1 Tessz 3,12)

A fenti írás megjelent az Unitárius Közlöny novemberi számában

Míg végül semmid sem marad

2011-11-15T00:19:00.000-08:00

Egy nagy port kavaró film. Érdemes letölteni és megnézni. Elgondolkodni rajta és nyitott szemmel élni. Adjon nekünk a jó Isten tiszta szemeket! K.

Íme a link, ahonnan letölthető: http://www.wupload.com/file/1924087407

Isten jót termő gyümölcsfái

2011-11-10T23:58:00.000-08:00

Amerikai Egyesült Államokban jártunkkor volt egy nap, amikor zöldség- és gyümölcstermesztő farmokra látogattunk el. Azt mutatták meg, hogy miként működik az amerikai mezőgazdaság. Voltunk biofarmon, borászatban, kis- és nagytermelőnél. Négy nemzedékes, gyümölcs- és zöldségtermesztő család bemutató üzletének homlokzatán, közel fél méteres betűkkel ezt olvastam: A föld tele van Isten jóságának ajándékaival.

Minden nyitott szemmel és szívvel járó ember életében egyszer csak elérkezik az a nap, amikor rácsodálkozik a világra, és a világban Isten jóságának ajándékaira. Arra, amit az üzlet homlokzatán olvastam. Arra, amire a zsoltáros is rádöbbent: „Milyen nagy a te jóságod!” (Zsoltár 31,20)

Amikor Isten jóságát felfedezzük, akkor a lelkiismeretünkön keresztül szólít meg Jézus tanítása:„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Vagy a másik: „Ha a gyökér szent, akkor az ágak is szentek.” Jézus képi nyelvét Pál apostol így fordította le az efézusiaknak:„Legyetek egymáshoz jóságosok”. A korintosiaknak így: „Öltözzétek fel azért, mint Istennek kiválasztottai a jóságosságot.” Assisi Szent Ferenc énekében az Isten jóságára való rácsodálkozást követő lelkiismereti döbbenet gyermeki egyszerűséggel így hangzik: „Az az egy fontos, legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz, legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.”

Pál apostol a jóságot a lélek gyümölcsei közé sorolja. Képzeljünk el egy beoltott gyümölcsfát. Van gyökere, ahonnan táplálkozik; vannak ágai és az ágakon – Istennek jóságából – ott a termés. Ilyen az emberi élet is, amelynek a gyökere Isten. Ágaink a testünk, és emberi kapcsolatainkban szétágazó életünk. Termésünk nem más, mint a lelki életünk, érzéseink, gondolataink, cselekedeteink. Ha elképzeltük, akkor mondjuk is ki, hogy ha az életünk Istenben gyökerezik, akkor feladatunk, hogy rajtunk keresztül is megtapasztalhassák mások Isten jóságát.

Amikor azt a nagybetűs feliratot elolvastam, nekem az jutott eszembe – és azóta sem tudok ettől szabadulni – hogy ha Isten megajándékoz minket az ő jóságával, akkor az a legkevesebb, hogy igyekszünk mi is jók lenni. Lehetőségeink, tehetségeink, akaratunk és erőnk szerint, de a legnagyobb és legteljesebb igyekezettel minél szebb és bőségesebb termést hozni Ő dicsőségére.

Dávid Ferenc emlékzarándoklat Déva várában

2011-11-06T23:22:00.000-08:00

Az Erdélyi Unitárius Egyház és annak az Országos Dávid Ferenc
Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2011. november 5-én, szombaton immár tizennegyedik alkalommal szervezte meg a Dávid Ferenc emlékzarándoklatot.

Különböző erdélyi és magyarországi településekről több mint félezer zarándok kelt útra autóbusszal Dévára. A hegy lábánál történt déli gyülekezés után a zarándokcsoportok felsétáltak a dévai várba, ahol 1579 novemberében Dávid Ferenc egyházalapító püspök vértanúságot szenvedett. A várbeli ünnepség alkalmi istentisztelettel kezdődött, amelyet Szabó Előd ürmösi lelkész, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének titkára tartott. Ünnepi beszédében és imájában kifejtette, hogy nem csak a megszokás és a hagyomány vezeti a zarándokokat évről-évre Déva várába, hiszen ők Dávid Ferenc prófétai szellemiségével találkoznak, miközben hűséget, közösségtudatot és áldozatvállalást tanulnak tőle. Állandóan keresnünk kell az igazságot, amit csakis egyéni részigazságaink eredőjeként találhatunk meg.

Az istentiszteletet követő köszöntő beszédek sorát Szabó László kezdte meg, aki az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselőtanácsának tagjaként és az ODFIE volt elnökeként méltatta az idéntől egyetemes egyházi rangra emelt ifjúsági emlékzarándoklat névadójának érdemeit, valamint a zarándoklat által nyújtott vallásos és közösségi élményt. Utalt az 55 évvel ezelőtt levert magyar forradalomra és szabadságharcra, majd megemlékezett a napokban elhunyt Kisgyörgy Árpádra, az Erdélyi Unitárius Egyház 1996–2002 közötti főgondnokára. A következő üdvözlő beszédet Popa Ilona tartotta, aki az ODFIE társelnökeként köszöntötte a résztvevőket, ismertette a XIV. kiírás tudnivalóit és előzményeit, majd kifejezte örömét azért, hogy a zarándoklatot az Egyházi Főtanács egyetemes egyházi rangú rendezvénynek minősítette. Az utolsó köszöntő beszédet Toró T. Tibor tartotta, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökeként üdvözölte a félezernyi zarándoktársát, majd méltatta Dávid Ferenc hozzájárulását az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának megszületéséhez. Beszédében értékelte az unitáriusok számarányukon felüli társadalmi és közéleti felelősségvállalását, továbbá örömmel nyugtázta az erdélyi és magyarországi egyházrészek küszöbön álló egyesülését.

A beszédeket követően a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói alkalmi várjátékot adtak elő, majd fáklya- és gyertyagyújtás közben Dávid Ferenc emlékcellájában koszorúkat, virágokat és gyertyákat helyeztek el a jelenlevők. A zarándoklat a dévai unitárius gyülekezet imaházában teázással zárult.

Kolozsvár, 2011. november 5.

Az ODFIE elnöksége

A székelyderzsi és székelymuzsnai egyházközség tagjai is részt vettek az emlékzarándoklaton. A hosszú út megerősödés volt a hitben, az összetartozásban, a barátságban. Adjon nekünk a jó Isten még sok hasonló élményt!

Aszfaltúton a világörökség részéhez

2011-11-04T00:13:00.000-07:00

Elkezdődött az aszfaltozás a DJ 133-as számú megyei úton november 2-án. Az ünnepélyes munkálatindításon részt vett Zoltáni Csaba, Derzs község polgármestere, Nemes Anna Borbála alpolgármester, Újvárosi Katalin lelkész, Kelemen Csongor, Hargita Megye Tanácsa útügyi igazgatóságának osztályvezetője, valamint számos helybéli érdeklődő. Az ünnepség a polgármester köszöntőjével kezdődött, aki megköszönte Hargita Megye Tanácsának, hogy a mostani gazdasági válság ellenére is meghallgatta és teljesítette kérésüket.

– Az aszfalt nemcsak az itt élők számára fontos, hiszen többször megtörtént, hogy a külföldi turisták szerették volna meglátogatni az 1999-ben a Világörökség részévé nyílvánított vártemplomot, de a község határában, ahol elfogyott az aszfalt, egyszerűen megfordultak és elmentek – mondta a polgármester.

Kelemen Csongor osztályvezető Borboly Csaba megyeitanács-elnök szavait tolmácsolva elmondta, hogy tavaly sikerült elérniük az aszfalttal Derzs község határáig, most pedig a határtól egészen a templomig van lehetőségük aszfaltozni.

– Nem állunk meg itt. Jövőre, a megyei tanács közbenjárására, valamint az RMDSZ kormányzati képviseletének segítségével a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztési Alap révén aszfalt fog húzódni egészen Maros megye határáig. A mostani aszfaltozásnak már a tavasszal meg kellett volna valósulnia, ugyanis ez a tétel már akkor szerepelt a megyei tanács költségvetésében, de sajnos óvás óvást ért a közbeszerzés során, ami ez ideig késleltette a kezdést – mondta az osztályvezető.

Az ünnepi beszédek sorát Újvárosi Katalin unitárius lelkész áldása zárta.

– 2011-ben hatezer látogatója volt a vártemplomnak, de meggyőződésem, hogy az aszfaltnak köszönhetően ezek száma évről évre nőni fog – mondta a lelkész.

A Székelyderzs Kányád felőli bejáratától Székelymuzsna irányában haladó 800 méteres szakasz felújítási munkálatainak értéke 486 700 lej. Kövezéssel, illetve egy ballasztréteg és két aszfaltréteg (alap- és koptatóréteg) leterítésével fogják megerősíteni az útrendszert.

Csíkszereda, 2011. november

(Forrás: Hargita Megye Tanácsa - Sajtószolgálat)

Ha kősziklára építünk...

2011-10-31T02:00:00.000-07:00

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” (Tatiosz)

A kórus zsoltárokat énekelt október 23. alkalmából

Váncsa Csilla a sepsiszentgyörgyi nőszövetségről beszélt, Ráduly Gitta Reményik verset szavalt

Közösen a templom előtt

A képeket Biás Ákos készítette. Köszönet érte.

Öregek napja

2011-10-24T01:51:00.000-07:00

"Éjek hosszúra nyúltak,

fűbe a hajnal harmatot didereg,

s míg fázósan nyitja szemét a reggel

levelek hullnak,

apró szomorkák, bágyadt levelek '

(Bíbor Kata: Fény-játék)

Az idei 80 évesek

Hellász

2011-10-05T09:43:00.000-07:00

Kedves Barátaink!
Örömmel értesítünk, hogy hosszú-hosszú és izgalmas utazás után megérkeztünk "görögbe". Thesszaloniki mellett egy kisvárosban Szindoszban élünk. Később majd többet erről a kalandos, történelmi és egyben biblikus tájról, az itteni oktatásról, kultúráról... És a mindennapi életről is.
Szeretettel üdvözlünk,
Sándor, Kata és Dorottya

Legyen meleg a gyülekezetben!

2011-09-21T02:36:00.000-07:00

A Kornis-projekt kapcsán írtam a derzsi egyházközségi SWOT elkészítéséről. A SWOT értékelése és a cselekvési terv készítése során hirdettük meg a gyülekezet aktívabb részével a +1! és a Legyen meleg a gyülekezetben! című programjainkat. (S)

A +1 program lényege, hogy senki nem jön egyedül sem istentiszteletre, sem semmilyen egyházközségi rendezvényre. Legyen meleg a gyülekezetben! - programmal elsősorban belső megerősödésünket céloztuk meg, de a templom fűtésrendszerének elkészítését is ebben a programcsomagban helyeztük el.

Az éves belső építkezések mellett múlt héten elkezdődött a fűtés kiépítése is. Van terv van minisztériumi engedély, van némi pénz is rá. Többletfeladatot (és költséget) rótt ránk, hogy a teljes villanyvezetéket (a fő vonaltól) újjá kellett építeni. Előnye, hogy felszámolódik minden légi vezeték és földalatti kábelekre helyeződik át.

A munka kezdete (Bence Csaba)

Kábelelhelyezés (Veres Electirc)

Kábelek helye takarás után

Dénes Ödön keblitanácsos a kitört falat javítja

Egyúttal a templom felújítási tervében szereplő kültéri világítás kábeleit is elhelyeztük. Ha minden működésbe lép este ilyen lesz a templom:

Felújítási terv:ATR Line Kft.
Tervező: Tövisi Zsolt

"Szabi"

2011-09-11T08:17:00.000-07:00

Úgy-e veszünk fagyííííít?

Szentistvánkor

Még egyszer gyermekhét

2011-08-31T21:05:00.000-07:00

Szabó Csengele papnövendék az Unitárius Közlönynek írt egy beszámolót a gyermekhétről. (Amiről korább összefoglaló itt.) Egészen nem jelenhetett meg. Teljes változat továbblépve olvasható.

VII. evangéliumi gyermekhét Székelyderzsen

Gyermekhét! Mit is mondez a szó, de talán nem is az a fontos, hogy mit mond, hanem az,hogy mit takar. II. évet végeztem a teológián és volt márszerencsém gyermektáborokban részt venni mint táborvezető, de aszékelyderzsi tábor merőben más volt.

Az idei hét témája a 10parancsolat volt. Minden napra két parancsolat volt betervezve.Vasárnap délután összeültünk a lelkészházaspárral és ahelyi fiatalokkal, hogy megtervezzük aprólékosan a heti teendőket. Két csoportra osztottuk a csapatokat, a kicsik és a nagyobbak.Hétfő reggel már 9-30-kor gyülekezett a gyereksereg. Láttam amosolygó szempárokban a boldogságot és azt a türelmetlenségetmellyel várták, hogy elkezdődjön a VII. Evangéliumi Gyermekhét.Voltak székelyderzsi, székelymuzsnai gyerekek és voltak olyanokis, akik a tábor idejére jöttek haza nagyszüleikhez. Összesen75-en.

A délelőtti vallásórák izgalmát,talán nem is tudom szavakba önteni, de az az élmény amikor kisapró gyerekek napról napra több parancsolatot tudtak és együttegy emberként mondták ,semmivel nem tud felérni. Váltakozvavettem részt a vallásórák megtartásában, hol a kicsikkelfestegettem, énekeltünk, és játszodtunk, máskor pedig anagyobbakkal beszélgettem igazán komolyan, szerepjátékokkalmegpróbáltuk a parancsolatokat megérteni és eldönteni, hogyegyes szituációkban hogyan kell helyesen viselkedni. A vetélkedőkönharcoltak az előbbrejutásért és mégis úgy játszodtak, hogymegkapják az egyensúlyt a győzelem és a vereség érzése közt.Az idén felkutattuk Derzs sztárjait is egy karaoke tehetségkutatósegítségével, ahol a gyerekek nem csak hangjukat mutatták be, deakadtak olyanok is, akik teljesen elengedték magukat éstáncelőadásukkal szórakoztatták a szurkoló nézőket.

Idegenként belecsöppenve a vidámgyemeksereg tiszta kavalkádjába engem is visszaröpítettgyermekkorom önfeledt napjaihoz. „Csengi papnéni”-ként mégismás volt szemlélni az arcokat. A vasárnapi záróáhítaton pediga sok finom torta és sütemény között, megfigyeltem azokat abarátságokat, melyek köttettek a hét folyamán. Én iskijelenthetem bátran, hogy nekem is kerültek barátaim a gyermekekközött, akik a kis tiszta szíveiket nyújtották egy mosoly, vagyegy ölelés, egy dicséret formájában. Az élménymegismételhetetlen, az ajándék felbecsülhetetlen.

szinek, koboldok, pillanatok

2011-08-10T03:42:00.000-07:00

Kedves Szidi! Amint látod nagyszüleiddel épp a blogod olvassuk:

És amit olvasunk ennyire élvezzük:

A távolság, a repülőterek látványa, az egyedül a nagyvilágban miatt egy kicsit sajnálkoztak, hogy "szegény leányka"; aztán vasárnapi pillanatokat olvasva, nagyapád örömmel állapította meg, hogy "nem vagy leposztulva". Abból a bodzavirág illatú borból hozz pápódnak is egy üveggel, s egy kis texeli báránykának biztosan mamád is örvendene. Ezt nem mondják, csak annyit, hogy" épp egészségben és szerencsésen gyere haza." :) Isten áldjon, s vigyázzon rád.

A 10 parancsolat

2011-08-09T10:14:00.000-07:00

A szokásos első napi csoportkép

Az előző évekhez hasonlóan töltöttünk el egy hetet a vasárnapi iskolásokkal, illetve az itthon vakációzó gyermekekkel. Idén 75-en fordulták meg magukat a VII. Evangéliumi Gyermekhéten. A program ugyanaz volt, mint eddig: délelőtt áhítat, énektanulás, majd vallásóra, ebéd után pedig játék és vetélkedő. Lehetett pontokat gyűjteni, csapatban versenyezni, illetve indulni a Derzsi Sztár (karaoke) vetélkedőn. Utóbbinak hihetetlen sikere volt:) Vasárnap került sor a díjazásra, ahol a gyerekek mellett a szülők is szurkoltak már. Az idei tábor szépségét emelte az is, hogy itt lehettek a muzsnai unitárius gyermekek is.

Vallásóra a kicsikkel

Délutáni vetéledő Sion hegye, Égő csipkebokor és Frigyláda csapatai között

Derzsi sztárok: Árkosi Attila és Fancsali Róbert (Száguldás, porshe, szerelem)

Ünnepélyesebb csoportkép

A szülők ajándéka a csoportoknak

Segítőink voltak: Árkosi Noémi, Kovács Imola, Dénes Evelin, Dénes Norbert- és bár nincs a képen, de szintén ide sorolható Dénes Rita, Szabó Csengele és Bencze Zsuzsi

Nyári gyakorlatos papnövendék

2011-08-05T08:18:00.003-07:00

Számháború
(Fotó: Kerestély Attila)

Püspöki megbízással így érkezett hozzánk Szabó Csengele II. évet végzett papnövendék. Mégis, nem csak így. Barátként is. Régi barátként, akivel a konfirmálás és az ifjúsági egyletben szerzett kedves emlékek mellett több 100 lekerékpározott kilométer is összeköt. Az elmúlt napokban az evangéliumi gyermekhét zökkenőmentes lebonyolításában segített. Erről majd egy összefoglalót jövő héten közzéteszünk. Most a beköszönő istentiszteletének imádságát osztjuk meg veletek.

Textus: Zsolt 5,2-4

„Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom mert hozzád imádkozom! Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.”

Örök bíró, irgalmas Isten!

Ma, midőn újra színed elé gyűltünk és arcunkról leolvashatod az érzéseket, hozzád imádkozunk. Már csak a Te neved kimondásával könnyebbül lelkünk a tehertől, már csak a gondolat, hogy a Te házadban lehetünk, biztonságot nyújt a számunkra. Az nyári nap mutatja meg magát azon az égen, melyet Te teremtettél, az a nap világít, melyet Te alkottál, azon a földön járunk, mely a Te kezed munkája, azt a szellőt érezzuk, mely a Te simogatásod, puszta létünk, a Te nagylelküséged, minden ami körülvesz, csak Rád emlékeztet, és csak azt tudjuk rebegni, hogy köszönöm.

Ugyanis hálásak vagyunk azért, hogy itt lehetünk, hogy minden percet úgy tölthetünk el ebben az életben, hogy a támogatásodat érezzük. Köszönjuk azt hogy tenyereden hordozol, hogy szemünk előtt kitárod a nagyvilágot. Hálásak vagyunk azért, hogy minden mély szakadék előtt hidat építesz nekünk a szeretetedből és gondoskodásodból. Hálásak vagyunk a ráébredésekért, amikor azt mondjuk, hogy elég, amikor sírunk, toporzékolunk, érezzük, hogy nem mehet ez így tovább, nem látunk a sötétbe, igen ezért is hálásak vagyunk Neked EGY Isten, mert így jövünk rá arra, hogy mit érünk , mi a tennivalónk, így tisztázódik le bennünk, hogy mire vagyunk hivatottak. Ekkor tudjuk értékelni igazán az élet szóvirágos szépségeit, mely hirtelen tárul elénk, akár egy vállveregetésben, vagy egyszerűen csak a levegőben.

Bocsásd meg nekünk vétkeinket, mert tudatában vagyunk tetteinknek, felismerjük őket, csak emberi gyarlóságunkból kifolyólag gyengének mutatkozunk. Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy legyőzzük a kísértést, mert akkor pillanatnyilag jobb megoldásnak tűnik a könnyebb. Segíts meghallgatni lelkiismeretünk szavát, hogy ne tiporjuk el, hanem meghallgassuk. Emberek vagyunk Atyám, és tudjuk, hogy azért teremtettél, és azért segítesz még most is nekünk, mert öröm az összefogást látni, még ha annyira kevés van is a mai világban belőle, de Te tudod, hogy a kicsit is becsülni kell. Bocsásd meg nekünk, ha elfelejtük, és segíts lelkünkbe új tüzet gyújtani, ha kialudt már a régi, mert tűz nélkül a kályha se melegít, és a tüzifát, nem tudjuk mindig magunk beszerezni.

Kérünk Téged mindenható Isten, fordítsd felénk jóságos arcodat, és ne engedd meg, hogy elvesszünk a sűrű dzsungelben. Van mindannyiunknak egy kis csomagja mely a túléléshez kell, ha sokaig nem hasznaljuk az eszközök berozsdáznak, megromolnak, így hát mutass utat, és ha sötét lesz fényt, hiszen van annyi akaratunk, és bátorságunk hogy nekikezdjünk az útnak. Mutasd meg, hogy a sürű indák között ott van a fény, a barát, a reggel. Kérünk Téged Figyelj beszédünkre és sóhajtozásainkra. Néha kiáltunk, máskor pedig magunkba folytjuk a vágyakat, itt várunk rád minden reggel, hogy széppé tedd napjaink minden pillanatát. Ámen.

VII. Evangéliumi Gyermekhét

2011-07-29T03:28:00.000-07:00

2009-es felvétel az evangéliumi gyermekhét záróünnepségéről

Kedves régi és új barátaink!

Szeretettel tájékoztatunk, hogy idén is lesz Evangéliumi Gyermekhét a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség megszervezésében. A tábor augusztus elsején kezdődik, délelőtt 10 órakor. Az idei témánk a tízparancsolat lesz, megtűzdelve számháborúval, vetélkedővel, görög örömmel és persze meglepetéssel:)

Szeretettel várunk,

a Papnéni és a Papbácsi

Lelkigyakorlat

2011-07-20T05:52:00.001-07:00

Néha kell egy kis felszusszanás. Elmondjuk sokszor, de legtöbbször csak vágyálom marad. Pedig jól esik kicsit kiszakadni, elmenni, elvonulni, csendben lenni, mást tenni, mint amit szoktunk. És hogy ez milyen? Talán elmondhatatlan... Hamvas Béla sorait olvasva talán mégsem. Valahogy így éreztem én is.
K

A tamariszkusz alatt

Egy kicsit leültem ide, a tamariszkusz alá, hogy a frissen szedett sárga, mézes fügét az árnyékban illő nyugalommal költsem el. Dél felé járt és az öbölben nem volt senki. Inkább metafizika volt, mint evés. Néha szabad így enni, mintha az ember imádkozna. S amikor a partra mentem, hogy az érett gyümölcs ragadós cukrát kezemről lemossam, vissza kellett térnem, az ünnepet egy cigarettával megszentelni.

Epiphoitészisz, gondoltam. Görög szó. Dionüsziosz Aeropagitának Isten neveiről írott könyvében találtam, és annyit jelent: gyermeki viszony Isten iránt, aki az ember szívében megpihent és jóságosan az emberre mosolyog. Ha lenne valaki, emberi Mester, aki meg tud tanítani arra, hogy a szívében lakó isteni jóság arcát meglássam, a világ végére mennék hozzá gyalog. Aki megtanítana rá, hogy utazom, fürdöm, játszom, fügét eszem, cigarettára gyújtok, s mindez nem szükségképpen léha időfecsérlés. Céltalan, bár kellemes, de felelőtlen és hiú játék lehet, de lehet istengyermekség is.

Most nincs szó arról, hogy van szenvedés, betegség, zátony, bűn, halál. Mert van. Nincs szó a vergődő vezeklésről, amely évekig, mialatt egyetlen világos percet sem talál, kínokban ég. Az epiphoitészisz nem az, hogy az ember összetörve nyög és vacog a foga az iszonyattól, mert ezt a sorsot végig kell csinálnia. Kivételes pillanat ez, amikor olyan észbontóan boldog vagyok, hogy a határtalan isteni jóság felragyogó nagyságába beleremegek, és megértem, ha Ő ilyen közvetlenül megnyilatkozik, nem tehetek mást, mint megrendült örömmel szótlanul felfohászkodom: köszönöm.

A vallás nehéz, sötét, szenvedő, aszketikus, önmegtagadó útját minden ember ismeri. De van úgy, pillanatokra, hogy a nap is felragyog. Religion is not our burden, but our privilege - a vallás nem teher, hanem kiváltság. S ez a kiváltság ilyen percekben, a legnagyobb vallásos időkben: Isten gyermekének lenni. Néhány misztikus beszél róla, és volt valaki, aki ebben az epiphoitésziszben élt, Isten egyik legkedvesebb gyermeke: Szent Ferenc. Ő értette, hogy enni, aludni, fürödni, virágban gyönyörködni, szép lányra mosolyogni, sétálni, játszani lehet ima, és tényleg ima, ha az ember igazán Isten gyermeke, s megbékült szívében az isteni jóság az emberre néz.

Kedvesem, aki ezt olvasod, és azt hiszed, hogy káromlom őt, hidd el nekem, életemben egyetlen lényeges, komoly, döntő, egész sorsomat megrázó élmény az volt, amikor azt mondtam: Uram, nem tudok keresztény lenni, mert nem tudom gyűlölni a világot. Erre a következő választ kaptam: Nem a világot kell gyűlölni, hanem Istent szeretni, s aki Istent szereti, az nem gyűlölhet semmit.

Hidd el, kedvesem, húsz évnél hosszabb ideig a föld minden sarkát felforgattam, hogy Istent megtaláljam. Tu ne me chercherais pas, si tu ne me possedais, mondja Pascal: nem keresnél engem, ha nem lennék benned. Létemnek egyedüli értelme volt, megtalálni őt. Kerestem filozófiában, bölcsességben, művészetben, mitológiában, kerestem szerelemben, természetben, aszkézisben és nem vettem észre, hogy itt van a szívemben. Ő. Istenek sokan vannak, Isten csak egy. Miért volt fontos nekem mindig a vallás? Miért nem volt fontosabb Ő? S ha már megtaláltam, nem mindegy nekem, hogy milyen szavakkal beszélek hozzá, ha Neki mindegy? Mert Ő nem a szavakat hallja, hanem a szíveket.

Már hosszú ideje őriztem a titkot magamban, hogy megérkeztem a hitbe, amelyben születtem: Tief ist die Trauer, der mich umdüstert, eintrete ich wieder Herr, in dein Haus - mélységes bánat sötétlik körülöttem, belépek a házadba, Uram, megint. Házába visszatértem, de nem mertem bevallani senkinek. Szégyelltem magam. Azt fogják mondani rólam, amit én másról: megtört. Őszintén szólva, akkor éppen olyan kevéssé voltam megtörve, mint most. Sőt. Biztosan tudom, hogy akkor kisebb voltam, s azóta nőttem. Féltem, hogy rám olvassák azt, amit aposztata koromban én olvastam rájuk. Borzasztó dolgok voltak azok. Irtózat fog el, ha rágondolok. Nem tehetem jóvá többé soha? S az egyetlen lehetőség a következmények alól szabadulni, ha vállalom értük a felelősséget még most is, amikor pedig abból, amit akkor mondtam, nem hiszek semmit. Azt hiszem egyébként, hogy a dolog nem a valláson múlik. Ami velem történt, nem a vallás dolga, hanem Istené. Amíg az egyedül igaz hitet kerestem, tévelyegtem. Egyedül igaz hit nincs. Minden ezen múlik: Istent megtalálni és megszeretni. Vagy: megszeretni és megtalálni. A többi csak teológia.

Ez a pillanat itt a tamariszkusz alatt erőt ad arra, hogy ne titkoljak tovább semmit. Még azok előtt sem, akiket a hűtlenségbe én taszítottam. Az egyetlen, amit még tehetek, az epiphoitésziszről beszélek nekik, s arról, hogy az ő türelme és jósága végtelen. A visszatért fiú már beszélhet a még kint kalandozó tékozlóknak: gyertek, mert ő szereti a megtérteket. S aki megtér, az részese lehet az istengyermekségnek. Nem haragszik meg, ha megeszem a friss fügét, ha megiszom a bort, ó, a bort nagyon szeretem, különösen ezt a vöröset, ami itt terem! Haragszol érte Uram? Ugye nem teszed? Ha te itt élnél, innád, s hálát adnál, amiért van ilyen fenséges ital. Milyen jó gyermeknek lenni, fürödni, gyönyörködni, gúnyolódni az ostobákon, szabadszájúnak lenni, ajándéknak érezni azt, amit kaptam: bort, örömet, virágot éppen úgy, mint játékot, kacér, kihívó, hamiskás jókedvet és édes derűt.

Ismét azt hiszed, hogy káromlást követek el? Azt hiszed, hogy a felelőtlen életre, amit a ragyogó tengeren itt élek, rafinált igazolást keresek, s az epiphoitészisz nem egyéb, mint a frivol élvező fokozhatatlan hazugsága? Elfelejted kedvesem, hogy a vallás nem morál. A morál beszélhet jóról, rosszról, bűnről, erényről, hazugságról, igazságról. A vallás nem beszélhet másról, csak Róla. S ha ő, kivételesen, most, ebben az órában, szívemben megnyilatkozott, felmentett a morál alól, mert gyermekének fogadott, és most nekem, mint a gyermeknek, mindent szabad. Mert most csak egyetlen fontos dolog van, hogy én szeretem őt, és ő szeret engem. S ez a szeretet megszenteli, hogy hetyke, gúnyos, csúfolkodó, egy kicsit falánk, torkos, jókedvű vagyok, aki szeretnék megsimogatni minden puha göndör hajat, karcsú női lábat, aki fecsegő, szószátyár, csintalan vagyok. Ajándékok ezek. Az emberek többsége szenvedését még komolyan tudja venni, de örömét már nem.

Most, az istengyermekség e szent perceiben tudom, hogy a tiszta szívnek minden morál értelmetlenség. Isten veled örül, mert ő van a tenger méltóságában és a ragyogó égben, az illatos cigarettában és a cukros fügében. De csak gyermekei tudják ezt, azok a gyermekei, akik megilletődnek, amikor a tengerbe lépnek és felhevült bőrükön a hűs víz megpezsdül. Ó, nevetve imádkozni, s a tündöklő nyárba kiáltani: Milyen jó a Te gyermekednek lenni, - drága jó Atyám, hogy szeretnék a nyakadba ugrani, hogy szeretném, ha magadhoz szorítanál, és azt mondanád: Ha szíved túlárad és eléri a tisztaság perceit, nevess és örülj, s aztán eredj és beszélj a világnak erről az örömről.

(Forrás: hamvasbela.org)

Nagyajta 800 éves

2011-07-19T00:43:00.000-07:00

Nagyajta Unitárius Vártemploma

Idén ünnepelte Nagyajta fenállásának 800 éves évfordulóját. Méltóképpen kívánta megünnepelni e kerek évfordulót s nyomot hagyni az utókor számára is - ezért nem egy rövid ünnepséggel, hanem egy egész hetes rendezvénysorozattal tisztelegtek.

Hálás vagyok a jó Istennek, hogy e hetet megosztották másokkal, így - bár egy fél nap erejéig, de én magam is részese lehettem az Ünnepnek. Szombaton ugyanis a 130 éves Gazdag Miklós Polgári Daloskör kórustalálkozót szervezett, melyre a Kornis Kata Asszonykórust is elhívták. Újabb élményekkel, oklevéllel és a polgármesteri hivatal szép ajándékával térhettünk haza. És új zászlónkat immár a jelenlét szalagja dísziti:)
K

Zsoltárokat és népdalokat énekeltünk

Koszorúzás a temetőben - tisztelgés a régi karnagyok előtt

A résztvevő kórusok megajándékozása

A fotókat Ferenczi Magdika jóvoltából közölhettem.

Gyász

2011-07-17T11:51:00.000-07:00

A gyászról szóló elmélkedésem
az unitarius.org vagy az erdely.ma oldalon olvasható.
S.

A gazdasági válság előnyei és hátrányai: kevesebb autóbaleset, több öngyilkosság

2011-07-14T07:40:00.002-07:00

Mostanában olvastam ezt a cikket egy romániai pénzügyi szaklapban. Az egyházak társadalmi felelősségvállalását szem előtt tartva, nem árt ha ismerünk ilyen adatokat is a nagyvilágból... A cikket magyar változatban teszem közzé, akit románul érdekel, az megtalálja az adott linken.)

Az AFP jelentése szerint a 2008 nyarán elkezdődött gazdasági válság az öngyilkosságok számanak növekedését eredményezte Európában. Ugyanakkor csökkent a közúti halálesetek száma száma, állítja a Tha Lancet folyóíratban megjelent tanulmány , mintegy 10 országban - köztük Romániában is – végzett kutatás alapján.

A Cambridgei Egyetem dr. David Stuckler által vezetett kutatócsoportja a 65 év alatti személyek öngyilkossági arányát elemezte 10 országból vett minták alapján. A vizsgált országok: Ausztria, Csehország, Finnország, Görögország, Írország, Litvánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Románia, Magyarország.

2007-ig az öngyilkossági arány folyamatosan csökkent, 2008-tól viszont növekedni kezdett. Azokban az EU országokban, amelyek 2004-ben lettek tagjai az EU-nak legkevesebb 1%-os növekedést mutatkozik; azokban az országokban viszont, amelyek már akkor tagjai voltak az EU-nak közel 7%-os a növekedés. Az öngyilkosságra való hajlandóság 2009-ben még tovább romlott. A 10 vizsgált ország mindenikében legkevesebb 5%-os növekedés mutatkozik. Ez alól csupán ausztria kivétel, ahol az öngyilkossági mutató 2007-2009 között csökkent.

Az Egyesült Királyságban a 2007-es 6,14/100 000 fős mutató 2008-ban 6,75/100000 főre emelkedett és 2009-ben is ugyanezt a szintet tartotta. Azokban az országokban, amelyek a legtöbbet szenvedtek a gazdasági válság miatt (Görögország és Írország) az öngyilkossági arányszám még nagyobb növekedesét mutat (17 és 13).

A növekvő munkanélküliség miatt csökkent a gépkocsihasználat, így a közúti balesetek számának csökkenése is a krízisnek tudható be, különösen azokban az országokban, amelyek nemrég csatlakoztak az EU-hoz. Ennek eredményeként csökkent a közúti balesetek következtében rendelkezésre álló atültetésre váró szerveknek a mennyisége is, különösen Írországban és Spanyolországban.

Szerző: Alexandra Fusoi

Forrás: http://www.zf.ro/zf-24/criza-economica-avantaje-si-dezavantaje-mai-putine-accidente-auto-mai-multe-sinucideri-8464268

Jégverésnapi határkerülés és falunap, 2011

2011-07-06T02:40:00.000-07:00

1815-ben Uzoni Fosztó Pál akkori derzsi pap, a következőt örökíti meg az egyházközség jegyzőkönyvében:

"Ez az esztendő Dersnek az az emlékezetes szomorú esztendő, melyben a kétszeri jégeső miatt nem aratott búzát, nem szedett törökbúzát, aratott penig csak zöld zabot október végin. Bár ilyen esztendő soha még az ő hajnalára sem virradna. Ennek emlékezetére kívánja az Eccla innep gyanánt szentelni június utolsó szombatját."

Kornis Kata sírkövének hazaszállítása Dályáról

Falunapi megnyitó

Szekeres-lovas határkerülés

Az egyházközség furulyacsoportja és asszonykórusa tette színesebbé az ünnepi istentiszteletet

György Attila méltatta Farkas Boglárka Befejezetlenül című könyvét.

Az asszonykórus felvette a Kornis Kata nevet, melyet egy saját készítésű zászlóval pecsételt meg

Gyülekezet, Kornis Kata sírkövének leleplezése

Derzsi huszárok

2011-06-11T01:36:00.000-07:00